Üdv kedves Olvasó!
2002.november.17.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. Az evangélium a kiosztott tálentumokról szólt. Ki mennyit kapott, azzal gazdálkodjon, azt kamatoztassa. Akinek sok van, annak még adatik, akinek kevés, attól még az a kevés is elvétetik. Az ember életében meghatározó dolgok a félelem és az optimizmus. Aki félelemben él és szorongásban, az nem tudja kamatoztatni tálentumait. Az optimizmus fontos dolog. A tálentumos ember, Isten áldottja, méltó a megváltásra. Jézus is mondja a tanítványoknak: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Ne féljetek!
Schindler atya még mondott egy-két versidézetet is. Az első egy reménytkeltő: Mert a búza beérik, ha meleg nap éri. A második, ahogyan nem szabad élni: Mint a lámpakörte, ha kicsavarom, nem égek, ha nem akarom. Igenis érlelni, kamatoztatni kell Istentől kapott tálentumainkat. Mesélt az atya egy történetet a walesi hercegről, aki nagyon szerette a jó autókat és a száguldást, erről mindenki tudott. Egyszer egy új autót próbált ki, útközben megállt és szóba elegyedett a földeken dolgozó parasztokkal. Dicsérte autóját, de közben inkognitóban maradt. A paraszt megjegyezte neki, ne száguldjon, mint a walesi herceg, mert majd egyszer nyakát töri, mint majd az is. Hagy törje, az ő nyaka-válaszolta a walesi herceg. Nem úgy van az!-válaszolta az okos paraszt, a walesi herceg nyaka egész Angliáé. Felelősséggel tartozik érte! Az okos paraszt jól látta a dolgokat.
Mi is felelősséggel tartozunk tálentumainkért, ha kamatoztatjuk azokat, teljes életet élve másoknak is segítségére lehetünk, Isten dicsőségére. Elmondott még egy kis dolgot az atya, Isten mint egy nagy drágakövet tekint minket, melyből egy csodálatos ékkövet csiszol majd az ujjára illő gyűrűbe. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése