107. A világosság gyermekei

Üdv Kedves Olvasó!

2000. április. 09. Vasárnap.  Nagyböjt 5. vasárnapja

Szentmise

   A mai napon a Barátok templomában voltam, Jenő atya prédikált. Az evangélium Jn.12, 20-33 volt. A prédikációban elhangzott a világosság és sötétség ellentéte. Ez a vasárnap fekete vasárnap, jelképesen le is oltották a lámpákat a templomban, sötétben hallgattuk a prédikációt. Sajnos a mikrofon is ki volt kapcsolva, de azért még lehetett hallani valamit. Legyünk a világosság hordozói itt e földi létben! Mesélte az atya, hogy minap meghívták egy focimeccsre, de már előre jelezték neki, hogy fogja be füleit, mert csúnya szavakat fog hallani. Tényleg nagyon trágár beszédet hallott idős emberek ajkáról is, amit a jelenlévő fiatal gyerekek is hallottak. Sajnos ilyen világban élünk ma. De a búzamag elhal, hogy bő termést hozzon. Vonjuk ki magunkat ebből a sötétségből és legyünk a világosság gyermekei. Pilátus annak idején, amikor elítélte Jézust, nagyon jól tudta, hogy Jézus ártatlan és nem vétkezett semmit sem. Mégis elítélte, mert félt más döntést hozni, félt a tömegtől és a papoktól, megalkuvó és gyáva volt. Mi is ilyenek vagyunk sokszor a mai világban önzésünkkel és döntéseinkkel, tudjuk, hogy rosszat teszünk, de gyávák vagyunk, saját magunkra hozva így az ítéletet. Sokan mondják manapság, hogy a politikusoknak is van joguk felháborodni, hiszen ők is emberek. Igen ám, de trágárul beszélni, arcul ütni valakit, senkinek sincs joga. Jézus, a búzamag elhalt értünk, hogy elhozza a fényt. Mi sokszor kettős életet élünk, gyáva módon, szorongva, a sötétség gyermekeiként. Aki világosságban él, az nem szorong és nem gyáva, hanem bátor. Törvények ezrei léteznek ma a világban, kesze-kusza hálóként szövik be életünket, de az igazi törvények a szívünkbe vannak megírva, belevésve. Jézus eljött, de nem megítélni jött, hanem az üdvösséget hozta, az ítéletet mi vonjuk magunkra gyáva életünkkel, a sötétségben élve. Legyünk bátrak, a világosság gyermekei! Ámen.
Viszlát!