555. A mustármagnyi hit csendes ereje

Üdv kedves Olvasó!
2012.október.14.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium a gazdag ifjúról szólt, aki megkérdezte Jézust, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy elnyerje az örök életet. Jézus először azt válaszolta neki, hogy tartsa meg a törvényeket, mire az ifjú azt felelte, megtartott minden törvényt. Mit tegyen még? Add el mindenedet, amid van és oszd szét a szegények között. Nehezebb a gazdag embernek bejutni a mennyek országába, mint a tevének átmenni a tű fokán.
   A II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulóján, 2012. október 11-én kezdődött el a Hit éve, mely 2013. november 24-ig, Krisztus Király ünnepéig tart, jelentette be XVI. Benedek a Szent-Péter bazilikában.

   Mit is jelent a hit? Jézus azt mondja, ha csak akkora hitetek is lenne, mint egy mustármag és azt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestől és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
Jézus mintha azt mondaná ezzel, miért kértek nagyobb hitet? Nem kell nagyobb hit, amely harsogó, kiabáló, hanem elegendő egy picinyke hit is, mint a mustármag. Ebben a csendes, mustármagnyi hitben van az igazán nagy erő. Keresztes Szent János a középkorban mondta, hogy gyakran életünk zsákutcájában találjuk meg a hitet, reményt és szeretetet. Egy amerikai filozófus szerint, sokan Istent mondanak, miközben saját énjükre gondolnak és jövendő karrierjükre. Mit kell tennem, hogy üdvözüljek, kérdezi Jézustól az ifjú. Add el mindenedet és kezdj el újból építkezni. Ne akard rögtön az örök életet, haladj lassan építkezve az úton.

   Pannonhalmáról a kolostorból voltak itt fiatalok vendégként a szentmisén, ezzel kapcsolatban jegyezte meg az atya: Pintér Ambrus pannonhalmi tanár mondta egyszer, sokan azt hiszik, a fiataloknak börtönt jelent a kolostor, ezzel szemben inkább a hegy lábánál kiplakátolt, hívságokkal teli város a fiatalok valódi börtöne.
Volt még egy statisztikai adat a hit visszaszorulásáról, mely kimutatja, hogy a heti rendszerességgel templomba járók aránya nagyon kevés, a rendszerváltozáskor hazánkban mindössze 5,4% volt és ma sem jobb a helyzet. A Hit éve kezdődött el a héten. Jézus hite, a kicsiny mustármagnyi hit csendes ereje, a lassú építkezés útja. "Atyám, kezedbe teszem lelkemet"-mondja Jézus. Ámen.

Viszlát!

554.A föld és az ember megmarad

Üdv kedves Olvasó!
2012.augusztus.12.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. János evangéliumából volt a részlet és arról volt szó, hogy Jézus az élő kenyér. Jézus kitágította az emberi gondolkodás határait, szembement a félelmeinkkel és reményt adott. Isten sokszor nagyon távolinak tűnik, sokszor pedig mintha a szoknyánkon ülne. Az emberek sokszor felteszik a kérdést, hogy hol van Isten és ha nem találják, más kerül a helyébe. Nincs holnap, miértekre nincs válasz, reményvesztettség és félelmek. De Jézus legyőzte ezeket és értelmet adott életünknek. Van egy nagyon szép Dsida Jenő vers, amit az atya felolvasott:

A Föld és az ember megmarad

Üzenem neked, ki egykoron asszonyom leszel: Ráébredtem elhivatásra.
Vigyázok magamra.
Táplálkozom, sétálok nagyokat, alszom, figyelem izmaimat.
Egészséges és tiszta vagyok.
Vidám, fénylő és bizakodó.

S ha nálad időz gondolatom,
teltnek, erősnek akarlak,
azt akarom, hogy vigyázz magadra, táplálkozz, sétálj, aludj nagyokat, figyeld izmaidat,
egészséges, tiszta légy, vidám és bizakodó.

Most minden gondolatom övé, ki eljövend.
Könyveket gyűjtök neki, Dantét, Dosztojevszkijt.
Verseket olvasok neki, mintha élne és értene már.
Az utcákon járva, beszélek neki az anyanyelvről,
napokon át magyarázok a francia forradalomról,
Erdélyről és az emberi sorsról.

Üzenem neked: ő a célunk és nincs más segítség.
Vidámaknak kell lennünk, hogy ő vidám legyen.
Kitartóknak kell lennünk, hogy ő világra jöjjön.
Izmosaknak és jóknak kell lennünk, hogy ő
szeressen minket.
Vigyáznunk kell önmagunkra,
hogy boldog magyar legyen ő, új ember és erős.
Mert én elmúlok és te is elmúlsz, de a föld és az ember megmarad.

   Mi is élő kenyér vagyunk, élő kenyér lehetünk. Ez felelősség is egyben. (Az atya megemlítette még, hogy milyen szépen hegedült egy kislány a szentmise alatt, az nagyon jó dolog, ha a szeretet mellé szenvedély is társul). Ámen.
Viszlát!
  

553.Mi is tudjuk, hogy van dolgunk

Üdv kedves Olvasó!
2012.július.29.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. János evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus három kenyérrel és két hallal jóllakat ötezer embert. Ebben az évben Márk evangéliumából vannak a részletek, most mégis az elkövetkező négy hétben János evangéliumából idézünk. A mai evangéliumi részlet csak felvezetője a következő hetinek. Jézus az élő kenyér és ebben a történetben is van egy olyan szimbolikus jelentése a kenyérnek, hogy Jézus ezzel az élő kenyérrel lakatja jól az ötezer embert.

   Az atya mesélte, hogy gyerekkorában milyen nagy izgalommal várták, amikor édesanyja az udvari kemencében sütött és a maradék tésztából készült lepényt megkapták. A kenyeret nagy becsben tartották, mindig keresztet rajzoltak rá, ami előtt megszegték. Van egy történet, mely egy francia orvosról szól, aki egy évvel ezelőtt halt meg. 20 évvel előtte rákot diagnosztizáltak nála, de meggyógyult és utána minden energiáját arra fordította, hogy előadásokat tartson, kutassa ezt a betegséget és tájékoztassa az embereket. Nagyon fontos a testmozgás, egészséges táplálkozás és a stresszmentes élet, amelyek csökkenthetik nagymértékben ennek a betegségnek a kockázatát. Majd 20 év múlva újra megkapta a betegséget. Miért?-tette fel magának a kérdést. Ő, aki mindenre odafigyelt, jól csinálta a dolgokat. Végül arra a következtetésre jutott, hogy talán túlságosan is belevetette magát a kutatásba, tájékoztatásba. Talán ott követte el a hibát.

   Mikor újból diagnosztizálták nála a betegséget és rájött hibájára, újból könyvet írt: Búcsúzni mégegyszer szabad. Testvérét kérte meg az utószó megírására, aki így emlékezett rá: Mindig nagyon félt attól, hogy majd reszketni fog az utolsó pillanatokban. Amikor utolsó óráiban meglátogatta és rátette kezére az ő kezét, az orvos felnézett rá, mint aki teljesen tudatánál van, kivette kezét a keze alól és ő tette rá testvére kezére a kezét megnyugtatólag. Tudta, hogy még dolga van. Tudta, hogy van dolga. Mi is tudjuk, hogy van dolgunk. Ma a gyakorlati materializmus korát éljük, a kenyér sem ugyanazt jelenti, mint régen. Egydimenziós emberek élnek. Ennek a francia orvosnak volt fantáziája, de Jézusnak még inkább. Jézus távlatot nyit Isten szeretete felé és mindent odahelyez. Jézus az Isten áldásának osztogatója. Ne hagyjuk ezt a hitet kilúgozódni, mi is kövessük Jézust. Ámen.

Viszlát!

552.A köztünk lakozó Isten titka

Üdv kedves Olvasó!
2012.június.17.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Czár János atya prédikált. Déryné Széppataki Róza elmondása szerint sokat tanult és köszönhet édesanyjának, aki gyermekkorától kezdve megtanította neki, hogy legyen bárhol is, Isten mindig vele van. A színpadi fellépései előtt éppen ezért sokat imádkozott és tudta, hogy édesanyja is imádkozik érte. Sikeres volt és énekhangja is csodálatos, tudta, hogy Isten mindig vele van. Édesanyja olyan volt, mint egy magvető, aki példájával és tanításával elültette azt a magot, amely szárba szökkent és közben imájával kísérte útján. Mert az igazi édesanya és édesapa nem csak szavakkal, de élő példával tanítja gyermekét, nem a kocsmába jár és költi a pénzét cigarettára és alkoholra. Agrármérnökként elmondhatja az atya, hogy bizony nem elég csak elvetni a magot, fontos magágyat készíteni és ha kevés a csapadék, hengerezni is kell. A jó Isten kegyelmére kell utána bízni, hogy esővel öntözze és imáinkkal kísérni szárba szökkenését.

   Volt olyan időszak az egyházban, amikor nagyon meggyengült, de jött Assisi Szent Ferenc a maga egyszerűségével, önmagán kezdve a változtatást és ez megerősítette az egész egyházat. Tömegével osztották szét és hagyták ott vagyonukat az ifjak, hogy mögé álljanak. Nem akarva senkit bántani, a szentek és a reformerek között az a nagy különbség, akár Assisi Szent Ferencet, Loyolai Szent Ignácot vagy Szent Erzsébetet említjük, hogy ők magukon kezdték a változtatást, míg a reformerek azt mondták, ti változzatok meg. Az egyéni példamutatás mindig sokat ér, nekünk magunknak kell először megváltoznunk. A kommunizmus 70 éve alatt azt hirdettük, hogy Oroszországban mekkora a vallástalanság és jelenleg virágzik a vallás, nincsen paphiány. A növény is éjjel növekszik a legtöbbet, amikor nem látjuk, Isten kegyelme mindig működik, láthatatlanul is. Én magam legyek a magvető és akkor élő példa leszek a környezetemben, ezért imádkozzunk, mert a világot nem lehet megváltoztatni, csak magamat tudom megváltoztatni, ámen. (Isten sugallatára cselekszünk és amit elkezdtünk, azt fejezzük is be, higgyünk ebben).

   A múlt vasárnapi szentmisén Schindler atya prédikált. Beszélt Páduai Szent Antalról, akit egyszerűen csak "a Szent"-nek neveztek, s mikor meghalt, gyerekek futottak végig az utcán, s kiabálták, hogy meghalt a "Szent". Elmondott egy történetet is, melyben Szent Antal meg akart győzni egy zsidó embert arról, hogy Krisztus jelen van az Oltáriszentségben. A zsidó szamarát a kehely és az ostya közé vezette, a szamár pedig a szentségek láttán letérdepelt. Mózes a Sínai-hegyen köt szövetséget Istennel az emberek között, míg az Újszövetségben Jézus az utolsó vacsorán. Kenyértörés, hálaadás, szentáldozás, eucharisztia.
   A köztünk lakozó Isten titka, a köztünk lakozó Isten titkába vetett hitünk őrizői vagyunk. Ezáltal, s minden szentáldozás, térdhajtás, keresztvetés (milyen jó látni, amikor még manapság is keresztet vetnek az emberek a templom előtt) által megőrizzük ezt a hitet, s egymás hitét is, reményt adva egymásnak. Nyírő József egyik írásában olvashatunk a havasi vademberről, aki ágyban fekvő beteg feleségének viszi a papot a hegyeken át. Egy ideig együtt mentek, de a pap kifáradt, hátára vette és vitte tovább. Egy darabig bírta, de utána ő is elfáradt. A pap oda akarta adni neki az ostyát, de csak úgy nem veheti át, először gyóntassa meg. Utána már felszabadult szívvel vitte Jézus testét, de mire megérkezett a kis házikóba, felesége holtan feküdt az ágyon. Mégis a szájába csúsztatta az ostyát, amely elolvadt benne, s béke költözött rájuk. Mi is legyünk őrizői annak a hitnek, melyet őseink őriztek. Ámen.

   Tegnap volt Bauer Ferenc atya gyémántmiséje, nagyon sokan részesültek áldásában, akik ott voltak. Pappá szentelése és első miséje 60. évfordulója volt, jelmondata: "Hiszek a szeretet végső győzelmében." Ez a nap a Szűzanya Szeplőtelen Szívének az ünnepére esik, legférfiasabb királyunk Szent László, aki létrehozta Mária országát, a Regnum Marianumot. Ahol Mária tisztelet van, ott jobban Jézusra is irányul a figyelem. Mária jó tanítvány volt és jó tanítónő. Mi is legyünk jó tanítványok, mert tanulni mindenkitől lehet, még a gyerektől is, ahogy kérdez vagy amikor őszintén válaszol. Legyünk egyben jó tanítók is, gondolkodjunk, elmélkedjünk, reflektáljunk. A jó pap imádkozik állandóan a rá bízott hívekért. A mai világban szolgálat helyett szolgáltatások vannak. Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, akkor miért dicsekszel vele? Ámen. (Ez egy pár gondolat volt a gyémántmiséről).
   Jézus ellenállt a hatalomnak, keresztje alatt állt anyja Mária és egy tanítvány, a többi apostol elmenekült először. Mária volt az első a tanítványok között, s jó tanítónővé vált. A bölcsesség széke.) Ámen.

Viszlát!
  

551.Társfelelősök vagyunk

Üdv kedves Olvasó!
2012.június.03.Vasárnap. Szentháromság vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági tanévzáró mise volt, Schindler atya prédikált. Peter Sewald készített egy riportot XVI. Benedek pápával, Joseph Ratzingerrel a Castel Gandolfo pápai nyaralóban. Hogyan érintette, hogy pápává választották?-tette fel a kérdést. Letaglózta, mint a guillotine-volt rá a válasz. A pápai szabók három ruhát szoktak készíteni, egy kicsit, egy közepeset és egy nagyot, mert előre nem tudhatják a jövendőbeli pápa méreteit. Amikor pápává választása után felöltötte ruháját Benedek, azt mondta: Innentől kezdve Tiéd a felelősség, vezess engem.

   Amikor misék előtt bejön a templomba az atya, mindig felnéz az oltár mögötti falon lévő kis ablakra, amelyen beszűrődik a fény és Nap formája van, Krisztust így is ábrázolták jelképesen. A templomok a legtöbb helyen "keletelve" vannak, keletre néznek, mint ebben a templomban is. A belvárosi templomban a pap néz keletre, a hívek vele szemben az oltár felé, de ott is "keletelve" van a templom. Amikor Ratzingertől megkérdezte a riporter, hogy mit is jelent a liturgia, azt válaszolta, hogy valami sokkal "nagyobba" lép be az ember általa, ami felülről jön. Nem pedig a mi munkánk eredménye, amit közösen alkotunk. Jézusra tekintsünk általa, aki vezet bennünket. Szerdánként a pápai meghallgatásokat el akarták törölni, mert sztárnak érezte magát a pápa, mintha sztárolnák ezáltal, hogy megjelenik, pedig Jézusra kell irányítani a figyelmet, aki az Út, Igazság és Élet. Nem a szolgaság lelkét kaptátok, ezért ne féljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét kaptátok.

   Egyszer volt itt egy koncertet adni Tolcsvai László, az atya beszélgetett vele az est előtt, feszültséget érzett rajta. Most ennyi idő elteltével már biztosan tudja, hogy ez a feszültség nem azért volt, mert izgult volna, hiszen annyiszor fellépett már, szinte ezerszer. A figyelmét egy sokkal nagyobbra irányította, a cél lebegett a szeme előtt, arra koncentrált, hogy jól sikerüljön az előadása, de Jézusra építkezett. Mi is irányítsuk a tekintetünket egy sokkal nagyobbra, hiszen Jézus testvérei vagyunk és Pál apostol szavaival élve társfelelősök. Ámen.
Viszlát!
  

550.Teremjünk gyümölcsöket

Üdv kedves Olvasó!
2012.május.27.Vasárnap. Pünkösdvasárnap
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában János atya prédikált. Ma Pünkösdvasárnap van, Prohászka Ottokár mondta egyszer Pünkösd alkalmával, hogy legyünk "szentlelkesek", mert a keresztény ember lelkes és örömmel teli. Teremjünk gyümölcsöket, mert a virágzó fa önmagában semmire sem jó, Jézus is azt mondja a fügefára, amely nem terem gyümölcsöt, hogy vágják ki. De mik is ezek a gyümölcsök, amelyeket teremnünk kell? Mindenki szeret valamilyen gyümölcsöt, valaki többfélét is.

   Az első ilyen gyümölcs, a szeretet. A szeretet az nem egy ájtatos érzés, hanem abban mutatkozik meg, hogy a másik javát akarom, a másik kedvében járok. A másik gyümölcs az öröm. Örülök a szép tájnak, szép időnek, a nagyszülők az unokák mosolyának, a közös vasárnapi ebédnek, amikor kikapcsoljuk a tévét, mobilt és csak egymásra figyelünk. A harmadik gyümölcs a békesség, mert a békétlen ember békétlenséget, a békés ember nyugalmat áraszt környezetében. Teremjük meg mi is a türelem gyümölcsét és hallgassuk meg a másik embert. Mindig az a legfontosabb ember, akivel éppen beszélgetünk. Ráfigyelünk, amikor kezet fogunk vele, a szemébe nézünk, megkérdezzük tőle, hogy vagy és meg is hallgatjuk a válaszát.
A negyedik gyümölcs a kedvesség, hogy kedvesek vagyunk egymáshoz. Az ötödik a jóság, a hatodik gyümölcs a szerénység, alázat. Ha valaki pökhendi, mi akkor is szerényen, szelíden, alázatosan válaszolunk.

   A hetedik gyümölcs az önmegtartóztatás, de nem csak a szexuális életben, hanem a táplálkozásban is. Mennyi pénzt elköltünk fölöslegesen, pedig be tudnánk osztani, amink van. Régen is beosztották nagyszüleink azt a keveset, ami volt nekik. Havonta valaki 15 ezret költ cigire, cukros üdítőket veszünk,
1 üveg 299 Ft, pedig a tiszta víz oltja leginkább a szomjat. Mennyi elhízott ember van! Gyakoroljuk az önmegtartóztatást. Ez a hét gyümölcs, amit megteremhetünk, most ezt a kosarat adja nekünk  az atya, mindenki válasszon magának egyet, de lehet többet is, még ezenkívül is vannak szép számmal gyümölcsök. És imádkozzunk, hogy Isten vezesse lépteinket és tereljen bennünket utunkon, árasztva ránk kegyelmét és áldását. Ámen.
Viszlát!

549.Jesus Hominis Sotér

Üdv kedves Olvasó!
2012.május.20.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a szentmisén Schindler atya prédikált. Elsőáldozás volt ma, három énekkar is énekelt, sokan voltak.
   A prédikációban elhangzott, hogy mit is jelent a JHS felirat: Jesus Hominis Sotér, vagyis Jézus az ember megváltója. Mindenkinek szüksége van megváltásra, irgalomra és áldó szeretetre. Jézus megváltására, Isten gondviselő irgalmára és áldó szeretetünkre.

   Van egy kis olasz történet, ami vagy megtörtént, vagy nem. Giottóról szól, a híres olasz festőről. Kisgyerekként nyájat legeltetett Toscana vidékén, amikor egy méltóságteljes lovas közeledett felé. Megkérdezte a lovas, hogy megmutatná-e neki, merre van Firenze. Mivel ismerős volt erre a kisgyerek, elmagyarázta a lovasnak, merre kell mennie. Szóba is elgyedtek, megkérdezte a kisfiú, nem szomjas-e esetleg és mi járatban van? A lovas örült neki, hogy beszélget ezzel a kisfiúval és elmondta, hogy pápai követ és festőt keres a pápa udvarába, az lesz a festő, aki egy mozdulattal egy tökéletes kört rajzol. Erre a kisfiú odament egy nagy mészkősziklához, ami szép fehér volt, előtte ott készítette el tábortűzön az ételét. Kivett egy elszenesedett fadarabot a kihúnyó parázsból és a fehér mészkő sziklára egy mozdulattal tökéletes kört rajzolt. Ez a kisfiú tud valamit, gondolta magában a pápai követ, majd megkérte a kisfiút, rajzolna-e még neki valamit. A kisfiú kiválasztotta a nyájból a vezérkost és egy-két mozdulattal azt is lerajzolta.
A pápai követ el is vitte őt a pápai udvarba festőnek. Ez a történet.

   Csíkszentmihályi Mihály utánanézett könyvtárakban, hogy igaz lehet-e ez a történet. Sokáig Olaszországban élt és legalább 60 Giotto önéletrajzot elolvasott, de egyikben sem találta ezt a történetet.
A történet tehát nem igaz. Akkor mégis miért tanulja meg és olvassa minden olasz kisfiú ezt a történetet és miért mesélte el az atya? De ez már inkább a felnőtteknek szól: mert minden kisgyereknek szüksége van arra, hogy odafigyeljenek rá és áldó szeretetet kapjanak, hogy kibontakozhassanak.
   Kodály Zoltán zeneszerző lelkiatyja, barátja, gyóntatója volt Nádasi Alfonz bencés tanár, görögül olvasták a Bibliát. Nagyon fontos a Szentírás tanulmányozása, az imádságos élet, hogy az irányt mutató fényt, mindig szem előtt tarthassuk. Ez a kohézió, ami mindig megmarad a keresztényeknek.

   Van még egy kis történet, mely az elsőáldozásról szól. A II. Világháború utáni időkben egy kislány, Mária, csak fekete ruhában tudott menni elsőáldozásra és nagyon szomorkodtak az anyukájával, hogy akkor most hogyan fog ez kinézni a többiek között, ugyanis ilyen szegények voltak. De volt egy osztálytársa, a Rózsika, akinek az anyukája azt mondta, hogy nem fog egyedül fekete ruhába menni a Marika, mi is abba megyünk. Ez egy igaz, megtörtént eset, amit a nagymama korú Mária mesélt az atyának egyszer.
   A gyerekekben még nincsen kétség, csak hit és szeretet. Adjuk meg nekik a békés, szeretetteljes, biztonságos családi hátteret, hogy lelkük csírázhasson benne, ámen.
Viszlát!

548.Ki az én felebarátom?

Üdv kedves Olvasó!
2012.május.13.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Czár atya prédikált. Igaz, hogy esik az eső, de ettől még szép a vasárnap. Gogol ír egy művében a bajtársi hűségről, ami igazán azért szép, mert nem vér köti össze, hanem két lélek találkozik. A barátunknak nem hazudunk, nem lopjuk meg, a bajban megsegítjük.
A Bibliában olvashatunk Jonathán és Dávid barátságáról, pedig Dávidot üldözte és meg akarta ölni Saul, Jonathán apja. Isten barátsága Ábrahámmal, aki még Izsákot, fiát is feláldozta volna Isten barátságáért. Mózes porrá zúzza a Tízparancsolat tábláit és az aranyborjú bálványt, mert megharagszik a népre, aki Isten ellen lázad.

   Ma sokszor csak azt mondják a fiatalok, hogy haverom vagy cimborám, nem mondják ki, hogy a barátom. A barátnak nem hazudunk, nem lopjuk meg, mindig igazat mondunk, nem károsítjuk meg és megsegítjük a bajban. "Madarat tolláról, embert barátjáról."-hangzik a szép magyar mondás. Jézus mondja: "Senkiben nincs nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja barátaiért." Most délelőtt bérmálás lesz a szentistváni templomban, nekik nem kell vérüket és életüket áldozni, de vallják meg hitüket, éljék meg. Nem melldöngetve és vállveregetve, hanem szép csendesen a hétköznapokban, Jézushoz hűségesen. Sokan mondják, hogy szomorkás az idő, mert esik az eső. Agrármérnökként azt mondja az atya, milyen jó, hogy esik az eső. Szüksége van a csapadékra a száraz földeknek, nem a 30 °C melegre, hanem májusban 18-20 °C-ra. Mennyira bölcs Isten és milyen jó, hogy erről nem emberek döntenek, mert akkor fele a napsütésre, fele az esőre szavazna. De Isten bölcs kezében van a döntés. Imádkozzunk a papi hivatásokért, mert az érsek atya egy szem papot fog szentelni, tizenegyen vannak a hat évfolyamos szemináriumon. Az egyház mellett ne csak az ünnepekben, hanem a hétköznapok viharaiban is tartsunk ki.

   Ki az én felebarátom? Isten a barátom? Felebarátunk az édesanyánk, édesapánk, testvéreink, gyermekeink, barátaink. Éljünk úgy, hogy tegyük felebarátainkkal azt, amit önmagunkkal tennénk- mondja Jézus. Sokat lehet ártani egymásnak a beszédünkkel. Inkább csak jót mondjunk egymásról vagy semmit. A szavak előbb-utóbb megfogannak, sok házasság megy tönkre emiatt. Hallgatni arany-és milyen igaz ez a mondás is. Végezetül imádkozzunk Istenhez és Jézushoz, hogy kitartsunk és hűségesek legyünk a felebaráti szeretetben, ámen.
(Még múlt héten hangzott el Schindler atya prédikációjában: Nagyapjával töltött egy egész napot. Reggel indultak a földekre horolni, sarabolni. Volt ott egy barátja is a nagyapjának, hárman dolgoztak. Nem dolgoztak sokat, szép lassan előkészítették az ebédet, amit bográcsban főztek meg. Ebéd után lepihentek egy árnyas fa tövébe, majd amikor jól kipihenték magukat, még dolgoztak egy kicsit, majd hazamentek. Nagyapjának nem a munka volt a fontos ezen a napon, hanem kitartóan együtt akart lenni unokájával, együtt tölteni az időt hosszasan, egész nap. Még volt két gondolat ebben a prédikációban: kitartás és hűség; valamint figyelemmel lenni a hétköznapiakra). Ámen.

Viszlát!

547.Az Úr az én pásztorom

Üdv kedves Olvasó!
2012.április.29.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált, a papi és szerzetesi hivatásokért volt mise. Az evangélium a jó pásztorról szólt. A béres elfut, ha jön a farkas, elragadja és szétkergeti a juhokat. A jó pásztornak minden egyes bárány fontos, megvédi őket és megkeresi.
   Jó pásztor vasárnapja van. Ki a jó pásztor? Mindenkinek szüksége van jó pásztorra, példaképre, akit követhet, akibe kapaszkodhat. Mindegyikünk lehet jó pásztor családja, egyházközsége, övéi körében, minden találkozásban, ahol figyelmes, segítőkész és építőleg hat. De lehetünk rossz pásztorok is, ha nem figyelünk oda környezetünkben. Ki a jó pásztor? "Én vagyok a jó pásztor"-mondja Jézus. A 23. zsoltár mondja: "Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem és csendes vizekhez terelget engem."

   Mindig is voltak és vannak, lesznek is jó pásztorok, de az Úr az, aki békességet szerez és nyugalmat ad nekünk, vezet bennünket. A próféták is jó pásztorok voltak, Jeremiás is figyelmeztette a népet megtérésre, faigát, majd vasigát akasztott nyakába jelképül, hogy Jeruzsálemet és a templomot lerombolják és rabságba hurcolják a népet, de nem hallgatnak rá. Jövendölése végül beteljesedett. Izajás próféta, akinek egyik szeráf izzó parázzsal érintette ajkát, melyet fogóval vett le az oltárról.  Szájához érintette és azt mondta: Bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. De még előtte nagy harcot vívott önmagával Izajás, Jaj nekem, én senki vagyok! Felismeri és megvallja bűneit, Isten megbocsájt neki és megtisztítja őt. Majd az Úr szavát hallja: Kit küldjek, ki megy el követségünkbe? Izajás már bátran válaszol: Itt vagyok, engem küldj! A jó pásztor reményt ad, mint ahogyan az ószövetségben is, erről lehet felismerni őket. Ma is vannak álpróféták, akik mindenfélét jövendölnek, de csak Istenre lehet alapozni hitünket. A jó pásztorban nincsen félelem. Izajás először még félt, de megküzdött önmagával, bejárta az utat és utána már támasz tudott lenni. Akiben félelem van, annak először önmagát kell pásztorálnia, mert a békétlen lelkületű ember békétlenné teszi a másikat is.

 

   A jó pásztor türelmes. Nem sietteti a bárányt, hogy szaladjon utána, hanem a bárány lépéseihez igazítja lépteit. A családban is így van ez, hittel kell lennünk a gyermekek iránt, hogy növekednek, többé lesznek, kibontakoznak. (Asztalt terített nekem ellenségeim szeme előtt-hangzik még a zsoltárban). A jó pásztor nem ítélkező. Amikor Jézus elé viszik a parázna nőt, Jézus nyugalmat áraszt, a homokba rajzol. Asszony én sem ítéllek el! Menj és többet ne vétkezzél. A többiek sem mernek követ dobni rá. Nekünk is meg kell vívni a harcot önmagunkkal előbb, hogy jó pásztorokká váljunk és figyelmesen, segítőkészen és építőleg hassunk közvetlen környezetünkben. Ámen.
(Egy indián mondás szerint ne mondj véleményt arról, akinek nem jártál 35 napig a mokaszinjában). (Pálferi atya: valaki nem tud meglenni a másik nélkül egy percig sem, állandóan ott liheg a nyakán, mint egy kiskutya; a szenvedély nem azt jelenti, hogy hadonászik a másik fél és rosszakat mond, hanem éppenséggel figyelmes).

Viszlát!

546.A kapcsolatok megtartanak bennünket

Üdv kedves Olvasó!
2012.április.22.Vasárnap.
Szentmise
   Április 22-én vasárnap a papi és szerzetesi hivatásokért tartott egy prédikációt egy negyedéves szeminarista. Hétközben, csütörtökön este 6 órakor Pál Feri atya mentálhigiénés szerepkörben a meghitt kapcsolatokról tartott egy előadást. Bevezetőjében Schindler atya elmondta, hogy a hét folyamán el kellett mennie a kertészetbe, mert a folyosóján van egy virág, ami kiszáradt, pedig minden másnap öntözte. Kérdezte a kertészt, hogy adjon neki valamilyen jó tanácsot, milyen virágot vegyen egy férfiember, amit gondozni is tud. Mire a kertész: kaktuszt. Ahogy egy virág esetében is fontos a kapcsolat, odafigyelés, úgy méginkább az emberek esetében, de erről hallgassuk Pál Ferenc atyát.

   Egy férfi nő kapcsolatban nagyon fontos három dolog: az elkötelezettség, a szenvedély és a meghittség, intimitás. Fontos még, hogy legyen önbecsülésünk, legyünk önmagunkkal is meghitt kapcsolatban, különben a párkapcsolatban sem fog ez menni. Nagyon fontos, hogy az érzéseinket, szükségeinket bátran kifejezzük; A bizonytalanság nem jó dolog; amikor szülés után a nő felszed magára pár kilót, megereszkedik a melle, esetleg még egy vágás sebhelye is látszik a hasán, gondolja magában, hogy eddig sem volt szép, hát még most. Bezzeg a titkárnője a munkahelyen! Bizonytalanná válik és eltaszítja magától a férfit. Ilyenkor meg kell beszélni a dolgokat, hogyan látják a helyzetet. A férfi elmondhatja, hogy hát igen, megváltoztál egy kicsit, de mégis csak a feleségem vagy. A meghittség fészkét közösen kell építeni, dolgozni kell érte. Ha már egyszer elköteleződünk egymás mellett a szerelem szenvedélyével. Fontos, hogy feltárjuk magunkat a másik előtt, igaz, hogy ezzel sebezhetővé is válunk. De nem szabad szégyellni a dolgainkat, hogy semmi érzést, érzelmet, szükséget nem fejezünk ki, mert akkor az nem jó dolog. Tárjuk fel magunkat, ez vagyok. Különben, ha nem nyílunk meg érzelmileg, az csak udvariaskodás, távolságtartás lesz. Az is valami, de a meghittséghez kevés.

   A kommunikáció dimenzióiról is beszélt az atya. Este 11-kor hazajön a munkából a férj, mire a felesége megkérdezi tőle félálomban az ágyon fekve, amikor ő belép az ajtón: Hány óra? Mire a férj: 11 múlt pár perccel. Ez egy nem teljes, csak informális párbeszéd, gondolati síkon zajlik. Sokféleképpen fel lehet tenni azt a kérdést, hogy hány óra: szemrehányóan, hogy már megint ilyen későn jöttél haza, hol voltál idáig. Fel lehet tenni szomorúan, hogy már megint késtél, már harmadszor a héten. És örömmel is, hogy végre itt vagy, már úgy vártalak! Tehát érzelmi töltete is van a kommunikációnak az informális üzenet mellett. A harmadik dimenzió a legmélyebb, a kapcsolati. A kapcsolatunkról van szó. Amikor veszekedés van, van egy pont, aminél már nem megyünk tovább, mert a kapcsolatunk többet ér. A meghittsége, intimitása. Pedig de jól esne még kimondani! De a kapcsolatunk.
   (Még az érzelem kifejezéséhez visszatérve, gyerekeket kérdezett meg az atya és azt felelték, hogy templomban sírni azt szabad, de nevetni nem. Ezt hitték a gyerekek! Isten örül a mi boldogságunknak! Szabad nevetni!)

    A meghitt kapcsolat akkor is az marad, ha egy időre eltávolodunk egymástól. Az érzelmi szálakat fenntartjuk és tovább épülhetünk. Mondjuk a férj egy évre Angliába megy dolgozni, megfordul a csinos nők után, de nem csalja meg a feleségét. Végezetül azzal zárult az előadás, hogy amikor az esküvőn megáldja a fiatal párt az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében, akkor nem csak a férfit és a nőt áldja meg, hanem a kapcsolatot is. Ámen. Isten legyen velünk és örüljünk, örvendezzünk.
   (Még azt is elmondta, hogy időnként szabadságra is szokott menni, mert különben kiégne. Minden tisztelete azoké a papoké, akik minden nap miséznek, de őneki kell a szabadság néha. Termálfürdőbe is szokott járni. Tegnap is volt. Mosolyognia kellett, amikor jött egy nyugdíjas csoport és az idős bácsi tartotta a nénit, magához ölelve, büszkén, hogy jöhet a víz, én megtartalak. Igen, a kapcsolatok megtartanak bennünket.)

http://szentantal.bajabaratok.hu/category/hangtar/

Viszlát!

545.Békesség néktek!

Üdv kedves Olvasó!
2012.április.15.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában János atya prédikált, az evangélium arról szólt, amikor Jézus feltámadt és megjelent tanítványainak, majd hitetlen Tamásnak is. "Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak és mégis hittek."
   A mise bevezetőjében elhangzott, hogy irgalmasság vasárnapja van, mi legyünk az elsők, akik kezet nyújtanak. Albert Einstein a relativitás elmélet megalkotója, kiről sokáig azt hitték, hogy nem hisz Istenben, hiszen olyan tudású volt, hogy biztos nem hisz efféle bugyuta mesékben. Mígnem kiállt az emberek elé és azt mondta, hogy hisz a személyes Istenben, a Gondviselő Istenben, a Teremtő Istenben. Vagy itt van még egy nagy tudós, Sir Alexander Fleming, a penicillin felfedezője, aki szintén vallásos volt. Nagy emberek, nagy hittel. Minél nagyobb tudással rendelkezik valaki, fejet hajt a Teremtő Isten előtt. Az érett, teli kalász is meghajlik, míg az üres felemelkedik, ahogy a tudatlan, gőgös ember is felemeli fejét, hogy neki nem kell Isten.

   Sokan vannak, akik azt mondják, hiszem, ha látom. Régebben, pár évtizeddel ezelőtt, amikor még csak vezetékes telefon volt, természetesnek vettük, hogy tudunk ezen keresztül telefonálni, hiszen megfoghattuk, láthattuk a vezetéket. Ha valaki elvágja a zsinórt, nem tudunk telefonálni. Manapság pedig a mobiltelefonok világában élünk, ahol a kisgyerekeknek is teljesen természetes, hogy vezeték nélküli telefonnal, mobillal tudnak társalogni egymással. Az elektromos teret sem látjuk, mégis létezik, mintha a technika segítségünkre sietne Isten létezése kérdésében.
  Jézus megállt aszoba közepén tanítványai körében, akik zárva tartották az ajtót a zsidóktól való félelem miatt. Nem akarta őket megijeszteni, hogy zörget az ajtón, ezért átment rajta és köszöntötte őket: "Békesség néktek!" Rájuk lehelt, hogy vegyék a Szentlelket.

   Bölcsesség, értelem, tanács, erősség, tudomány, jámborság és Isten félelme, vagyis szeretete. Nagyon fontos ezek közül a szelídség. Minden ember értékes, a testünket a szüleinktől kapjuk, de a lelkünket Istentől. Fontos minden egyes ember Isten számára, ezért teremtett mindenkit. Ne elégedetlenkedjünk, mindenkinek vannak tálentumai, valakinek egy, valakinek három, ne irigykedjünk arra, akinek öt van. A tanárok nagyon jól tudják, hogy szorgalommal a gyengébb képességű gyerek is sokat elérhet, többet esetleg, mint okosabb, de gőgös társa. Adjunk hálát Istennek azért, amink van, hiszen gondoljunk bele, milyen gazdagok is vagyunk. Ha összeírnánk egy papírlapra, hogy mennyi mindent kaptunk Istentől. Látunk! Hány ember van, aki vak és nem lát. Van lábunk, el tudtunk jönni misére. Látni embereket, akiknek hiányzik egy lába vagy mindkettő, s még sorolhatnánk.

   Békesség néktek!-mondja Jézus a tanítványoknak. Úgy éljünk, hogy boldogságot szerezzünk mások számára, mi legyünk azok, akik másokat szolgálnak. Ne mi legyünk azok, akik mindig megmondják, hogy mi a jó, akiknek mindig igaza van és akiket kiszolgálnak. Elsők legyünk családunkban és ebben az irgalmatlan világban, akik először kezet nyújtanak, figyelmesek, szelídek, építők, szolgálók ebben a világban és békességet árasztanak először családjukban, majd rokonságukban és a világban.
   "Akiknek megbocsájtjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak." Fontos a bűnbocsánat, meg kell békélnünk Istennel, majd önmagunkkal és embertársainkkal is. Jézus a feltámadás és az élet, ámen.

544.Menj és vidd hírül a feltámadást!

Üdv kedves Olvasó!
2012.április.08.Vasárnap. Húsvétvasárnap
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. A feltámadás öröme töltse be szívünket. János evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus feltámadt és találkozott Mária Magdalénával.
1971-ben Margaret Theatcher a tori ház képviselője szólalt fel sok férfi előtt, akik fenntartással fogadták, hogy mit is mondhat nekik egy nő. Mire Theatcher azt mondta nekik: Az igaz, hogy a kakas kukorékol, de a tyúk tojja a tojást. Tehát a nőknek is lehet mondanivalója. A mai evangéliumban Mária Magdolnával is találkozunk, aki hírül viszi Jézus feltámadását. Régen, az első évszázadokban a kereszténység történetében minden vasárnap a feltámadás történetét olvasták fel. De mit is jelent a feltámadás?

 
   Mária Magdolna üresen találta a sírt, Jézust kereste. Észrevett egy embert, azt hitte a kertész az. Ott állt Jézus, de nem ismerte fel. Mintha János evangélista ezzel azt akarta volna mondani, jelezni, hogy a feltámadás minden képzeletet felülmúl, érinthetetlen. Ekkor Jézus megszólítja az őt kereső asszonyt: Mária! Ebben a pillanatban Mária hozzáfordult és válaszolt: Mester! Felismerte Jézust, amikor az nevén szólította. Nagyon fontos a kimondott szó, a kommunikáció. Nem csak szavakkal tudunk kommunikálni, a szemeink, tekintetünk is beszél, sőt még a testtartásunk is, viselkedésünk is. Beszédes az összeszedettségünk, de elhanyagoltságunk is, hogy éppen milyen állapotban vagyunk.

   Régebben beszélt az atya a benedikálásról, ami annyit jelent, hogy jóvá tesz. Amikor egy püspök megáldja a templomot, benedikálja, jóvá teszi azt. A kimondott szó jóvá teszi, szentté teszi azokat a köveket. Amikor Jézus nevén szólítja Máriát, benedikálja, szentté teszi, kommunikál vele és Mária felismeri őt ezután, "találkozik" vele. Mária szeretné megérinteni őt, de Jézus mondja neki, hogy ne érintse. Ezzel is jelzi az evangélista, hogy a feltámadás érinthetetlen. Jézus még nem ment az Atyjához, még tervez, dolga van és most cselekszik. Menj és vidd hírül a feltámadást!  A kétségbeesés helyett remény, a gyász helyett öröm. Nekünk is továbbadták azt, ami az evangéliumokban van, az apostolok. Előttük Mária Magdolna áll, de mindenek előtt Jézus, ámen.
Viszlát!

543.Megtapasztalt örömeink csodája

Üdv kedves Olvasó!
2012.április.07.Szombat. Nagyszombat
Szentmise
   Ma délután fél ötkor a tűzszenteléssel vette kezdetét a szentmise. Az evangéliumot János atya olvasta fel, majd ezt követően Schindler atya prédikált. Elmondta, hogy a nagypénteki mise után egy könyvet olvasott, melyben Benyik György arról írt, hogy Jézus élete feltámadás nélkül tragédia, de Jézus élete a feltámadással együtt örömhírré változik. Egy Jean Paul nevű író egyik művében, mely a Vízió címet viseli, arról ír, hogy a sírok megnyílnak, az emberek előjönnek az ítéletre, mikor megjelenik Jézus és azt mondja nekik: bejártam a mindenséget, de Atyámat nem találtam. Tehát nincs értelme a létezésnek. Tulajdonképpen ez a vízió rosszul végződik. Ez a mű, amelyet Jean Paul írt, ez a semmitmondó Shopenhaueri agnosztikus filozófia, amellyel szemben állnak az evangéliumok, az örömhírek.

   A négy evangélium alapvetően ugyanarról beszél, csak a részletekben mutatkozik némi eltérés, kicsit másként írják le ugyanazt a dolgot. Az evangéliumok arról szólnak, hogy van feltámadás, van mibe kapaszkodni az embernek, mikor felteszi azokat a kérdéseket, hogy mi értelme van az életnek, ki vagyok én. Van értelme a törekvéseinknek, a munkánknak, szeretetünknek, de még a kudarcainknak, bukásainknak is. Egy évvel ezelőtt a Genezáret taván hajózott az atya és hangos zenére lettek figyelmesek, amely egy másik hajóról jött. Mint később kiderült, nigériaiak voltak rajta és zenével, tánccal dicsőítették Istent. Van aki a csendben, nyugalomban, de van aki zenével, tánccal. Sokszínűek vagyunk, tág a világ, de nincs az az ember, legyen az hűvös, komoly gondolkodású európai, zenére táncoló nigériai, amerikai, ázsiai, akit nem tudna megérinteni Jézus. Pál apostol is azt mondja, semmit sem ér a hitetek, ha Jézus fel nem támadt.

   Minden emberi találkozás, találkozás személyekkel, akár tudománnyal, tájakkal egy-egy feltámadás. Felkelni kudarcaink után is feltámadás. Amikor Mária Magdolna megtapasztalja az üres sírt, fut, rohan, hogy hírül vigye, továbbadja, megossza tapasztalatát, az örömhírt. Jean Paul víziójával szemben sokkal logikusabb megtapasztalt örömeink csodája, az ajándékba kapott világ. Ámen.
   Töredékek: Jézus megmosta tanítványai lábait, ezzel példát adott nekünk, hogy alázattal szolgáljuk egymást. Áldozás után jó egy kicsit csendben maradni, minden egyebet kizárni, csak Jézus és én.
Viszlát!

542.Mit is jelent a kézfogás?

Üdv kedves Olvasó!
2012.március.25.Vasárnap. Nagyböjt 5. vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. János evangéliumából volt a részlet, amikor néhánygörög, akik fölmentek az ünnepre, látni szerették volna Jézust. Odamentek ezért a gallileai Betszaidából való Fülöphöz és kérték őt. Fülöp szólt Andrásnak és elmentek, Jézusnak szóltak. Jézus ezt felelte nekik: "Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya. Most megrendült a lelkem.

   Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. Atyám, dicsőítsd meg nevedet! Erre szózat hangzott az égből: "Már megdicsőítettem és újra meg fogom dicsőíteni.' Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: "Angyal beszélt hozzá.' Jézus azt felelte:"Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.' Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
   Az evangélium előtt Jeremiás siralmaiból is hallhattunk részletet. Jeremiás volt a négy nagy ószövetségi próféta egyike. Arról prófétál, hogy jönnek napok, amikor új szövetséget kköt az Úr Izrael és Júda házával. Egyszer már kihozta őket kézenfogva Egyiptom földjéről, de az új szövetségben a törvényt bensejükbe adja, szívükre írja.

   Kéz. Isten keze. Mit is jelent a kézfogás? Emlékszik az atya, amikor kisgyerekként megfogta édesapja kezét. Milyen nagy volt! De a gyermekek kis kezének minden felnőtt kéz nagy. Nagynak és csontosnak tűnt apja keze, mely érdes volt a munkától. Mégis olyan jó volt érezni, ahogy a kis gyermeki kéz belesimul. Biztonságot adott, mint ahogy az anyának a kézfogása és mosolya is biztonságot ad. A kisgyerekek mindig anyukájuk szoknyájába kapaszkodnak, majd elengedik, tesznek pár lépést és eltávolodnak tőle 2-3 méterre, hogy elkezdjék felfedezni a világot. Utána megint visszaszaladnak. Később már nincs szükségük a kézfogásra, enélkül is tudni fogják, hogy szeretve vannak, figyelnek rájuk. Így nőnek fel és mennek bátran felfedezni a világot, önbecsüléssel, kreatívan. (Nem pedig mindig a fejükre koppintva). Fontos a kézfogás, a szeretet jele is. Amikor megfogjuk egymás kezét, azt mondjuk vele, szeretlek. Fontos az érintés.

   Mindenkinek kell egy biztos bázis, ahonnan naponta elindulhat, ugyanúgy, mint a katonák. Egy biztos bázis, ami körülveszi őt, ahová visszavonulhat, egyedül lehet, megtervezheti azokat a hadműveleteket, amelyekkel továbblép és éli mindennapjait. Ez a bázis szeretettel vesz körül bennünket, szeretteink azok. Nagyon fontosak az érdemi emberi találkozások. Az atya egykori osztályfőnöke, Sulyok Elemér mesélte nekik egy lelkigyakorlaton, a felszentelés előtt, hogy talán Győrben a Baross utcában sétált, amikor előtte egy házaspár ment, középen egy kisfiúval kézenfogva. A gyerek felnézett az egyikre, majd a másikra, aztán csinált egy előreszaltót. Mentek csendben tovább, majd megint felnézett az egyikre, utána a másikra és csinált egy hátraszaltót. Biztonság. Tudta, hogy szülei fogják a kezét, szavak nélkül is megértették egymást. Mint az artisták, amikor férfi és nő összekapcsolódik egymással, bizalommal.

   Jegyeskurzuson is említette az atya, hogy biztos bázisnak kell lenni a másik számára és úgy élni, hogy a másik is hihesse Istent. Biztos bázisnak kell lennünk embertársaink számára, hogy a másik is hihesse Őt.
   (Még mise elején hangzott el, hogy Nagyböjt 5. vasárnapja van. Megint mögöttünk van egy hét, örömökkel és bajokkal, de most újra itt vagyunk, hogy megfürödjünk és elmerüljünk Isten szeretetében. Legalább erre a kis időre tegyük le gondjainkat, azzal a reménnyel, hogy feltöltekezzünk a jövő hétre és újult erővel látunk neki feladatainknak). Ámen.
Viszlát!

541.Szeretet és irgalom

Üdv kedves Olvasó!
2012.március.18.Vasárnap. Nagyböjt 4. vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, János atya prédikált. Az evangélium Jánostól volt, melyben arról volt szó, hogy Isten azért küldte Jézust a világba, hogy üdvösséget hozzon.
   Még mise előtti bevezetőben hangzott el, hogy örvendezzünk, mert a keresztények nem savanyú uborkák, leljük örömünket gyermekeinkben. Isten is azt akarja, hogy örüljünk; a mai fél 11-es szentmisén áldásban részesülnek azok a házasok, akik már 25, 40, 50, 60 sőt 61 éve házasodtak meg. Azt mondják, válságban van a házasság, ez nem igaz. Nem a házasság van válságban, hanem az ember. Olyan jó, amikor felvállalják egymást, nem élettársak, hanem házasságban élnek. A gyerekek is örülnek, amikor apa és anya együtt vannak.

   A prédikációban elhangzott, hogy egy kisfiú fürdött az apukájával egy folyótorkolatnál a tengerparton, sok ember volt ott, de a kisfiú észrevette, hogy egyre kevesebben vannak. A sodrás egyre beljebb vitte a tengerbe, kiabált és kereste apukáját, az apukája is kereste őt. A csónakban ült, de szerencsére mentőöv az volt rajta, annyi esze volt az apukájának, hogy azt adott rá. Mígnem egy motorcsónak ért a kisfiú csónakja mellé és kimentették a csónakjával együtt, nehogy beljebb sodródjon. Ilyen mentőöv nekünk a kereszténység.
   Sokan panaszkodnak és jajgatnak, hogy így-meg úgy. Miért? Mert nincs hitük. Isten a mi gondviselőnk, figyel ránk. Sokszor, amikor az ember már megette a kenyere javát, akkor jön rá, hogy az életében bizonyos dolgok azért történtek, mert Isten gondviselő szeretete volt vele, hogy jó irányba menjen.
   Péter apostol háromszor tagadta meg Jézust, de visszament hozzá és ez a kemény ember sírni kezdett, megbánta bűnét és Jézus rábízta a mennyország kulcsait, hogy amit a Földön megköt, az kötve lesz a mennyben is.

   Mária Magdaléna a könnyeivel öntözte és hajával törölte Jézus lábait, amiért Simon megszólta Jézust, hogy miért hagyja mindezt ennek a parázna nőnek. Jézus erre azt válaszolta, hogy mióta bejöttem a házadba, te nem köszöntöttél csókkal, nem adtál lábamra vizet, ez a leány pedig könnyeivel öntöz és hajával töröl. Itt is a bűnbánat a fontos. Máté a vámos is megtér, pedig ma sem szeretjük az adóhivatal embereit. Máté is megbánja bűneit. Még Júdásnak is megbocsájtott volna Jézus, amikor visszavitte a 30 ezüstpénzt és sírva ment volna Jézushoz, hogy megbánja bűneit. De Júdásnak nem volt hite, hogy mindezt megtegye. Jézus nem azért jött, hogy elítéljen, hanem üdvözíteni jött bennünket. A bűnöket nem a pap bocsájtja meg, hanem Isten. A papok csak Isten gyarló szolgái, közvetítői. Sokan azért nem gyónnak, mert azt hiszik, hogy akkor mit gondol a pap. Nem gondol az semmit, örül egy megtérő báránynak. Sok protestáns testvér azt mondja, hogy náluk van lelki elbeszélgetés, de milyen jó az, hogy itt a katolikusoknál van feloldozás. Sokan pszichológushoz járnak, hogy az majd megoldja a gondokat, de sokkal jobb meggyónni és letenni a bűnöket Jézusnál és feloldozást kapni. Nincs az a bűn, amit ne bocsájtana meg Isten, csak a bűnbánat a fontos és a jó útra térés.

   Nemrégen egy volt osztálytársánál volt János atya, aki betegen feküdt és felesége hívta telefonon, hogy jöjjön el az atya hozzá. El is utazott, de Schindler atya éppen akkor volt Szarajevóban és nagy havazások voltak. Ha imádkoznak, hogy épségben hazatérjen az atya, akkor el tud menni, mert most sajnos csak egyedül van itt. Az atya vasárnap este haza is ért Szarajevóból, másnap buszra ült János atya, mert autóval nem mert menni, s Kalocsára ment osztálytársát meglátogatni, aki tényleg nagyon beteg volt. Mindenki ki is ment a betegszobából, csak ketten maradtak. Húsz év után meggyónt, lerakta bűneit, terheit, megáldozott, felvette a betegek szentségét. Ez nem az utolsó kenet, nyugtatta János atya. Barátja azt mondta, mindannyian Isten kezében vagyunk. Megbánta bűneit szívből és igaz hittel felismerte ezt, mint Péter, Mária Magdolna és Máté.
   Nikodémus az éj leple alatt ment Jézushoz, de volt hite és merészsége hozzá, hogy végül megtegye. Mi is legyünk bátrak és Húsvétig még van három hét, menjünk el gyónni és tegyük le terheinket.
   Végül egy imádság: Jézusom, köszönöm, hogy üdvösséget hoztál nekem és irgalmas vagy hozzám. Köszönöm, hogy a szentgyónásban megnyugvást adsz nekem. Köszönöm szeretetedet és irgalmadat, ámen.

Viszlát!
  

540.Márpedig forgatni kell

Üdv kedves Olvasó!
2012.március.11.Vasárnap. Nagyböjt 3. vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. János evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus kiűzi a templomból a kufárokat. Az evangéliumban elhangzott egy mondat: Jézus jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben. (Még a mise bevezetőjében hangzott el, hogy nagyböjt harmadik vasárnapja van, ismét vége van egy hétnek, ahol magunk mögött hagytunk jót és rosszat is. Most ismét itt vagyunk, hogy feltöltekezzünk a jövő hétre.) Jó lenne és vígasztaló, ha mi is tudnánk, hogy mi lakik bennünk. Akkor talán úgy tudnánk megszólalni, ahogy kellene és csendben is tudnánk maradni, ha arra van szükség.

   Még Biblikum órán hallotta az atya Kerekes Károly professzortól: "mintegy ostort font" Jézus kötelekből, amikor kiűzte a kufárokat a templomból. Akkor nem akarta ezt elhinni, de ma utána olvasott egy latin nyelvű Bibliában: quasi flagellum fecisset-melyben "quasi"-mintegy szerepel. A professzor is nehezen tudta elképzelni és mi is, hogy a szelíd lelkű Jézus ostort fonva kikergeti a kufárokat. De az atya még ezek után sem igazán akarja elhinni, hogy a "mintegy" szócska ott lenne, vagy enyhítőleg kellene értelmezni. Szentmártoni Mihály professzor is írt erről, a feldühödött Jézusról.
   "Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!" Pedig manapság is sokszor azzá teszik. Nagy Konstantin császár a vásárcsarnokot tette bazilikává, királyi ítélőszék és döntéshozói szerepe volt. Még szobrot is készíttetett (Jézusnak) magának, amely körül a Napkorong ragyogott glória helyett, a Napimádat kultusz jeleként.

   Jézusnak el kellett szenvednie a keresztrefeszítést. Mert markáns véleménye volt, de nem bírt el a zsinagóga elöljáróival. Jancsó Miklós jegyezte meg egyszer, hogy filmet forgatni nem mindig érdemes, néha ordítani kell. Esterházy azt válaszolta erre: Márpedig forgatni kell, ha szükség van rá, az ordítást forgatni. Jézust is sok méltánytalanság érte, de a kereszten azt mondta: "Atyám, bocsásd meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek, ámen.
Viszlát!

539.Mi kinek tartjuk Jézust valójában?

Üdv kedves Olvasó!
2012.március.04.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés diákmise volt, Czár János atya prédikált. Az evangéliumban arról volt szó, amikor Jézus felment a hegyre Péterrel, Jakabbal és Jánossal, majd megjelent Mózes és Illés.
   Még a mise kezdetén mondta János atya, hogy szüntelenül keressük Isten arcát, Jézus arcát, aki a keresztet hordozta értünk. Mindannyian súlyos terheket cipelünk, látszik arcunkon a szomorúság, fájdalom, de ne feledjük, hogy Jézus megváltott bennünket.

   A prédikációban elhangzott, hogy 1993. január 18-án volt a tévében egy műsorban, hogy egy asszony szükséglakásban lakott, 3x2,5 m2-en. A riporter megkérdezte, hogyan tudja mindezt elviselni a nehéz körülményekkel együtt. Az asszony derűsen azt mondta, hívő lett. A riporter megijedt, s azt kérdezte, csak nem valami szekta? Katolikus vagyok, válaszolta az asszony, minden héten templomba járok és a szentáldozással mindig feltöltekezem, Jézus ad nekem erőt a szívembe, hogy hétről hétre megújuló erővel éljek.
   Jézus felment a hegyre tanítványaival, csak hármat vitt magával, Pétert, Jakabot és Jánost, mondhatnánk "kivételezett" velük és miért volt szükség erre a színpadias fellépésre, amikor Jézus elváltozott előttük, ruhája hófehér lett, olyan, amilyen fehéret egy kelmefehérítő sem tud csinálni. Mikor megjelent Mózes és Illés, azt mondták a tanítványok, hogy készítenek nekik sátrat, három hajlékot. Jézus ezzel a jelenettel talán azt akarta elérni, hogy higgyenek benne még jobban.

   Mi kinek tartjuk Jézust valójában? Egy prófétának csak, mint Mózes vagy Mohamed? Jézus valóságos Isten és valóságos ember, aki azért jött, hogy elhordozza a keresztet megváltásul értünk. Hiszünk-e ebben? Isten megbocsájtja a bűneinket, csak forduljunk hozzá bizalommal. Isten az, aki megbocsájt, a papok csak gyarló szolgái, közvetítői Istennek. A tanítványok azt is mondták, jó itt nekünk veled lenni. Milyen jó nekünk is itt a templomban, hétről-hétre, amikor együtt van egy család, szülők és gyerekek. Feltöltekezünk mi is, mint a szükséglakásban élő asszony és mint a tanítványok. Isten hangját hallották: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, Őt hallgassátok. Annyi a hamis és álpróféta, jósolnak mindent, hogy 2012.12.12-én vagy 21-én történni fog valami a világgal, csacskaság, ne higgyünk nekik, hazugság, hazugság, hazugság. Jézusra figyeljünk és arra, amit Ő mond. Az Ő szava élet és igazság, örökérvényű. Imádkozzunk, Istenem add meg, hogy a Te arcodat keressem szüntelen, figyelmemet Jézusra irányítsam a mindennapokban, még akkor is, amikor felhők takarják, halljam hangodat, hogy: Ne félj, mert megváltottalak. Figyeljek Rád, hogy a többi emberre is figyelni tudjak és meghalljam hangjukat, ámen.
(Mindenki jöjjön és áldozzon, akinek nnincsen halálos bűne, hogy feltöltekezzen Jézus szeretetével).

Viszlát!

538.Jézus "valamiért" ment ki a pusztába

Üdv kedves Olvasó!
2012.február.26.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Márk evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus negyven napra kimegy a pusztába. A júdeai pusztát két szemüvegen keresztül is nézhetjük. Egyrészt kietlen, elhagyatott kősivatagnak látjuk, másrészt varázslatos hely. Az atya már járt ezen a helyen, az alacsony és középmagas hegyek sorakoznak. A Jordán folyó határolja keleten és régebben az oroszlánok, medvék is eljöttek idáig, innen a Júda oroszlánja név. Szóval az atyáék többedmagukkal egy napot töltöttek itt, elmondtak egy imát is közösen, s közben arra gondolt az atya, de jó lenne ide visszajönni egyszer kirándulni, elidőzni itt.

   Ezen a helyen elég meleg van, a tavaszi esőzések idején van csak némi vegetáció, éjjel viszont nagyon hideg van, lehűl a levegő. Mindent összevetve varázslatos hely, ahol az ember rátalál a csendre és elmélyülten tud gondolkodni, elmélkedni. Az atyának egy ismerőse, egy német atya, gyakran jön ide, minden évben hoz egy egyetemista csoportot és eltöltenek itt egy-két hetet kirándulással. Jézus is ebben a pusztában töltött el negyven napot.
   A negyvenes szám többször is előfordul a Bibliában. Noé idejében negyven napig esett az eső, Mózes negyven napig volt a hegyen, a nép negyven évig vándorolt. A negyvenes számnak szimbolikus jelentése van, az Istennel való találkozást jelenti.
   Nagyböjt ideje kezdődött el Hamvazószerdával. Régen is hamuval megjelölték a bűnösök homlokát és negyven napig nem jöhettek be a templomba, hanem megálltak a templom ajtónál és kérték a többieket, hogy imádkozzanak értük.

   Jézust elragadta a lélek a pusztába. Nem azért ment, hogy lemondjon valamiről, hanem, hogy találkozzon. A csendben mindig találkozunk. Először is Istennel találkozott, másodszor önmagával. Jézus "valamiért" ment a pusztába. Nem volt fogoly, szabad volt. A mai túlhajszolt világban foglyai vagyunk a hatalomnak, hiú dicsőségnek. Sokminden súlytja és lenyomja a mai embert. Szabadokká kell válnunk, még a pusztában is. A találkozások adják meg az élet mindennapjainak az értelmét. Találkozás emberekkel, tájakkal. Amikor az édesanya átöleli gyermekét, energiával töltődnek fel. Energiacsere, mely jót tesz a lemerült akkumulátoroknak. Mosollyal töltődünk fel, más szemmel nézünk a világba. Már a tudat is jó, ha szeretteinkre gondolunk, hogy vannak. A szülők, apa és anya, gyerekek, unokák, nagypapa, nagymama. A találkozások bázist jelentenek életünkben, a család a legfontosabb ezek közül. A másik fontos bázis a célok. Jézusnak is voltak céljai. Minden nap legyen célunk, hogy valamit tettünk, jól tettünk. Az érdemi emberi találkozások tartanak meg bennünket. Jézus sem azért ment ki a pusztába, hogy lemondjon valamiről, nem fogolyként, hanem szabadon és felemelt fejjel tekintett előre, "valamiért" ment ki a pusztába. A nagyböjt nekünk is a keresés és az Istennel, önmagunkkal, embertársainkkal való találkozás ideje legyen. Ámen.

Viszlát!