207. Mindig velünk van

Üdv kedves Olvasó!

2001. szeptember. 09. Vasárnap.  Vodicai búcsú

Szentmise

   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Keve atya misézett. Tegnap volt Kisboldogasszony, Szűzanya születésének napja. Bűntelen volt, szeplő nagyságú bűne sem volt, szeplőtelen. Kérjük a Szűzanyát, hogy fogja meg kezünket és segítsen nekünk, különösen azon a vonalon, amelyen gyengék vagyunk. Ő most is és mindig itt van velünk, ámen.

   A prédikáció előtt, még a szentmise elején Keve atya elmondta, hogy ne csak hallgassuk, hanem vegyünk is részt benne. Ünnepi és felemelő pillanat minden szentmise, ezek a percek, melyeket az Úr Istennel és láthatatlan angyalaival, akik itt vannak köztünk, együtt töltünk el.

   A prédikációban elhangzott az evangélium felolvasása után, mennyit ér az ember. Mi az ember értéke? „Aki nem adja oda mindenét, amije van, az nem méltó hozzám.” – hangzik az evangélium egyik alapgondolata. Az ember értéke nem a pénzben, egészségben, összegyűjtött tudományban mérhető, hanem Istennel való kapcsolatában. Abban, hogyan valósul meg Jézus tanítása életünk mindennapjaiban. De hogyan legyek én Istennel egész nap, mindenkor? A családi tűzhely mellett, az utcán sétálva, munkahelyemen? Hogyan lehet ezt megvalósítani?

Az ember test és lélek egysége, melyet nem vághatunk szét itt a földi életben. Imádkozzunk Istenhez szüntelen, ő meghallgat és segít nekünk. Vigyük bele őt a munkába, tanulásba, szórakozásba és pihenésbe is. Az a baj, hogy nem saját szavainkkal imádkozunk hozzá, nem tudunk így beszélgetni vele. Sok szép imádság és szent ének, szöveg van, amit elimádkozunk, elmondunk, mert azt hisszük, hogy önálló szavaink zűrzavarosnak, érthetetlennek tűnnének Istennek. Amikor egy kisbaba hebeg és gőgicsél, szülei figyelnek rá és meg is akarják érteni, amit mond, nem utasítják el mondanivalóját csak azért, mert dadogva, gőgicsélve beszél.

Isten is mindenre kíváncsi, ami velünk történik, még arra is, ha a cipőnk szorít.

Ha hitvestársunkkal beszélgetünk, ő akkor is ott van velünk, minden örömünket, bánatunkat és kérésünket odavihetjük hozzá. Mindig velünk van, csak sokszor mi hagyjuk el őt. Kérjük, hogy az emberi jóakarat egybeessen Isten üdvözítő szándékával, ámen.

Viszlát!