98. Csak a magunkat odaajándékozni tudó szeretet az igazi

Üdv kedves Olvasó!

2000. április. 02. Vasárnap.  Nagyböjt 4. vasárnapja

Szentmise

   Ma reggel a belvárosi templomban voltam, Tajdina atya misézett. Az evangélium Jn. 3, 14-21. volt. Beszélt arról is az atya a prédikációban, hogy egyszer meglepetésből a kis hittanosok vettek egy kis ajándékot az anyukájuknak a zsebpénzükből. De nem mindenki tette ezt meg, mert nem tudtak lemondani arról a kis zsebpénzről, s inkább csokit vettek maguknak, mint egy szál kis virágot vagy egyéb ajándékot az anyukájuknak. Azok, akik lemondtak a csokiról, mennyire szerették az anyukájukat. Azok is szerették, akik nem vettek nekik ajándékot, de ők nem annyira. Az anyukák is nagyon szeretik a gyerekeiket, hiszen mennyi mindenről lemondanak érdekükben. Képzeljük el, mennyire szeretheti Isten a világot, ha egyszülött fiáról is lemondott értünk. Ma hazánkban rengeteg abortuszt hajtanak végre, sajnos ennyire becsülik a gyermekek életét azok. Az anyukák, akik lemondanak bizonyos dolgokról gyermekeikért és a gyermekek is, akik le tudtak mondani a csokiról, hogy ajándékot vehessenek, ragaszkodtak egymáshoz, s nem voltak önzőek, nem saját dolgaikhoz ragaszkodtak. Csak az a szeretet az igazi, amelyik tud ajándékozni. Isten egyszülött fiát, Jézust ajándékozta nekünk. A gyermekek egy szál kis virágot édesanyjuknak. Csak a magunkat odaajándékozni tudó szeretet az igazi. Ámen.

   Szentmise

      Az esti misén a Barátok templomában voltam, Schindler atya misézett, Ifjúsági mise volt. Az atya beszélt Jézusról, hogy a történelem során hogyan ábrázolták. Kezdetekben még nem ábrázolták a keresztet, az csak az ötödik-hatodik században vált elterjedtté, de akkor is csak a kereszt, a keresztre feszített Jézus még nem volt rajta. Később, amikor már Jézust is ábrázolták, még ruhában, tunikában volt, ami egy előkelő római ruha, s a fején gyöngyökkel kirakott koszorú volt. Később váltotta csak fel ezt az ábrázolást a keresztre szegezett Jézus az ágyékkötőben, töviskoronával. Jézus, aki teljesen kiüresítette magát, az Emberfia, aki emberré lett, teljesen lemeztelenítette magát. Ő Assisi Szent Ferenc Jézusa, aki szegényen, lemondások között élt, fatányérból, faasztalnál evett. Ő az a Jézus, akit ma nem hallgatunk meg, akire nem gondolunk, aki a társadalom peremén él, aki szenved, aki dolgozik, aki figyel ránk és aki megajándékoz bennünket, akinek szüksége van ránk. Ámen.

Viszlát!