1999.március.14.Vasárnap. Nagyböjt 4. vasárnapja
Szentmise
A mai evangélium arról szólt, amikor Jézus meggyógyította a vakon születettet, s a farizeusok hibáztatták azért, hogy ő szombatnapon gyógyít. Azt mondták a vaknak, hogy azért született vakon, mert ő vagy atyái vétkeztek. Jézus azt mondta, hogy sem nem az ő, sem nem az atyái vétkei miatt, hanem azért, hogy Isten dicsősége nyilvánuljon meg az ő meggyógyulásán. A farizeusoknak megmondta Jézus, hogy az ember a szívével lát igazán, mire a farizeusok azt felelték, hogy akkor mi vakok vagyunk? Bárcsak azok lennétek, de ti azt mondjátok, hogy láttok, s így bűnötök megmarad.
Élt egyszer egy vakon született lány, aki még ráadásul süketnéma is volt. Teljesen bezárkózott, agresszív volt, sötétségben élt, nem tudott senkivel sem kapcsolatot teremteni. Egy keresztény lány egyszer elment hozzá, s kitalálta, hogy úgy fog kommunikálni vele, hogy a kezébe tett pl. egy almát és utána a tenyerébe rajzolta az ujjával annak jelét. Így sok mindent megtanult ez a vak lány, olyannyira, hogy később még az egyetemet is elvégezte és a keresztény lány Jézusról is sokat tanított neki. Nemsokára ez a vak lány keresett fel olyan embereket a nyomornegyedekben, akik ilyen rossz körülmények között éltek, s tanította nekik Jézus szeretetét. Volt egyszer, hogy a vakok intézetéből jöttek gyerekek a templomba, s a pap mesélt nekik Jézusról. Egy vak kislány kiment az oltárhoz és körbetapogatta azt. Mindenki döbbenten figyelte. Jézust kereste. Ahogy Saint Exupery Kis Herceg című könyvében is hangzik a mondat, az ember a szívével lát igazán. Ma örvendező vasárnap van, nagyböjt 4. vasárnapja, ilyenkor egy csokor virágot is lehet tenni az oltárra, s rózsaszínben is lehetne misét mondani. Amikor elérkezünk a húsvéti vigíliához, teljes sötétségben kellene megkezdenünk az ünnepet, hogy amikor belépünk a templomba és gyertyáinkon meggyullad a fény, Jézus világossága lépjen be az életünkbe, szívünkbe. Sámuel próféta, amikor felkente Dávidot királlyá, először testvérét akarta felkenni, mert az megjelenésben daliásabb, erősebb termetű és szebb volt. De Isten választása a szelíd és tiszta szívű Dávidra esett, amit közölt is a prófétával. Sámuel is tehát először érzékei, a szemei szerint választott, s csak később Isten sugallatára hallgatott a szívére, s választotta Dávidot. Mi is a szívünkkel nézzünk a nagyvilágba embertársainkra, hogy észrevegyük, ha valamilyen problémájuk van. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése