2000. május. 21. Vasárnap.
Szentmise
A mai diákmisén a Barátok templomában Jenő atya prédikált. Említette, hogy jobb dolog rossz kereszténynek lenni, mint hitetlennek. Beszélt a magabiztos ateistáról és a küzdelmes életű keresztényről, aki nap mint nap elmegy a templomba, egész élete egy nagy küzdelem. Fontos, hogy megszülessen az új ember. Vessük le a régit és öltsük fel az új embert magunkra. Miért képtelen az ember, az egyén a megújulásra? Az egyház is képtelen megújulni. Nagyon kell akarni a dolgokat. Mennyire ellaposodtak a kapcsolatok az egyházon belül is, az egyházközségek között is, az egyének között is. Életünk háza, mi vagyunk, senkit nem engedünk oda belépni, illetve csak akit akarunk, az jöhet be. Egyedül Jézusnak van joga oda belépni kérdezés nélkül. Ha akarjuk, ha nem, Ő beléphet. Jenő atya a minap összetalálkozott az utcán egy apával, aki éppen autójából szállt ki, s elújságolta, hogy mennyire boldog, mert a fia a hétvégén keresztelkedik. Ez Jenő atyát is eltöltötte örömmel, hogy ennyire tud örülni valaki ennek, hogy fia önállóan, felnőttként vállal egy ilyen döntést. Igen, döntéseink határozzák meg életünket. Vessük le a régi embert és öltsük fel az újat. Ámen. (Jn.15, 1-8.)
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése