538.Jézus "valamiért" ment ki a pusztába

Üdv kedves Olvasó!
2012.február.26.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Márk evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus negyven napra kimegy a pusztába. A júdeai pusztát két szemüvegen keresztül is nézhetjük. Egyrészt kietlen, elhagyatott kősivatagnak látjuk, másrészt varázslatos hely. Az atya már járt ezen a helyen, az alacsony és középmagas hegyek sorakoznak. A Jordán folyó határolja keleten és régebben az oroszlánok, medvék is eljöttek idáig, innen a Júda oroszlánja név. Szóval az atyáék többedmagukkal egy napot töltöttek itt, elmondtak egy imát is közösen, s közben arra gondolt az atya, de jó lenne ide visszajönni egyszer kirándulni, elidőzni itt.

   Ezen a helyen elég meleg van, a tavaszi esőzések idején van csak némi vegetáció, éjjel viszont nagyon hideg van, lehűl a levegő. Mindent összevetve varázslatos hely, ahol az ember rátalál a csendre és elmélyülten tud gondolkodni, elmélkedni. Az atyának egy ismerőse, egy német atya, gyakran jön ide, minden évben hoz egy egyetemista csoportot és eltöltenek itt egy-két hetet kirándulással. Jézus is ebben a pusztában töltött el negyven napot.
   A negyvenes szám többször is előfordul a Bibliában. Noé idejében negyven napig esett az eső, Mózes negyven napig volt a hegyen, a nép negyven évig vándorolt. A negyvenes számnak szimbolikus jelentése van, az Istennel való találkozást jelenti.
   Nagyböjt ideje kezdődött el Hamvazószerdával. Régen is hamuval megjelölték a bűnösök homlokát és negyven napig nem jöhettek be a templomba, hanem megálltak a templom ajtónál és kérték a többieket, hogy imádkozzanak értük.

   Jézust elragadta a lélek a pusztába. Nem azért ment, hogy lemondjon valamiről, hanem, hogy találkozzon. A csendben mindig találkozunk. Először is Istennel találkozott, másodszor önmagával. Jézus "valamiért" ment a pusztába. Nem volt fogoly, szabad volt. A mai túlhajszolt világban foglyai vagyunk a hatalomnak, hiú dicsőségnek. Sokminden súlytja és lenyomja a mai embert. Szabadokká kell válnunk, még a pusztában is. A találkozások adják meg az élet mindennapjainak az értelmét. Találkozás emberekkel, tájakkal. Amikor az édesanya átöleli gyermekét, energiával töltődnek fel. Energiacsere, mely jót tesz a lemerült akkumulátoroknak. Mosollyal töltődünk fel, más szemmel nézünk a világba. Már a tudat is jó, ha szeretteinkre gondolunk, hogy vannak. A szülők, apa és anya, gyerekek, unokák, nagypapa, nagymama. A találkozások bázist jelentenek életünkben, a család a legfontosabb ezek közül. A másik fontos bázis a célok. Jézusnak is voltak céljai. Minden nap legyen célunk, hogy valamit tettünk, jól tettünk. Az érdemi emberi találkozások tartanak meg bennünket. Jézus sem azért ment ki a pusztába, hogy lemondjon valamiről, nem fogolyként, hanem szabadon és felemelt fejjel tekintett előre, "valamiért" ment ki a pusztába. A nagyböjt nekünk is a keresés és az Istennel, önmagunkkal, embertársainkkal való találkozás ideje legyen. Ámen.

Viszlát!