2011.december.11.Vasárnap. Ádvent 3. vasárnapja
Szentmise
Ma délután 4 órakor a Belvárosi templomban Zsolt atya prédikált. Családi vasárnap volt. Ádvent harmadik vasárnapja van, az öröm vasárnapja ez. Az evangélium arról szólt, hogy Keresztelő Szent János bizonyságot tesz Jézusról. Zsolt atya azt a feladatot adta a gyerekeknek, hogy gondolkodjanak el azon, minek örülnek igazán és majd mondják is el a mikrofonba. De előtte beszélt egy kicsit az egybegyűlteknek.
Jézus nem valami rózsaszínű messzeségben lakozik, hanem itt van köztünk és a család közösségében jelenik meg. A család a legfontosabb megjelenítője Jézus szeretetének. Amikor a család együtt van, annak örül a legjobban, mondta az egyik kisgyerek. Amikor a gyerekek érzik, hogy odamehetnek apához, anyához és együtt játszhatnak velük. A gyerekek arcán látni az őszinte mosolyt, még ha dacosak és mérgesek is, láthatjuk tükröződni szemükben Jézus arcát és ez örömre deríti édesanyjukat, édesapjukat is. Az együtt eltöltött idő a család közösségében és egységében a legfontosabb dolog, itt jeleníthetjük meg és élhetjük meg Jézust egymásnak legjobban. Ámen.
Szentmise
Ma este fél hatkor a Barátok templomában Mátyás atya prédikált, ő is elmondta, hogy a gaudéte vagyis örvendezés vasárnapja van ma. A lila szín a bűnbánaté, a világosabb rózsaszín az örömé. A nappalok egyre rövidebbek, sötétség van ilyenkor, szükség van az örömre. Az ember akkor igazán boldog, amikor öröm van szívében és ilyenkor szinte maguktól mennek a dolgok, könnyedén haladunk előre. A héten egy rövid kis történetet vitt be hittanórára a gyerekeknek, Gabriel Garcia Marquez Nobel díjas írótól. Azt a címet is adhatnánk ennek a kis történetnek, hogy az öröm kerékkötői. Röviden arról szólt a történet, hogy egy kis faluban élt egy idősödő asszony két gyermekével, 17 éves fiával és 14 éves lányával. Amikor reggel felkeltek és enni adott nekik, látták rajta, hogy mennyire gondterhelt. Meg is kérdezték tőle, hogy miért, mire azt válaszolta, hogy úgy érzi, valami nagy baj fog történni ma a faluban. Ügyet sem vetettek rá, gondolták, valami időskori aggodalmaskodásról van csak szó. Fia reggeli után biliárdozni ment és játék közben fogadást kötött 1 peso-ban barátjával, hogy a következő karambol sikerül neki, vagyis betalál a lyukba. Az egyszerű helyzetet mégis elvétette, s amikor megkérdezték tőle, hogy miért, azt válaszolta, hogy egyfolytában az járt a fejében, amit reggel az anyja mondott neki, hogy valami nagy baj fog történni a faluban.
Barátja otthon eldicsekedett a megnyert egy pesoval és győzelme történetével. Húga is meghallgatta a történetet, aki éppen vásárolni ment a henteshez 1 font húst, de mikor odaért, gondolta magában, vesz két font húst, ki tudja milyen nagy baj fog történni a faluban. Egy asszony is betért a henteshez, ő vett rögtön négy font húst, mert sok gyereke volt. Híre ment a faluban, hogy valami nagy baj fog történni, a hentes közben még egy tehenet levágott és azt is mind eladta. Nagy hőség volt aznap, de ilyen nagy hőség még sohasem volt ebben az órában, mondogatták az emberek. Közben leszállt egy kismadár a falu főterén, eddig is szálltak le madarak, de ebben az órában és ilyen nagy hőségben még sosem. Valami történni fog, mondogatták az emberek. Egyszer csak haza is ment valaki közülük, összeszedte holmiját, majd mindenki követte, mindent szétszedtek az emberek és menekültek a faluból, de előtte még fel is gyújtották a házaikat, nehogy a közelgő nagy csapás pusztítsa el. Ugye én megmondtam, hogy valami nagy baj fog történni ma a faluban, mondogatta az öregasszony, ti pedig bolondnak néztetek!
Valami tanulsága csak van ennek a történetnek, mondták a hittanos gyerekek is, hiszen egy későbbi Nobel díjas író írta. Egyfolytában várták a rosszat, a nagy baj bekövetkezését és aggodalmaskodtak ezek az emberek ebben a faluban. Nem figyeltek oda a jelen pillanat örömeire, azokra a kincsekre, amelyeknek birtokában vannak és amellyel jót tehetnek egymásnak, örömet szerezve. Egy jó barátja halt meg az elmúlt héten az atyának, aki azt mondta utoljára, nincs már keresnivalója, nincs már dolga. Nagy igazság van ebben. Nagyon nehéz annak, akinek nincsen dolga. Nem lehetünk mindig az öröm kovácsolói és hordozói sem. Minden embernek vannak problémái, egyformán nehéz mindenkinek. Ezt tapasztalni lehet a gyóntatószékben, hogy mindenki ugyanazokkal a problémákkal küzd. Felejtsük el egy kis időre, legalább ma. Örüljünk most, örüljünk a jelen pillanatban és a jelen pillanatnak. Milyen jó, hogy egészségesek vagyunk, mekkora érték ez. Micsoda lehetőség a fiatalság. De legyen akár idős és betegecske is az ember, örüljön gyermekeinek, unokáinak. Legalább a holnapi napban bízzon még. Színesítsük meg a másik ember életét és erősítsük meg lehetőségeiben. Örüljetek, örvendjetek az elkövetkező napokban és héten. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése