1999. február. 14. Vasárnap.
Szentmise
A mai evangélium arról szólt, hogy Jézus azt mondja, ne legyünk olyanok, mint az írástudók és a farizeusok, hanem több legyen a mi hitünk a puszta külsőségeknél és szertartásoknál. Azt is mondta Jézus, hogy aki gonosz kívánságnak okáért asszonyra tekint, paráználkodott már azzal az ő szívében. Fontos ezenkívül még a felebaráti szeretet is, ugyanazt tegyük másokkal, amit magunkkal is tennénk.
A prédikációban elhangzott, hogy sokan csak amolyan kötelességteljesítésként járnak templomba, elmennek a vasárnapi misére, ott vannak fél kilenctől fél tízig, s aztán ez is le van tudva. Istennek ez nem elég, s nem gondolhatja azt senki sem, hogy ez elég. A vallás több ennél. Ha megkérdezünk egy kisgyereket, hogy szereti-e a cukrot és a csokit, azt fogja mondani, hogy igen. De ha utána megkérdezzük azt is, hogy megosztaná-e ezt a testvéreivel, már vonakodna, lehet, hogy nemet mondana. Így van ez a templomba járással, Istennel is. Nem szabad, hogy mindez csak kötelességteljesítésig terjedjen, saját magunk számára. Többet kell ennél tennünk, nem elég azt mondani, hogy szeretjük Istent, s a törvényt pontosan betartjuk, eleget teszünk a kötelező vallásosságnak.
Jézus beszélt a felebaráti szeretetről, ami azt jelenti, hogy meg kell érintenünk az embereket is vallásosságunkkal, hitünkkel. Tegyük azt másokkal, amit magunkkal is tennénk. Mindig gondoljunk arra, mondta a tisztelendő atya, amit kis gyerekeknek is szokott mondani, de a felnőttekre is illik: Megtenné-e a kis Jézus vagy a felnőtt Jézus ugyanazt abban a helyzetben, amelyben mi vagyunk? Mit tenne Ő? Vigyázzunk, hogy vallásosságunk ne csak kötelező vallásosság legyen, hogy magunkat előtérbe helyezzük, mert az üres imádságok és templomba járás nem elég. Azt mondta Jézus, hogy az ilyeneket még a parázna nők és a vámosok is megelőzik a mennyeknek országában. Az igaz vallásosság a fontos, ami szívből jön és áthatja életünket. Amivel hatunk és amit megosztunk, másokra és másokkal, akikkel egy levegőt szívunk. Az iskolában, a munkahelyen, a családban. Az igaz hit a reménylett dolgok jövőbeni valósága, megvalósulása. Az igaz vallásosságot talán csak az tudja megérteni, aki egy kicsit megtört, akit megpróbált már az Isten. De igazán fölfogni, megérteni a dolgokat, melyeket Isten véghez visz életünkben, nem igazán tudjuk az alatt az idő alatt, amíg itt a Földön leéljük azt az öt, hat, hét, nyolc évtizedet. Jézus előkészíti, elkészíti az Ő országát, a mennyeknek országát az Őt szeretőknek. Ámen.
Viszlát!A prédikációban elhangzott, hogy sokan csak amolyan kötelességteljesítésként járnak templomba, elmennek a vasárnapi misére, ott vannak fél kilenctől fél tízig, s aztán ez is le van tudva. Istennek ez nem elég, s nem gondolhatja azt senki sem, hogy ez elég. A vallás több ennél. Ha megkérdezünk egy kisgyereket, hogy szereti-e a cukrot és a csokit, azt fogja mondani, hogy igen. De ha utána megkérdezzük azt is, hogy megosztaná-e ezt a testvéreivel, már vonakodna, lehet, hogy nemet mondana. Így van ez a templomba járással, Istennel is. Nem szabad, hogy mindez csak kötelességteljesítésig terjedjen, saját magunk számára. Többet kell ennél tennünk, nem elég azt mondani, hogy szeretjük Istent, s a törvényt pontosan betartjuk, eleget teszünk a kötelező vallásosságnak.
Jézus beszélt a felebaráti szeretetről, ami azt jelenti, hogy meg kell érintenünk az embereket is vallásosságunkkal, hitünkkel. Tegyük azt másokkal, amit magunkkal is tennénk. Mindig gondoljunk arra, mondta a tisztelendő atya, amit kis gyerekeknek is szokott mondani, de a felnőttekre is illik: Megtenné-e a kis Jézus vagy a felnőtt Jézus ugyanazt abban a helyzetben, amelyben mi vagyunk? Mit tenne Ő? Vigyázzunk, hogy vallásosságunk ne csak kötelező vallásosság legyen, hogy magunkat előtérbe helyezzük, mert az üres imádságok és templomba járás nem elég. Azt mondta Jézus, hogy az ilyeneket még a parázna nők és a vámosok is megelőzik a mennyeknek országában. Az igaz vallásosság a fontos, ami szívből jön és áthatja életünket. Amivel hatunk és amit megosztunk, másokra és másokkal, akikkel egy levegőt szívunk. Az iskolában, a munkahelyen, a családban. Az igaz hit a reménylett dolgok jövőbeni valósága, megvalósulása. Az igaz vallásosságot talán csak az tudja megérteni, aki egy kicsit megtört, akit megpróbált már az Isten. De igazán fölfogni, megérteni a dolgokat, melyeket Isten véghez visz életünkben, nem igazán tudjuk az alatt az idő alatt, amíg itt a Földön leéljük azt az öt, hat, hét, nyolc évtizedet. Jézus előkészíti, elkészíti az Ő országát, a mennyeknek országát az Őt szeretőknek. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése