Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Lukács evangéliumából volt a részlet, amikor tíz leprás odamegy Jézushoz és kérik Őt, hogy gyógyítsa meg őket.
Jézus meggyógyítja őket, s azt mondja, menjenek és jelentsék meg a papoknak, mi történt. A tíz közül azonban egy visszafordult, odament Jézushoz, leborult előtte és hálát adván megköszönte Neki, hogy meggyógyította őt.
Hétfőn reggel a misén szíven ütötte egy mondat az atyát. Pál apostol levele a Galatabeliekhez, ebben az írásban hangzott el az a mondat. A galaták a mai Törökország közepén élő népek voltak, a kelták leszármazottai, akik Krisztus előtt 278-ban vándoroltak át a Boszporuszon. Pál apostol elsősorban a zsidóknak akart prédikálni, de az ott élő galatákhoz is szólt. Azt mondta, nem az számít, hogy valaki körülmetélt vagy körülmetéletlen, tehát nem az számít, hogy zsidó vagy galata, hanem az új ember számít csak.
Az új ember, aki minden nap megújul, ez a fontos. Éljetek és újuljatok meg! Az atya is elhatározta, hogy a héten minden nap arra törekszik, hogy új ember legyen. Éljünk örömmel a világban! Szeress és mindent megtehetsz! Az új ember az hívő ember. A hívő ember az a remény embere. A remény embere az a jövő embere. A jövő emberében üresség is van és frisseség. Előre néz és előre megy. Néha hátratekint, de csak azért, hogy levonja a tanulságot, tanuljon belőle. A másik mondata Pál apostolnak: Aki az eke szarvára téve a kezét hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. Ez is ugyanazt jelenti: Előre nézni, előre menni, új embernek lenni. Célokat kitűzni, tervezni és megvalósítani.
Később II. János Pál szentté avatta Teresa Benedicta a Crue néven (Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta) és Európa társvédőszentje. Szóval ő írta a következőket: "Amikor teljesen körülvesz bennünket a sötétség, nyissuk ki a szívünket és engedjük, hogy fentről ránk áradjon a fény."
A tíz leprás szívében talán kétség is volt, de ott volt a remény a gyógyulás iránt. Elindultak Jézus felé.
A leprások sokszor kolompot ráztak, ki voltak rekesztve, közösítve, hogy jelezzék betegségüket és senki ne menjen közel hozzájuk. A tíz leprás története érdekes abból a szempontból, hogy kilenc újjászületik testileg, de a tizedik testileg-lelkileg egyaránt. Egyedül ő ment vissza megköszönni Jézusnak a gyógyulást. Vajon miért van az, hogy az emberek nem mondanak köszönetet és nem adnak hálát, ha valami jót tesznek velük vagy csak nagyon kevesen? Talán azért, mert ez némi alárendeltséget is jelent a másikkal szemben, alárendelem egy kicsit a másiknak magamat. Az embereknek szükségük van elismerésre, odafigyelésre, köszönetre. Mindenkinek, annak is, aki segít másokon és szeretetet ad. Egy köszönöm mindenkinek jár. Az embernek szüksége van társra. Egyedül nem megy vagy csak nagyon nehezen. Még ha beteg is a társ, de társ. Sokszor a beteg társ vígasztaló szava nagy segítség, mert tőle hitelesen hangzik. Szükségünk van társra, hogy gyógyulni tudjunk. Az eucharisztia hálaadás. A szentmisében is együtt vagyunk és közösen hálát adunk a jó Istennek. Ámen.
Viszlát!
(2010. október 10. Vasárnap-Schindler atya prédikációja alapján emlékezetből lejegyezve)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése