300.Felismerjük a ránkbízott feladatokat

Üdv kedves Olvasó!
2002.október.13.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangéliumban elhangzott, hogy a király meghívja a násznépet, de csak kevesen jönnek el, így az utakon járó-kelő embereket vendégeli meg. A prédikációban elhangzott, hogy Isten és ember találkozóhelye sokszor volt hegy. Noé bárkája az Ararát- hegyén feneklett meg az özönvíz után, Ábrahám oda vitte feláldozni fiát a hegyre, Mózes is a Sínai hegyen kapta meg a tízparancsolatot, Illés egy hegyi barlangban bújt meg, keresett menedéket, Jézus a Tábor hegyére ment fel imádkozni a tanítványokkal.

   Mint az elmúlt hetekben az evangéliumi szőlősgazda maga Isten volt, most a király, aki összehívja a násznépet, szintén Isten. Izráel népét hívja meg jelképesen, akik távol maradnak. Ekkor elküldi az apostolokat a pogányokhoz, jelképesen az úton vándorló koldusokhoz, jött-mentekhez, akik szíves örömest elfogadják a meghívást. Ha lelkiismeretről beszélünk, ami minden embernek van, valakinek tompább, valakinek kiégett, valakinek túlságosan is érzékeny, aggodalmaskodó. Nagyon fontos a hit.
   Mindannyiunknak van feladata, küldetése. Valamit ránkbízott az Isten, amit el kell végeznünk. Be kell futnunk a pályát. Talán ez lehet a legszebb feladat az életben, hogy felismerjük a ránkbízott feladatokat és véghezvigyük Isten akaratát, hogy egy nyájként hívjon majd össze minket azon a napon, ahogyan a násznépet is összehívta, ámen.
   A mai világ zajában is figyeljünk oda szüntelenül, mit mond nekünk Isten.
Viszlát!