2000. március. 26. Vasárnap. Nagyböjt 3. vasárnapja
Szentmise
A Belvárosi templomban voltam, Iván atya prédikált. A prédikációban Iván atya két jóbarátról mesélt, az egyik Pedro volt, a másik Paolo. Nagyon szerettek templomba járni, utána mindig beszélgettek egy kicsit. Egyszer azt hallották, hogy nagyon messze léteznek még templomok, ahol sokkal szebben prédikálnak. Elhatározták, hogy felkeresik ezeket a helyeket. Sok templomba betértek és sok szép prédikációt hallottak már, amikor olyan messze jutottak, hogy az ég és a föld határa is összeért, s akkor megérkeztek egy helyre, egy csodaszép templomba, ahol a legszebb prédikációt hallották. Mit gondoltok, mi volt ez a hely, gyerekek? Igen, az ő saját templomuk. Oda tértek végül is vissza. Jézus negyven napig vezekelt bűneinkért a pusztában, mi is bánjuk meg bűneinket, böjtöljünk és épüljünk a böjti időszakban. Vegyük föl keresztünket, ne meneküljünk el előle. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése