541.Szeretet és irgalom

Üdv kedves Olvasó!
2012.március.18.Vasárnap. Nagyböjt 4. vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, János atya prédikált. Az evangélium Jánostól volt, melyben arról volt szó, hogy Isten azért küldte Jézust a világba, hogy üdvösséget hozzon.
   Még mise előtti bevezetőben hangzott el, hogy örvendezzünk, mert a keresztények nem savanyú uborkák, leljük örömünket gyermekeinkben. Isten is azt akarja, hogy örüljünk; a mai fél 11-es szentmisén áldásban részesülnek azok a házasok, akik már 25, 40, 50, 60 sőt 61 éve házasodtak meg. Azt mondják, válságban van a házasság, ez nem igaz. Nem a házasság van válságban, hanem az ember. Olyan jó, amikor felvállalják egymást, nem élettársak, hanem házasságban élnek. A gyerekek is örülnek, amikor apa és anya együtt vannak.

   A prédikációban elhangzott, hogy egy kisfiú fürdött az apukájával egy folyótorkolatnál a tengerparton, sok ember volt ott, de a kisfiú észrevette, hogy egyre kevesebben vannak. A sodrás egyre beljebb vitte a tengerbe, kiabált és kereste apukáját, az apukája is kereste őt. A csónakban ült, de szerencsére mentőöv az volt rajta, annyi esze volt az apukájának, hogy azt adott rá. Mígnem egy motorcsónak ért a kisfiú csónakja mellé és kimentették a csónakjával együtt, nehogy beljebb sodródjon. Ilyen mentőöv nekünk a kereszténység.
   Sokan panaszkodnak és jajgatnak, hogy így-meg úgy. Miért? Mert nincs hitük. Isten a mi gondviselőnk, figyel ránk. Sokszor, amikor az ember már megette a kenyere javát, akkor jön rá, hogy az életében bizonyos dolgok azért történtek, mert Isten gondviselő szeretete volt vele, hogy jó irányba menjen.
   Péter apostol háromszor tagadta meg Jézust, de visszament hozzá és ez a kemény ember sírni kezdett, megbánta bűnét és Jézus rábízta a mennyország kulcsait, hogy amit a Földön megköt, az kötve lesz a mennyben is.

   Mária Magdaléna a könnyeivel öntözte és hajával törölte Jézus lábait, amiért Simon megszólta Jézust, hogy miért hagyja mindezt ennek a parázna nőnek. Jézus erre azt válaszolta, hogy mióta bejöttem a házadba, te nem köszöntöttél csókkal, nem adtál lábamra vizet, ez a leány pedig könnyeivel öntöz és hajával töröl. Itt is a bűnbánat a fontos. Máté a vámos is megtér, pedig ma sem szeretjük az adóhivatal embereit. Máté is megbánja bűneit. Még Júdásnak is megbocsájtott volna Jézus, amikor visszavitte a 30 ezüstpénzt és sírva ment volna Jézushoz, hogy megbánja bűneit. De Júdásnak nem volt hite, hogy mindezt megtegye. Jézus nem azért jött, hogy elítéljen, hanem üdvözíteni jött bennünket. A bűnöket nem a pap bocsájtja meg, hanem Isten. A papok csak Isten gyarló szolgái, közvetítői. Sokan azért nem gyónnak, mert azt hiszik, hogy akkor mit gondol a pap. Nem gondol az semmit, örül egy megtérő báránynak. Sok protestáns testvér azt mondja, hogy náluk van lelki elbeszélgetés, de milyen jó az, hogy itt a katolikusoknál van feloldozás. Sokan pszichológushoz járnak, hogy az majd megoldja a gondokat, de sokkal jobb meggyónni és letenni a bűnöket Jézusnál és feloldozást kapni. Nincs az a bűn, amit ne bocsájtana meg Isten, csak a bűnbánat a fontos és a jó útra térés.

   Nemrégen egy volt osztálytársánál volt János atya, aki betegen feküdt és felesége hívta telefonon, hogy jöjjön el az atya hozzá. El is utazott, de Schindler atya éppen akkor volt Szarajevóban és nagy havazások voltak. Ha imádkoznak, hogy épségben hazatérjen az atya, akkor el tud menni, mert most sajnos csak egyedül van itt. Az atya vasárnap este haza is ért Szarajevóból, másnap buszra ült János atya, mert autóval nem mert menni, s Kalocsára ment osztálytársát meglátogatni, aki tényleg nagyon beteg volt. Mindenki ki is ment a betegszobából, csak ketten maradtak. Húsz év után meggyónt, lerakta bűneit, terheit, megáldozott, felvette a betegek szentségét. Ez nem az utolsó kenet, nyugtatta János atya. Barátja azt mondta, mindannyian Isten kezében vagyunk. Megbánta bűneit szívből és igaz hittel felismerte ezt, mint Péter, Mária Magdolna és Máté.
   Nikodémus az éj leple alatt ment Jézushoz, de volt hite és merészsége hozzá, hogy végül megtegye. Mi is legyünk bátrak és Húsvétig még van három hét, menjünk el gyónni és tegyük le terheinket.
   Végül egy imádság: Jézusom, köszönöm, hogy üdvösséget hoztál nekem és irgalmas vagy hozzám. Köszönöm, hogy a szentgyónásban megnyugvást adsz nekem. Köszönöm szeretetedet és irgalmadat, ámen.

Viszlát!