31. Megnyitja a szíveket mindenhol

Üdv kedves Olvasó!

1999. január. 17. Vasárnap.

   Szentmise

   A mai evangélium Jézus megkeresztelkedéséről szólt,  de a prédikációban Pál apostol  Korinthusbeliekhez írt leveléről volt jobbára szó. Krisztus előtt 146-ban lerombolták a várost, de Cézár pár évtizeddel Krisztus előtt újjáépítette és Pál idejében már virágzó városnak számított, Krisztus után 51-ben. A tudományok és a művészetek városa volt, sok lakossal. 

   Pál Timóteussal küldte el levelét. Sok zsidó élt akkoriban ott, akik először még hittek, de később már nem annyira. Nagy szükség volt Pál tanításaira. Ahogy a mai világban, úgy akkor is már több szekta volt és tömörülés. Voltak, akik a jó szónok görög Apollót, valakik Pétert, ismét mások Pált követték. Ez napjainkban is megvan, nincsen új a Nap alatt. Nincsen különbség az emberek között, hirdette Pál akkor, amikor még voltak rabszolgatartók és rabszolgák. Lehet egy dúsgazdag hölgy több villával és vagyonnal és lehet szegény, de lehet valaki sok tudomány professzora és valaki analfabéta. Nincs különbség az emberek között, az a fontos, hogy mindenki méltósággal éljen és hordozza életét.

   Szentmise

   Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. Jávor atya beszélt ma este az evangéliumról, amikor Keresztelő János keresztel a Jordán vizében és Jézus vállára galamb képében a Szentlélek rászáll. Ez ama szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm. Jávor atya mesélte, hogy egyszer volt egy idős barátját meglátogatni, aki pap volt és halálos ágyán feküdt. Meggyónta már bűneit, 40 évi szolgálat után volt, s azt mondta, megbékélt a halál gondolatával és Istennel is rendezte dolgait, csak egy valami bántja. A bűnei emléke, melyek körülveszik őt.  Jézus megváltott bennünket és elveszi bűneinket, persze néha emlékképek elő-előjöhetnek azért. Az elkövetkező héten kezdődik az imahét, melyben a szétszakadt egyházért imádkozunk.

   Az idők folyamán sajnos az egyház részekre szakadt, de imádkozzunk az egységért és főként a szentségi Jézusért. Mert Jézus a szentségeket is adta nekünk, hogy azzal tudjuk szebbé és jobbá tenni életünket, segítségükkel változni tudjunk. Keresztség, házasság, stb. Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. A régi időkben is áldozatot mutattak be az Úr Istennek, leölték a bárányt. Ma az oltári szentségről beszélünk, mely áldozat. Krisztus van jelen valóságosan benne, de ehhez is óriási hit szükséges, mert anélkül nem működik.

   Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. Nem elvette, elveszi! Mindenki felé nyújtja kezét, de csak attól tudja elvenni a bűnöket, aki megteszi azt a lépést, hogy elindul feléje, megbánást tanúsít és odaadja neki a bűneit. Üresek a gyóntatószékek napjainkban. Csakúgy mint Noé idejében, most is romlott az erkölcs. Hol van Jézus? Remeg a világ, még a jók is. Gyilkosság, robbantás, rablás, stb. mindenhol. De Jézus itt van, megtérésre hívogat. Megnyitja a szíveket mindenhol. Ázsia, Afrika, Európa, Amerika, Ausztrália, stb.
   Imádkozzunk mi is ezen a héten azokért a keresztényekért, akik meg vannak keresztelve, de a szentségi Jézust nem ismerik. A többi embernek is tegyünk tanúbizonyságot állandóan Jézusról, de ezt csak türelemmel tehetjük, nem fennhangon. Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. Imádkozzunk. Ámen.

Viszlát!