1999. január.01. Péntek.
Áldjon meg bennünket az Isten az új esztendőben, az ő fényessége ragyogja be utunkat. Ha megfigyeljük, egy kisgyermek egész életét beleadja a jelen pillanatba és egy pár napnál előbbre nem tekint. Ha meglát valamit, még abban a percben birtokolni is akarja, ha megtetszik neki. Ha barátságot kötnek a gyerekek egymással, azt földi értelemben véve örökkétartónak veszik. Egész lényüket beleadják a sírásba vagy nevetésbe. Ha az idősebbekre tekintünk, középkorúakra, stb., akkor észrevesszük, hogy az ember már nehezebben köt barátságot. A gyerekek még hisznek a szavakban, sokmindent el lehet velük hitetni, de ha valamit nem hisznek, azt nagyon jól tudják kritizálni is. Nagy álmaik és vágyaik vannak, s nagy dolgokat tudnak véghezvinni.
Ha az idősebbeket nézzük, ők már nem csak a jelenben élnek. Ha barátkoznak, nekik már nem elegendőek a szép szavak. Már megvizsgálják az ember múltját is, aki a szavak mögött áll. A felnőttek nem csak a jelent, a pillanatot szemlélik, hanem a múltat, jelent és a jövőt együttesen. Hosszú évek keserves tapasztalatai, stb. már óvatosságra intik. Nem tudnak annyira álmodozni, vágyakozni arra, hogy valami nagyot alkossanak, vigyenek véghez. Egy idő után eljut az ember abba a korba, amikor már nem tervez olyan nagy dolgokat, sokmindent hiábavalónak tekint. De tekintsünk Istenre, vegyük kezünkbe a Bibliát és olvassuk. Isten javukra fordít mindent az őt keresőknek.
Ha az idősebbeket nézzük, ők már nem csak a jelenben élnek. Ha barátkoznak, nekik már nem elegendőek a szép szavak. Már megvizsgálják az ember múltját is, aki a szavak mögött áll. A felnőttek nem csak a jelent, a pillanatot szemlélik, hanem a múltat, jelent és a jövőt együttesen. Hosszú évek keserves tapasztalatai, stb. már óvatosságra intik. Nem tudnak annyira álmodozni, vágyakozni arra, hogy valami nagyot alkossanak, vigyenek véghez. Egy idő után eljut az ember abba a korba, amikor már nem tervez olyan nagy dolgokat, sokmindent hiábavalónak tekint. De tekintsünk Istenre, vegyük kezünkbe a Bibliát és olvassuk. Isten javukra fordít mindent az őt keresőknek.
Szentmise (esti)
Az Úr áldása legyen rajtunk és ragyogjon ránk az ő arcának fényessége. A pásztorok köszöntötték a jászolnál Máriát és üdvözölték az újszülött Jézust, akit nyolc napra rá körülmetéltek az akkori szokás szerint.
Boldog Új Évet kívánunk, mondják sokan a mai napon egymásnak. Ne csak kívánjunk, mert azt mindenki tud, hanem tegyünk is. Még a mai napon kezdjük el odahaza. Ha az édesapát valamivel „felhúzzák“ a munkahelyén, ne hozza azt haza a családba, hanem nyelje le és mosolyogjon inkább. Ez az igazi dolog, de ezt nagyon nehéz kicsiszolni, kimunkálni magában az embernek.
Egyszer egy parasztasszony gyónt, hogy már ötödik gyermekét várja és nagyon szűkösen élnek, de meg szeretné tartani a gyermeket, annak ellenére, hogy a család ellene van. A gyóntatópap gyónás után kezet csókolt neki, mikor kiléptek a gyóntatószékből, ezzel biztatván az asszonyt döntése helyességére. (Prohászka pap volt, akit boldoggá avatnak majd). Jócselekedetekkel segítsük embertársainkat ebben az esztendőben. A kis Lisieuxi Szent Terézke egyszer azt mondta, amikor már haldoklott és a körmenethez gyújtottak meg sok-sok gyertyát egy ereklyének számító mécsesről, hogy a jó cselekedet is egy ilyen szikra, mely sokakat lángra gyújt. Ha valakinek jót teszünk, ő is jót tesz majd másokkal, továbbadja ezt a lángot.
A lourdsi Szűzanya csak azokat tudja meggyógyítani, akiket Isten is meg akar gyógyítani. Jávor atya kívánja erre az esztendőre mindenkinek, hogy üljünk akár a dolgozószobánkban az íróasztalnál, feküdjünk a fehér kórházi ágyon vagy szórakozzunk valahol, legyen békés esztendőnk és cselekedjünk, tegyünk jót másoknak. III. Pió kedvenc mondása volt, hogy a múltamat Isten irgalmára, jelenemet Isten szeretetére, jövőmet Isten gondviselésére bízom. Mi is tegyünk így. BÚÉK- Bízzuk Újra Életünket Krisztusra. Ámen.
Egyszer egy parasztasszony gyónt, hogy már ötödik gyermekét várja és nagyon szűkösen élnek, de meg szeretné tartani a gyermeket, annak ellenére, hogy a család ellene van. A gyóntatópap gyónás után kezet csókolt neki, mikor kiléptek a gyóntatószékből, ezzel biztatván az asszonyt döntése helyességére. (Prohászka pap volt, akit boldoggá avatnak majd). Jócselekedetekkel segítsük embertársainkat ebben az esztendőben. A kis Lisieuxi Szent Terézke egyszer azt mondta, amikor már haldoklott és a körmenethez gyújtottak meg sok-sok gyertyát egy ereklyének számító mécsesről, hogy a jó cselekedet is egy ilyen szikra, mely sokakat lángra gyújt. Ha valakinek jót teszünk, ő is jót tesz majd másokkal, továbbadja ezt a lángot.
A lourdsi Szűzanya csak azokat tudja meggyógyítani, akiket Isten is meg akar gyógyítani. Jávor atya kívánja erre az esztendőre mindenkinek, hogy üljünk akár a dolgozószobánkban az íróasztalnál, feküdjünk a fehér kórházi ágyon vagy szórakozzunk valahol, legyen békés esztendőnk és cselekedjünk, tegyünk jót másoknak. III. Pió kedvenc mondása volt, hogy a múltamat Isten irgalmára, jelenemet Isten szeretetére, jövőmet Isten gondviselésére bízom. Mi is tegyünk így. BÚÉK- Bízzuk Újra Életünket Krisztusra. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése