1998. december. 13. Vasárnap. Ádvent harmadik vasárnapja
Keresztelő Szent János tanítványokat küld Jézushoz, hogy megkérdezzék tőle, ő-e az eljövendő Messiás, akit várnak. Erre Jézus azt feleli, hogy a vakok látnak, a sánták járnak, s a szegényeknek hirdetik az evangéliumot. Még azt is hozzáteszi, hogy az asszonyok szülöttei közül a Földön Keresztelő Szent János a legnagyobb, de aki a mennyekben a legkisebb lészen, még nálánál is nagyobb.
A plébános arról prédikált, hogy a napokban résztvett egy vacsorán, ahol egy vadász bácsival beszélgetett. Az elmondta, hogy az előző hétvégén egy vadászat alkalmával mintegy ötven fácánt és nyulat lőttek. A tisztelendő megkérdezte, hogy rókát lőttek-e? Kiderült, hogy azt nem. Ekkor elhatározta a tisztelendő, hogy a mai szentmisén ő is vadászni fog. A gyerekekre, mint nyulakra és fácánokra, s a felnőttekre, mint ravaszdi rókákra. Amíg olyanok nem lesztek, mint a gyerekek, nem mehettek be Istennek országába -mondja Jézus.
Az ádventi időszakban sok helyen szokásos a hajnali szentmise. A tisztelendő is tartott ilyeneket előző helyén és azt mondta, hogy voltak ministránsai, kis gyerekek, akik hajnali ötkor felkeltek, elmentek misére, ami hatkor kezdődött és hétkor volt vége. A tisztelendő mindig megkérdezte őket, hogy mit csinálnak a fennmaradó egy órában, amíg nem mennek iskolába. Mindenki felelt valamit, reggelizik, stb. Egy kisfiú, Józsika rendszerint azt felelte, hogy ő játszik. Így minden nap reggel hajnali ötkor felkelt, friss volt és elment misére, imádkozott és ellentétben a többiekkel, akik később keltek, neki egy órával több maradt a legkedveltebb időtöltésére, a játékra. A ravaszdiak, a felnőttek mit tesznek? Azt mondják, hogy nekik nincs idejük elmenni misére, mert annyira elfoglaltak, nem érnek rá. Ebben a mai rohanó, ideges, kapkodó világban. Nem tudnak megállni egy pár percre.
Volt két favágó, akik reggeltől estig az erdőben voltak és fát vágtak. Az egyikük minden órában leült, megpihent tíz percet, kicsit élesítette a fejszéjét, kipihente magát és éles fejszével, újult erővel ismét nekikezdett a munkának. A másik favágó nem pihent, hanem egész nap szakadatlanul vágta a fát pihenés nélkül, izzadva, verejtékezve és még a fejszéjét sem élesítette meg közben. Mit gondoltok, melyikük vágott ki több fát estére? Hát persze, hogy az, aki közben megállt pihenni és megélesíteni a fejszéjét, s úgy látott ismét friss erővel munkához. A ravaszdiak, felnőttek manapság naphosszat robotolnak, izzadnak, idegeskednek, kapkodnak és rohannak, de nem állnak meg, hogy „megélesítsék a fejszéjüket“, hogy imádkozzanak, feltöltekezzenek friss erővel.
Azt mondta a tisztelendő, hogy régen, amikor úgy tizenöt évvel ezelőtt itt dolgozott, prédikált ebben a templomban, jóval több gyerek ült a padokban. A gyerekek akkor sem voltak jobbak, mint mai társaik, csak abban különböztek tőlük, hogy bátrabbak voltak, meg merték vallani hitüket osztálytársaiknak és cipelték, hozták őket is hittanra és misére. Ma már azok a gyerekek is felnőttek és olyanok lettek, mint a ravaszdi felnőttek. Már nem annyira bátrak, s hitüket sem vallják meg úgy, nem beszélnek úgy Jézusról a többieknek. „Amíg nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mehettek be Istennek országába“- mondja Jézus. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése