1999. február. 07. Vasárnap.
Szentmise
Máté evangéliumából az a rész volt felolvasva, mikor Jézus arról beszél: ti vagytok a föld sója, ha pedig a sót kidobják, nem jó semmire, csak hogy az emberek eltapodják. Ti vagytok a világ világossága, úgy fényljék a ti világosságtok, hogy lássák az emberek a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat. Az ember legyen meleg vagy hideg, de a langymeleget nem szereti Jézus, kiveti magából.
Vannak kis közösségek, melyek hatnak a körülöttük élő emberekre és vannak emberek, akik hatnak egy-egy kisebb közösségre. Legyünk olyanok, mint a só, marjuk a körülöttünk lévőket, hogy kibillentsük őket tespedtségükből. Az embereknek bajuk van a mai világban, elveszítették értékrendjüket, káoszban élnek. Vizsgáljuk felül magunkat, tisztázzuk le magunkat és a bennünk rejlő értékeket, gondoljuk át életünket. Ne egy nagy bamba massza legyünk, mint sokan mondják a római katolikus keresztényekre. Mint Pál apostol mondja, az én cselekedeteim által mutatkozik meg a hitem. Ne csak kirohanjunk önmagunkból időnként, hogy utána visszavonuljunk és önmagunkért, érdekeinkért, életünkért harcoljunk, olyan álca mögé bújva, mintha a közösségért tennék. Zrínyinek voltak ilyen kitörései a várból annak idején, igaz ő a közösségért tette.
Tanúsítsunk alázatot és önmérsékletet. Legyünk tisztában saját értékeinkkel és jó tulajdonságainkkal és főként igaz hitből, cselekedjünk. Tetteink által tudunk hatni a körülöttünk élőkre, kimozdítani őket tespedtségükből, mint a só, amely mar, ha vérző vagy nyílt sebre teszik. Eleinte a mi marásunk is fájdalmas a közömbösökre, tespedtekre, de később felismerik az igaz hitet cselekedeteinkben. Az ember másokra zúdítja mindazt a rosszat, ami benne van és belőle fakad, úgy a jót is ráárasztja az őt körülvevőkre. Cselekedjünk és tetteinkkel tegyünk tanúbizonyságot hitünkről, ne csak beszéljünk. Küldetésünk van itt a földön. Ámen. Ma volt Balázsolás is.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése