94. Tiszta ünnepi ruhában

Üdv kedves Olvasó!

Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. Máté evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus megkeresztelkedik a Jordán vizében. Ennek az evangéliumi részletnek az utolsó mondatára érdemes odafigyelnünk, mert ezt akarhatta kiemelni az evangélista: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik." Máté, ez az első századbeli evangélista és apostol, felveszi azt a szálat és viszi tovább, amit az ószövetségi zsidó teremtéstörténet, a Biblia második mondata is jelez: "Isten lelke lebegett a vizek felett." A Teremtés kezdetén lévő tovuha bohu idején, a káoszban is, úgy Jézus megkeresztelkedésekor is jelen van Isten Lelke, aki galamb képében ereszkedik le Jézusra. A Jordán vizében megkeresztelkedő Jézusban új teremtés kezdődik és kezdődhet mindenkinek.

   Éppen ezért Joseph Ratzinger, XVI. Benedek pápa Jézus megkeresztelkedésének pillanatától számítja  valós tevékenységét, míg az evangéliumok Jézus gyermekkorát is említik. Az ószövetségi vízözön után Isten megbocsájt az embernek, aki bűnbánatot tart és szövetséget köt vele. Ez a szimbolika jelenik meg Jézus megkeresztelkedésében is, a vízzel való újbóli találkozás alkalmával, amikor a Jordán vizében alámerítkezik, abban a folyóban, amely azóta is életet ad a környék lakosságának.

   Mentálisan szükséges megváltozni, belsőleg és külsőleg egyaránt. A megtérő embert mindkét változás jellemzi. Teljesen hátat fordít addigi életének, belsőleg és külsőleg, fizikailag is megváltozik, új ember lesz.
Jézus bűnbánat keresztsége ezt jelképezi, azonosul, eggyé válik az emberekkel, szolidaritást vállal velük.

   Nekünk is szükséges időnként megmerítkeznünk Isten jelenlétében, elhagyva bűneinket. Volt már olyan anyuka az atyánál, aki szerette volna megkereszteltetni gyermekét, de nem igazán volt vallását gyakorló, de az atya úgy gondolta, hogy akinél csak egy csöpp jele is van, hogy nyitott a szíve a hitre, nem szabad megfosztani ezt a kisgyermeket attól, hogy a keresztség szentségét megkapja.

   Az Árpád-kori, román kori templomokban a bejáratnál, a kórus alatt volt a keresztelő medence, így szinte csak az juthatott a szentélybe, az oltáriszentséghez, aki átment rajta. Egy lépcsősor be, egy lépcsősor kifelé vezetett belőle. Benne víz, s mivel igen hűvösek voltak ezek a templomok, frissítőleg hatott ez a fürdő a belépők számára. Már a bejáratnál fel kellett készülni az Istennel való találkozásra. A szenteltvíztartó ugyanezt a szerepet tölti  be a megkeresztelkedett emberek számára, akik belépnek a templomba.

   Előző vasárnap egy Wass Albert idézetet olvasott fel az atya. "Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, felülemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeinken. Csak az ünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten az embert saját képére teremtette."

   Gyermekkorában, emlékszik vissza az atya, már előző nap odaadta nekik az anyukájuk a cipőiket, hogy tisztítsák ki másnapra. Falun az öregek is nagyon készülődtek a vasárnapi misére, legszebb ruhájukat vették fel, a gyerekek is nagyon megmosakodtak előző este. A lányok pártát tettek a hajukba, a férfiaknak már szombaton este ott volt a vállfán a vasalt ing.
   
                              

   A külső hat a belsőre. A külső hat a lélekre. Ünnepet készítettek egymásnak, ünnepet készítettek önmaguknak. Jézus megkeresztelkedése a Jordánban azt jelenti, hogy megmerítkezett az Atya szeretetében, ámen.

(2011.01.09.Vasárnap.Urunk megkeresztelkedése-Schindler atya prédikációja alapján emlékezetből lejegyezve)
Viszlát!