2011. július 6., szerda

182. Fel kell ismernünk Őt és az élet csodáját

Üdv kedves Olvasó!
2001. április. 13. Péntek.  Nagypéntek
Szentmise
   Ma 6 órakor kezdődött a szentmise a Barátok templomában. Keresztút, kórusjáték és prédikáció. Schindler atya misézett. Prédikációjában elmondta, hogy egy könyvben olvasta, melyet Nikosz Katzenakisz írt Üdvözlet Grecónak címmel: három különböző ember imádsága. Az egyik úgy szól: feszíts meg Uram, mert elkorhadok! (Íjjakról van szó!) A másik így imádkozik: Ne feszíts túl Uram, mert belétörök! A harmadik imája: Feszíts meg Uram, még ha bele is török! A harmadik imádság inkább a fiatalokhoz áll közel, akik még sokat bírnak, tele vannak álmokkal, vágyakkal. Jézus is ehhez állt közel, mikor keresztre feszítették. Feszíts meg Uram, még ha bele is török! Sokan próbálták az elmúlt időben Jézus arcát megrajzolni, megjeleníteni írások és egyéb tárgyi emlékek, stb. segítségével. Hozzáértő ember ezekben nem nagyon hisz. Annál inkább abban, hogy Jézus arcát bármelyik emberben viszontláthatjuk, betegben, szenvedőben, boldogban egyaránt. Az emberi élet csodája: egy öreg nénike két combnyaktörés után feküdt a kórházi ágyban kilencvenévesen, mikor meglátogatta őt az atya. Már épp elmenni készült, mikor megszólalt a néni: Nézd, mintha több virág lenne a fán, mint tegnap volt! Az ablakából ugyanis egy gyönyörűen virágzó fára lehetett rálátni. Észrevette az élet csodáját még ebben a kis dologban is, ami örömöt jelentett számára. Volt az ágyán két horgolótű is, ugyanis éppen pulóvert horgolt valamelyik családtagja számára. Még szükség van rá, a munkájára, életére. Ez az emberi élet csodája. Észre kell vennünk nekünk is Jézust embertársainkban, fel kell ismernünk őt és az élet csodáját, ámen.

Viszlát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése