542.Mit is jelent a kézfogás?

Üdv kedves Olvasó!
2012.március.25.Vasárnap. Nagyböjt 5. vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. János evangéliumából volt a részlet, amikor néhánygörög, akik fölmentek az ünnepre, látni szerették volna Jézust. Odamentek ezért a gallileai Betszaidából való Fülöphöz és kérték őt. Fülöp szólt Andrásnak és elmentek, Jézusnak szóltak. Jézus ezt felelte nekik: "Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya. Most megrendült a lelkem.

   Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. Atyám, dicsőítsd meg nevedet! Erre szózat hangzott az égből: "Már megdicsőítettem és újra meg fogom dicsőíteni.' Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: "Angyal beszélt hozzá.' Jézus azt felelte:"Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.' Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
   Az evangélium előtt Jeremiás siralmaiból is hallhattunk részletet. Jeremiás volt a négy nagy ószövetségi próféta egyike. Arról prófétál, hogy jönnek napok, amikor új szövetséget kköt az Úr Izrael és Júda házával. Egyszer már kihozta őket kézenfogva Egyiptom földjéről, de az új szövetségben a törvényt bensejükbe adja, szívükre írja.

   Kéz. Isten keze. Mit is jelent a kézfogás? Emlékszik az atya, amikor kisgyerekként megfogta édesapja kezét. Milyen nagy volt! De a gyermekek kis kezének minden felnőtt kéz nagy. Nagynak és csontosnak tűnt apja keze, mely érdes volt a munkától. Mégis olyan jó volt érezni, ahogy a kis gyermeki kéz belesimul. Biztonságot adott, mint ahogy az anyának a kézfogása és mosolya is biztonságot ad. A kisgyerekek mindig anyukájuk szoknyájába kapaszkodnak, majd elengedik, tesznek pár lépést és eltávolodnak tőle 2-3 méterre, hogy elkezdjék felfedezni a világot. Utána megint visszaszaladnak. Később már nincs szükségük a kézfogásra, enélkül is tudni fogják, hogy szeretve vannak, figyelnek rájuk. Így nőnek fel és mennek bátran felfedezni a világot, önbecsüléssel, kreatívan. (Nem pedig mindig a fejükre koppintva). Fontos a kézfogás, a szeretet jele is. Amikor megfogjuk egymás kezét, azt mondjuk vele, szeretlek. Fontos az érintés.

   Mindenkinek kell egy biztos bázis, ahonnan naponta elindulhat, ugyanúgy, mint a katonák. Egy biztos bázis, ami körülveszi őt, ahová visszavonulhat, egyedül lehet, megtervezheti azokat a hadműveleteket, amelyekkel továbblép és éli mindennapjait. Ez a bázis szeretettel vesz körül bennünket, szeretteink azok. Nagyon fontosak az érdemi emberi találkozások. Az atya egykori osztályfőnöke, Sulyok Elemér mesélte nekik egy lelkigyakorlaton, a felszentelés előtt, hogy talán Győrben a Baross utcában sétált, amikor előtte egy házaspár ment, középen egy kisfiúval kézenfogva. A gyerek felnézett az egyikre, majd a másikra, aztán csinált egy előreszaltót. Mentek csendben tovább, majd megint felnézett az egyikre, utána a másikra és csinált egy hátraszaltót. Biztonság. Tudta, hogy szülei fogják a kezét, szavak nélkül is megértették egymást. Mint az artisták, amikor férfi és nő összekapcsolódik egymással, bizalommal.

   Jegyeskurzuson is említette az atya, hogy biztos bázisnak kell lenni a másik számára és úgy élni, hogy a másik is hihesse Istent. Biztos bázisnak kell lennünk embertársaink számára, hogy a másik is hihesse Őt.
   (Még mise elején hangzott el, hogy Nagyböjt 5. vasárnapja van. Megint mögöttünk van egy hét, örömökkel és bajokkal, de most újra itt vagyunk, hogy megfürödjünk és elmerüljünk Isten szeretetében. Legalább erre a kis időre tegyük le gondjainkat, azzal a reménnyel, hogy feltöltekezzünk a jövő hétre és újult erővel látunk neki feladatainknak). Ámen.
Viszlát!