Ma este 6 órakor az Evangélikus templomban folytatódott az ökumenikus imahét, ötödik alkalommal találkoztunk. Az ötödik nap témája: A kenyér reményteljes megtörése. "...ez a kenyér, amelyet az Úr adott nekik eledelül."(2Móz/Kiv 16, 13b-21a) "Hálaáldozatot mutatok be neked." (Zsolt 116, 12-14; 16-18)
"Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre..."(1Kor 11, 17-28; 23-26) "Ez az a kenyér, ami a mennyből szállt alá..." (Jn 6, 53-58).
A mai napon Feczák László görög katolikus pap hirdette az igét. Először egy könyvből idézett, amely Jeremiás próféta idejéből Jeruzsálem és a templom lerombolásáról szólt. A próféta leült a templom romjaira és kezébe vett egy gránit darabot, amely a széttört kőtáblák egyikéből való volt. Ahogy nézegette, észrevett egy írást rajta: Élj! Isten minden egyes törvényét áthatja ez a szó. Szeresd Istent és szeresd felebarátodat. És élj! Szeresd és tiszteld szüleidet. És élj! Jézus mondja: Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket!
Szükség van a mai világban erős, keménylelkű, bátor és kitartó keresztényekre, hogy közösséget tudjunk építeni, csak így tudjuk létrehozni az egységet. Erős alapokon jött létre az egyház, ami nem uniformizálni akar, hanem közös célt és küldetést ad: Tegyetek tanítványokká minden népet!
Pünkösdkor radikális változás játszódott le: az igazság megszabadít. Isten törvényéhez szabjuk szabadságunkat. A szeretet kényszer nélküli virág, melyet a Szentlélek indít el. Jézus a kánai menyegzőn borrá változtatja a vizet, az emberek között van és jól érzi magát. Tanítványainak ad egy darab kenyeret és azt mondja, menjetek és vendégeljétek meg ezt a többezer embert. Nem kis feladat volt ez, biztos volt bennük némi kétkedés, hogyan is sikerülhet mindez, de Isten szeretete annyira pazarló ránk nézve, hogy még 12 teli kosárral összeszedtek a maradékból. A közösség az nem tömeg, mint ahogy tapasztalhattuk a mostani West Balkán diszkó tragédiánál, ahol három leányt összetapostak. A közösség az magában hordozza az egyént, bátorít és vígasztal. Együtt dobban minden szív. Béke, szeretet, öröm és megnyugvás. A kenyér, olyan mint a szeretet, vég nélkül oszthatod az embereknek. A bor, olyan mint az idő, vég nélkül adhatod az embereknek. Egy francia író említi könyvében, hogy a legnagyobb kincs, amit a kereszténységtől kapott, az eucharisztia. Istennek ez az egyszerű szeretet közlése a szegények és gyerekek táplálékában jön el hozzánk, mely örök jel Isten és ember kapcsolatában. Isten meghív bennünket szeretet lakomájára, egy asztalközösségbe. Imádkozzunk az egységért, ámen.
(2011.01.20.Csütörtök-Evangélikus templom, Feczák László görög katolikus pap prédikációja alapján emlékezetből lejegyezve)
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése