Ma este hat órakor a Belvárosi templomban folytatódott az ökumenikus imahét, ez volt a hatodik alkalom.
A nap témája: A cselekvésre indító imádság.
Binszki atya, belvárosi plébános mondott rövid bevezetőt, hogy kapott egy emailt Indiából egy ferences szerzetestől, aki beszámol az ottani keresztényüldözésekről, felgyújtott templomokról. Imára szólít fel bennünket. Láthatjuk, hogy miként az ősegyház idejében, úgy napjainkban is szembe kell néznünk az üldöztetéssel. Mindezek mellett úgy kell élnünk, hogy só, kovász és mécses legyünk a mai világban minden ember számára. Varratlan köntös vagyunk, mely szintén egy keresztény szimbólum, imádkozzunk az egységért.
Bán Béla református tiszteletes hirdette ma az igét. A magyar nemzet irodalmának egyik gyöngyszeme Babits Mihály műve, Jób könyve, melyből idézett egy részletet. Nem akar kultúrtörténeti előadást tartani, de a költészet feltölti lelkünket és szellemünket ebben az értékeit vesztő mai világban. A bibliai történetben Jóbot elnyeli egy cethal és ebben a feneketlen mélységben, hasadó sötétségben, nyomorúságában megszólítja Istent. Ez a makacs teremtmény példát szolgál nekünk is, hogy legyünk bár mellőzöttek, kitaszítottak, Isten minden nyomorúságunkban velünk van és személyesen megszólíthatjuk Őt. A nyomorúságban imádkozva tisztábban látja Istent. Csak a hívő és imádkozó ember lelke nyugszik meg Istenben, ahol békét talál.
Az imádság közösséget is teremt. Az igehirdetés végén Binszki atya összejövetelünk befejezéseként elmondta, hogy a kézfogás a béke, kiengesztelés, szeretet és testvériség jele. Ennek szellemében fogjunk kezet egymással és legyen békesség köztünk mindenkor. Ámen.
(2011.01.21.Péntek-Belvárosi templom, Bán Béla református lelkész prédikációja alapján emlékezetből lejegyezve)
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése