Ma van a szülinapom! Neked is áldott, szép napot!
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, hogy Keresztelő Szent János tanúságot tesz Jézusról. Amikor Jézus megkeresztelkedik nála a Jordán vizében, Jézusra galamb képében reászáll a Szentlélek és megnyugszik rajta."Utánam jön az a férfi, aki megelőz engem." Amikor megkérdezik Jánost előzőleg, hogy ki is ő valójában, azt válaszolja: "A pusztában kiáltónak szava." Keresztelő Szent János "szava" és szolgálója Jézusnak. Az idei év a család éve. Nincs család szolgálat nélkül. A szolgálat a szeretet nyelve. A privát életben is mennyire fontos, az egymás közötti kommunikációban, hogy egy nyelvet beszéljünk a másikkal, törekedjünk megérteni egymást. De az üzleti életben is ugyanilyen fontos ez, hogy megértsük egymást. A családban is fontos ez, például férj és feleség között. Gary Chapman írt egy könyvet a szeretet öt nyelvéről: első az elismerés, amikor valakihez kedvesen szólunk. Második az egymással eltöltött idő, harmadik az ajándékozás, negyedik a szolgálat és ötödik a testi érintés. A mai evangéliumhoz kapcsolódóan a szolgálatról beszélt az atya. Az elkövetkező vasárnapokon a szeretet további négy nyelvéről is hallunk majd részletesen, a családi év jegyében.
Jézus idejében a tanítványok sokszor órákon át gyalogoltak saruban. Amikor betértek egy házba, megmosták lábaikat. Jézus az utolsó vacsoránál fogta a mosdótálat és egy kendőt, megmosta és megtörölte tanítványai lábait, szeretettel szolgálva őket. Azt mondta nekik, ha a Mester megmossa tanítványai lábait, tanúságot téve, hogy él az Úr, nekik is így kell majd tenniük és akkor boldogok lesznek. Jézus több alkalommal is tanúságot tesz a szolgáló szeretettel, aki nagy akar lenni közületek, az szolgálja a többieket.
A felfelé vezető út lefelé mutat. Aki a mennybe akar jutni, annak alázattal szolgálnia kell embertársait. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni-szól a népi mondás. Az élet igazi értelme embertársaink szolgálata, az érdemi emberi találkozások, melyben építjük embertársainkat, a világot, miközben önmagunk is épülünk. A szolgálat a szeretet nyelve. A szolgálat nem azt jelenti, hogy csak úgy odadobunk egy garast a koldus markába. Albert Einstein egy alkalommal levette dolgozószobájának faláról Newtonnak, a nagy fizikusnak a képét és helyette Albert Schweitzer és Gandhi képét tette fel. Azt mondta, hogy itt az ideje, hogy a siker eszményét felváltsa az erény szolgálata.
Érettségi után az atya egy kupéban utazott a Wiener Walzeren Jelenits István piarista atyával, aki nem sokkal előtte érettségiztette Pannonhalmán. Megszólította és utána végig beszélgették az utat. Az atya akkoriban Krúdyt olvasott, nagyon érdekelte az irodalom. Az atya szemszögéből nézve óriási élmény volt ez akkor, hogy az alig érettségizett süldő gyerekkel beszélget ez a nagytudású ember. Lehajolt hozzá, egy nyelvet beszéltek, értették egymás kultúráját. Az emlékeinkben is azok a legszebb pillanatok, amikor gyermekkorunkban lehajoltak hozzánk, szolgáltak bennünket. Az a legszebb, amikor az örökké mozgó gyermeki fantáziához lehajol a felnőtt, megérti és szolgálja, együtt van vele. Mesét olvas, játszik, figyel a gyerekre. A családon belül is nagyon is fontos, hogy egyazon szeretetnyelvet beszéljünk. Ehhez le kell győznünk sokszor a sztereotípiákat. Például azt, hogy ez a feleség, az pedig a férj dolga. Szolgálni szüleimet, apámat és anyámat, szolgálni gyermekeimet, családomat. Ehhez az kell, hogy az ember feladjon magából valamit. Területet kell engednem a másik embernek, meg kell tanulnom, meg kell értenem a gondolkodását, kultúráját. Nincs két egyforma ember, aki ugyanazt akarja, pontosan ugyanúgy megtenni. Mindig engedni kell egy kicsit legalább az egyiknek. Közeledni a másikhoz.
Cseh Tamást kérdezte egy riporter, hogyan éli meg betegségét. Azt válaszolta erre, hogy örömmel, kurjongatva vitte az emberek közé dalait. A rák most ezt elvette tőle, elvette azt, ami a dolga, feladata.
Az emberek szolgálatát. Sokszor akkor döbben rá az ember, hogy élete értelme a többi ember szolgálata, amikor már nincs lehetősége szolgálni, nem képes rá. Százszor és ezerszer kimenni a színpadra, szinte pofátlanság kell hozzá, kiállni az emberek elé egy szál gitárral, hogy itt vagyok, figyeljetek rám. Óriási bátorság kell ehhez és felelősség is. Szinte tökéletesnek kell lenni, hogy meg merjük ezt tenni. Kérdezte a riporter, hogy mikor veszi le újból a szekrény tetejéről a gitárját? Erre azt válaszolta, hogy addig nem próbálkozik újra, amíg meg nem gyógyul, mert bohóckodni azt nem lehet.
A színész játékával, az orvos gyógyításával, a tanár tanításával, a kétkezi munkás munkájával, férj és feleség családjában szolgál. A szolgálat bennünket is épít, nekünk is lehetőség. Az egymást szolgáló szeretetnek van csak értelme, az érdemi emberi találkozásoknak, a családon belül is, ámen.
Viszlát!
(2011.01.16.Vasárnap-Schindler atya prédikációja alapján emlékezetből lejegyezve)
Szentmise
Délután 4 órakor Családi mise volt a Barátok templomában, az evangéliumot Schindler Mátyás atya olvasta fel, a prédikációt Retkes Zsolt atya tartotta. A víz tisztító erejéről volt szó. A gyerekekhez szólt, ha egy üvegedényt vagy poharat bekennek sárral és összemaszatolják, akkor homályos lesz és nem lehet átlátni rajta. Eleinte még könnyű elmosni, de ha valaki sok sárral keni be és rászárad, egyre nehezebb elmosni. Így vagyunk a bűneinkkel is. A kis bűnöket még könnyebben ki tudjuk javítani, megbánni, bocsánatot kérni, de ha felhalmozódnak és eluralkodnak bűneink, egyre nehezebb bocsánatot kérni és kijavítani azokat. Ezért kell odafigyelni, hogy idejekorán kezdjünk cselekedni, ha visszafeleselünk szüleinknek vagy rosszalkodunk tanítási órán, nem fogadunk szót otthon. Javítsuk ki a hibáinkat, kérjünk bocsánatot és a jó úton járjunk. Amikor pólóban és rövidnadrágban, mezítláb játszanak a gyerekek nyáron, akkor is poros, piszkos lesz a lábuk. Este meg kell mosakodni. Láthatjuk, mekkora tisztító ereje van a víznek! De amikor anyukánk elmosogatja a konyhai edényeket, akkor is láthatjuk ezt. Amikor szüleik elviszik megkereszteltetni kisbabájukat, akkor is öntenek a homlokukra szenteltvizet, keresztelővizet és ez megtisztítja őt bűneitől.
A szentgyónásban is megtisztulhatunk.
Az idei év a család éve az egyházban. Nagyon fontos a család szerepe életünkben. Jó az, amikor a család üvegedénye tiszta és áttetsző, példaként ragyog a többi ember számára. Amikor a szülők szeretik egymást és példát mutatnak gyermekeiknek, jó hazamenni, jó otthon lenni, mert számítanak ránk, fontosak és értékesek vagyunk a családunk számára. Ti is sokat tehettek gyerekek a családotokban, mindenki hatással van családtagjaira és változást hozhat a család életében. Mennyire megváltoznak szülők, nagyszülők és minden családtag, amikor egy újszülött érkezik a családba, szinte felforgatja azt! Úgy keljünk fel minden reggel, hogy Istenem készen állok arra, hogy megtegyem azt, amit kívánsz tőlem, az édesanyámért, édesapámért, gyermekeimért, családomért, ámen.
(2011.01.16.Vasárnap-Családi vasárnap, Barátok temploma-Retkes Zsolt káplán atya prédikációja alapján emlékezetből lejegyezve)
Délután 5 órakor a református templomban kezdetét vette az ökumenikus imahét, melyen Fekete Szabolcs atya, józsefvárosi plébános prédikált. Az imahét alapigéje: "Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban." (ApCsel 2,42) Ezzel az Imahét „hitbeli utazásra” hívja Krisztus népét. Egyben megújulást remél azáltal, hogy abba a történelmi és lelki miliőbe vezet, amelyben Krisztus evangéliumának népe teljes közösségben ápolta a hitet és a testvériséget.
Az imahét első napja a jeruzsálemi egyházról szólt. Kétezer évvel ezelőtt, Pünkösd napján indul Jeruzsálemből az Anyaszentegyház története. Az első tanítványok itt gyűltek össze, megtapasztalván a Szentlélek kiáradását. Egy egységben élő közösséget alkottak, mint Krisztus teste. Krisztus Egyetemes Egyházának első nyilvános megjelenése volt. Az apostolok nyelveken szóltak és akik ezeknek a beszédeknek a hatására megtértek és megkeresztelkedtek, azok alkották az első népes gyülekezetet, az ősegyházat. Szentlélektől sugallt tanúságtétel volt ez, mely arról szólt, hogy Jézust keresztrefeszítették, feltámadt éltető erővé, Úrrá, Krisztussá lett.
Az emberi társadalom globalizálódik, atomjaira esik szét, virtualizálódik. Kell egy közös alap, egy közös tanítás, hogy a krisztusi hitben és szeretetben, Vele és az egymással való egyetemes közösségben lehet bizonyságunk a megmaradásról és megváltásról. Ez az egyetemes, időben és örökkévalóságban egyaránt érvényes közösség pedig áldott gyümölcsöket hoz életünkben. Mindenki erőt meríthet ebből a közösségből, amelyet Krisztus kegyelme és szeretete határoz meg. Az első pünkösd után erő töltötte el a tanítványokat, a Szentlélek ereje. A Szentlélek bennünket is eltölt, alakít, formál. Ezt kell sugároznunk mindenhol. Ennek jeleit és következményeit megtapasztalhatjuk. A Krisztusban való egység megélése jótékony hatással lesz magunkra, az egyházra és nemzetünkre egyaránt, kihat az európai népek közösségére is. Az ősegyház tagjaihoz hasonlóan mi se fáradjunk bele a tanításba, az áldozatos közösség gyakorlásába és az imádságba. Ez hozzon áldást az újesztendőben mindannyiunknak. Ámen.
(2011.01.16.Vasárnap-Ökumenikus imahét, Református templom, Fekete Szabolcs atya prédikációja alapján emlékezetből lejegyezve)
http://www.evangelikus.hu/teologia/letoeltheto-a-2011-es-imaheti-fuzet-
http://www.evangelikus.hu/aktualis/201ehol-van-a-helyunk-isten-orszaga-alkotmanyaban-201d-2013-megnyitottak-az-oekumenikus-imahetet-2013-sok-keppel/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése