2000. június. 04. Vasárnap. Urunk mennybemenetele
Szentmise
(Mk.16, 15-20.) A mai délelőtti diákmisén a Barátok templomában Jenő atya prédikált. Egy püspöki körlevelet olvasott fel az egyház anyagi helyzetéről, s arról, hogy milyen kevés a pap, szerzetes és szerzetesnő. Az esti szentmisén Schindler atya prédikált, az ifjúság imádkozott a papi és szerzetesi hivatásokért.
15.: „És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.”
Nagyon fontos a csend a mai hajszolt, rohanó világunkban. Meg kell találnunk a csendet saját szívünkben, annak a legmélyében elrejtve. A mai világban az ember olyan, mint egy örökmozgó. Régen lehetett venni a boltokban ilyen örökmozgókat, kicsi madárkák, pillangók, halacskák voltak ezek, melyek szüntelenül mozogtak. Egy vékonyka cérnaszálon voltak felfüggesztve, a középpontban. Nekünk is meg kell találnunk a középpontot, Istent. Rohanunk, sokmindent beírunk a naptárba, amit célul tűzünk ki. Istennek más naptára van számunkra. Jézus fölment a mennyekbe, hogy kiárassza ránk a Szentlelket. Ámen.
(Nyugalom az üldözésben.)
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése