2001. október. 14. Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangéliumban elhangzott történet arról szólt, hogy Jézus meggyógyított tíz leprást, de mikor elbocsájtotta őket, csak egyikük tért vissza megköszönni neki a csodás gyógyulást. Az akkori zsidóság három tartományban élt, Galilea, Júdea és Szamária területén. A szamáriaiak voltak a leghitetlenebbek, mégis pontosan egy szamáriai ment vissza köszönetet mondani Jézusnak. Beszélt még Schindler atya arról is, hogy milyen fontos életünkben az imádság, hogy elcsendesedjünk a hétköznapjainkban, s elbeszélgessünk Istennel. A héten kapott egy elektronikus levelet az atya U.S.A.-ból, melyet egy zsidó családnál ott dolgozó magyar lány írt neki. Levelében említette, mennyire meglepődött azon, hogy a zsidó családok még mindig őrzik hagyományaikat, ragaszkodnak vallási előírásaikhoz. Fontos dolog ez, de az imádságot semmi sem helyettesítheti. Egy természettudós jegyezte egyszer papírra, hogy az emberi légzés két részből áll. Egyszer történik a belégzés, amikor dolgozik a tüdő, utána következik a kilégzés, amikor egy rövid időre a tüdő megpihen. Ugyanez vonatkozik más szerveinkre is, a szívünk is meg-megpihen nagy munkájában egy-egy dobbanás között, amikor a vért pumpálja szét testünkben. Ahogy szerveinknek, szervezetünknek szüksége van pihenésre, hogy megújult erővel dolgozhasson tovább, úgy lelkünk is igényli a pihenést, hogy elsimítsuk lelkünk ráncait, melyek sokszor sokkal durvábbak a szemmel látható külső ráncoknál. Ezért szükséges az, hogy elcsendesedjünk, figyeljük Isten szavát és elbeszélgessünk vele.
A csendben jobban meghalljuk, hogy mit akar mondani nekünk, hogyan vezessük életünk.
Az imádság nem úgy működik, mint egy automata, ahol bedobunk egy pénzérmét és kijön a csoki vagy a kóla. Sokan ezt képzelik Istenről, hogy kérnek tőle valamit és Isten mint egy automata teljesíti kéréseiket. Megint mások úgy képzelik, mintha lottóznának. Imádkoznak, egyszer úgy is csak bejön majd valami. De az imádság az autópályák mentén lévő segélykérő telefonokhoz sem hasonlítható, amelyeket akkor szoktak használni, ha baj van. Sokan úgy gondolják, hogy baj esetén imádkoznak, de imádkozni akkor is kell, amikor még nincsen baj.
Sokszor csak később és számunkra érthetetlen módon válaszol Isten. Nem mindig értjük meg szándékait életünkben. Sokszor úgy tűnik, mintha meg sem hallgatna bennünket, sokszor pedig nem tudjuk, hogy bizonyos események miért történnek életünkben. Nem mindig akkor és úgy teljesülnek kéréseink, amikor és ahogyan mi szeretnénk. De később Isten felfedi előttünk szándékait és terveit, s mi később jövünk csak rá, hogy de jó, hogy nem pontosan úgy történnek a dolgok, ahogy mi akarjuk és elképzeljük, hanem Isten bölcs és sokszor kifürkészhetetlen szándékai szerint, ami a javunkra válik.
Keressük a csendet életünkben, ne csak a templomban imádkozzunk, hanem egy csendes kis szobában, ahol egyedül lehetünk Istennel. Minden nap mondjuk el neki örömünket, bánatunkat, kéréseinket vagy egyszerűen csak beszélgessünk vele. A legnagyobb dolog az, amikor egyszerűen csak hallgatunk és a csendben próbáljuk meghallani azt, amit mondani szeretne nekünk. Isten szeret bennünket, mellettünk áll, mindig van mondanivalója számunkra. Ne szűnjünk meg soha hálát adni neki mindazért, amit ad nekünk. Imádságainkban mindig adjunk neki hálát. Ha odafigyelünk a csendben Isten szavára, akkor rájövünk arra, hogy megajándékozottak vagyunk és akkor képesek leszünk arra, amire tíz leprás közül egy: hogy köszönetet mondjunk neki, ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése