92. Mintha egy angyal hajolt volna fölénk

Üdv kedves Olvasó!

Szentmise
   Ma este fél hatkor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Boldog új évet kívánunk egymásnak, olyan gyorsan elszaladt az előző esztendő is. Idejében el kell kezdenünk megtenni a dolgainkat. Annyi mindent elmulasztottunk megtenni, ne késlekedjünk cselekedni ebben az évben. A nyolcvanas években Kalocsán szolgált az atya, Dankó László volt akkor már az érsek és Ijjas Józsefet, az előző érseket díszpolgárrá választották. Az ünnepségen sokan jelen voltak, egyházi és világi méltóságok, s mondták el méltató beszédeiket. Amikor a polgármester is elmondta beszédét és ráterítette a nemzeti színű zászlót az érsekre, aki betegeskedett és csukott szemmel hallgatta végig az ünnepséget csendben, de abban a pillanatban megszólalt és annyit mondott: Ölég későn. Mi se mulasszuk el megtenni a dolgainkat, ne késlekedjünk, kezdjünk el cselekedni idejében.

   Ilyenkor mindenki boldog új évet kíván a másiknak, de mire gondolunk? Mindenkinek mást jelent ez a mondat. Enzsöl Ellák írja ezt, akinek a legtöbbet akkor jelenti ez a mondat, amikor arra gondolunk, hogy BÚÉK, Bízd újra életedet Krisztusra! Visszaemlékszik, amikor gyermekkorában még betevőre is alig futotta a szüleinek, sokszor éhes volt, de lelkében ezzel a BÚÉK mondattal mindig erősnek érezte magát.

   A nyolcvanas években volt két újság is, a Katolikus Szó és az Új Ember, előbbiben jelent meg Enzsöl Ellák cikke is, aki rendszeresen publikált. "Nekünk mindenre jutott időnk. Még arra is, hogy télvíz idején patakba csússzunk az öcsémmel s aztán-kerülő úton-, hogy senki se lásson bennünket, bűnbánó arccal járuljunk anyánk elé, s várjuk, aminek jönnie kell. Meleg fürdő következett-no, persze lavórban-, három részletben történő fürdőzéssel, s aztán irány az ágy, két puszi kíséretében "kis bolondjaim"-nak neveztettünk, s úgy éreztük, mintha egy angyal hajolt volna fölénk.

   Joseph Ratzinger (XVI.Benedek), két évvel pápává választása előtt írt egy könyvet, melyben Isten arcáról ír. Mózes, amikor felment a Sínai-hegyre, hogy Istennel találkozzon, egy felhő ereszkedett alá, amely mindent betakart. Úgy beszélt Istennel szemtől szemben, mint egy ember a legjobb barátjával. Aztán azt is megtudjuk, hogy Isten arcát mégsem láthatta, mert egy sziklamélyedésbe kellett állnia, amikor Isten dicsősége elvonul előtte, s Isten mondja neki, hogy saját kezével fedezi be majd szemeit.

   Isten arcát csak Jézus látta, aki az Atya ölén van. A Földre született Jézus tett tanúságot Isten arcáról, aki a saját képére teremtette az embert. Fel kell tennünk a kérdést önmagunknak, hogy nekem mi a dolgom, mit kell tennem az életben? Milyen Krisztus arc, milyen Isten arc vonatkozik rám? A reneszánsz nagy művészeiről szól egy mű, amelyben Michelangelo is szerepel, a szobrász, festő, építész és még sorolhatnánk. Neki az egyetlen mércéje Isten volt. Nekünk mi a mércénk, ránk milyen Isten arc vonatkozik? Mit akarsz tőlem Istenem? Nézzünk önmagunkba, tegyük mérlegre életünket és Bízzuk újra életünket Krisztusra, idejében kezdjünk el cselekedni. Ámen.
(2011.január.01.Szombat.-Újév, Szűz Mária, Isten anyja-Schindler atya prédikációja alapján emlékezetből lejegyezve)

(Néhány előző prédikációból lemaradt gondolat: Nem akárki, hanem valaki akarok lenni; adjunk helyet a másik embernek lelkünkben, hangolódjunk rá, gondolatait próbáljuk megérteni; ne a derékbőség, hanem a szívbőség növekedjen!)
Viszlát!