Ma este 6 órakor a Belvárosi templomban folytatódott az ökumenikus imahét, ez volt a hetedik, utolsó előtti alkalom ez évben. A nap témája: Élet feltámadás-hitben. Binszki atya mondott rövid bevezetőt, hogy Jézus szavai, tanítása, tettei mennyire fellelkesítették akkoriban az embereket. Zakeus mondta, akit megcsaltam, négyannyit adok annak vissza. Három tanítvány sátrat épített az Úrnak, mert olyan jó vele lenni. Sokan minden vagyonukat szétosztották és követték Őt. De Jézus mondta nekik, hogy a lelkesedés kevés, csak állhatatossággal és kitartással mentitek meg lelketeket. Legyetek állhatatosak és kitartóak az apostoli tanításban, közösségben, kenyértörésben és imádkozásban.
Dóczi Ákos baptista lelkész hirdette az igét ma. "Jézus így szólt hozzájuk: Ne féljetek!"(Mt 28, 1-10) Milyen az út, amíg az ember saját félelmeitől eljut Isten félelméig? Elhatároztam, hogy ebben az évben szembenézek félelmeimmel-mondta a lelkész. Több félelme is van, először is fél a kutyáktól, ami egy kellemetlen emlékből ered, egyszer nekiment a már öreg kutyája. Másodszor fél a fogorvostól, legyen az a környék akár legjobb orvosa. Harmadszor fél a véradástól, ez is egy régi rosszul sikerült próbálkozás eredménye, amely félelmével azóta már szembenézett és újra adott vért, de bizony a homloka most is gyöngyözött és hevesebben dobogott a szíve, pedig a nővérke rögtön beletalált a tűvel a vénájába és még nyugtatgatták, legyezgették is. Félhetünk emberektől, történésektől, eseményektől, de ezeken az emberi síkon lejátszódó saját félelmeinkkel nekünk kell szembenéznünk és megbírkóznunk. Isten félelme az egészen más. Ha Isten velünk, ki ellenünk?
Amikor Jézus üres sírjánál megjelent az angyal, tekintete olyan volt, mint a villám, ruhája hófehér. A sírt őrző katonák félelmükben halálsápadttá váltak és elszaladtak. Ezután Mária Magdolna és egy asszony közeledtek a sír felé, ők is megijedtek, de az angyal így szólt: Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek (a szívetekbe látok, ismerem gondolataitokat és szándékotokat). Jézus nincs itt, feltámadt és elment előttetek!
A keresztények nem nosztalgiáznak, nem Jézus emlékének és hagyatékának őrizői, hanem a feltámadt élő Jézusnak a követői, aki a jelenben és jövőben van velünk és előttünk jár örökké.
Jézus ott van velünk az iskolában, nincs mitől félnünk, mégha dolgozatot is írunk, persze azért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a jó jegy érdekében. Jézus ott van velünk, nem kell félnünk a munkahelyünkön sem, akár munkanélküliek leszünk ebben az évben vagy akár valamilyen magasabb, felelősségteljesebb pozícióba helyeznek bennünket. Jézus ott van velünk, nem kell félnünk a műtőben sem, mondta egyszer egy idős bácsi, hogy nyugodt lélekkel készülődött, mert előtte volt Jézus képe, amint tágas mezőkön terelgeti nyáját és várja őt, ha mennie kell, hát megy egyenesen az Úrhoz. Jézus ott van velünk a tárgyalóteremben is, kivizsgáláson is, mindenütt.
Amikor az asszonyok elszaladtak, még volt bennük némi bizonytalanság és szemben jött velük Jézus, leborultak előtte. Jézus szólt hozzájuk: Ne féljetek! Én vagyok. Veletek vagyok a világ végezetéig!
Azoktól ne féljetek, akik csak a testet ölhetik meg, a lelketek az Atya kezében van, Ő teremtett mindenkit, csak Tőle kellene félnünk. De aki hisz Jézusban, aki feltámadt és él, az meg minek is félne Tőle, hiszen szeret bennünket! Jézus arra hív bennünket, hogy félelem nélkül kövessük, Ő előttünk jár. Ámen.
(2011.01.22.Szombat-Belvárosi templom, Dóczi Ákos baptista lelkész prédikációja alapján emlékezetből lejegyezve)
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése