2000. május. 28. Vasárnap.
Szentmise
A mai diákmisén a Barátok templomában Jenő atya prédikált. (Jn.15, 9-17.) Arról beszélt többek között, hogy az ókorban milyen társadalmi viszonyok voltak. A művelt görögök is tartottak rabszolgát, de az egész korra jellemző volt az erkölcstelenség is, nézhetjük a Római Birodalmat is. A házasság sem volt szent, adták-vették egymást, cserélték a férjek és feleségek. Amikor eljött Jézus, nagy szeretetlenséget talált itt a Földön. Mai századunk jól párhuzamba állítható az akkori időkkel. Manapság ugyanazt tapasztalhatjuk. Ha megölnek valakit, egy 11-12 éves gyereket, nincs bennünk együttérzés, nem tudjuk mit jelenthet ez a gyermek szüleinek. A kilencvenes évek elején az utak mellett sorra állították le az autósokat, aranygyűrűket és ékszereket árultak, persze hamisak voltak. A mi szeretetünk is hamis egy picit. Sokszor az érdekeket nézzük és önzőek vagyunk. Falakat emelünk egymás között, gyűlölködünk. Hiányzik belőlünk az adakozó szeretet, az önfeláldozás. Nem tudjuk, mit jelent a barátság. Krisztus azért jött, hogy barátunk legyen és mi is neki. A szolgák nem tudják, mit cselekszik uruk. A barátság együttérzés, együtt gondolkodás, együtt cselekvés. Nem szakíthatjuk szét azokat a szálakat, melyek köztünk vannak. Hiszen egy társadalomban élünk, találkozunk egymással mindennapjainkban. Fogadjuk el Krisztust barátunknak, oltódjunk be a szőlőtőkébe, hogy Krisztussal együtt bő termést hozzunk. Engedjük, hogy rajtunk keresztül Isten szeresse embertársainkat. Tanuljunk meg együtt érezni, együtt gondolkodni és együtt cselekedni. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése