1999.február.28.Vasárnap.
Szentmise
A mai Szentmisén azt az olvasmányt olvasta fel egy lány, amikor Ábrahám a családjával együtt elhagyja addigi otthonát. Az evangéliumban arról volt szó, amikor Jézus félrevonul imádkozni az apostolok jelenlétében. Az érsekcsanádi pap prédikált ma. Elmondta, hogy napjainkban milyen nagy méreteket öltött a bűnözés. Felhozott néhány tragikus eseményt például, melyek napjainkban történnek. Az emberek teljes mellszélességgel haladnak a bűn útján. Ezután visszatért az evangéliumhoz, amikor Jézus imádkozik, s közben ragyog az arca, mint a nap és a ruhája is teljesen fehér lesz. Megjelenik egy felhőben Mózes és Illés, s a három apostol Péter, Jakab és János erre arcra borulnak. Jézus szól nekik, hogy keljenek fel.
Ezzel azt akarta mondani a plébános úr, hogy amint a múlt héten is prédikált és Ádám, aki a földből lett, hozzátapad a földhöz, úgy az apostolok is hozzásimultak, arcra borultak. De Jézus kegyelme ahogyan a mai világ bűnös emberét is megérintheti, úgy őket is felszólította, hogy keljenek fel. Ezután elmesélt egy történetet egy kisfiúról, aki nagyon rossz volt. A vonaton utazott és állandóan rosszalkodott, kereste, hogy ki legyen a játszópajtása. Ült ott egy szigorú ábrázatú bankár, de ügyet sem vetett rá. Volt ott egy szerelmespár, de azok sem foglalkoztak vele. Egy pap viszont rámosolygott, mire a kisfiú visszamosolygott. A pap tehát ezzel a mosollyal mintegy tükröt tartott eléje. A mai bűnökkel teli világban és a kísértések közepette nagyon fontos, hogy szüntelenül imádkozzunk és böjtöljünk, hogy megerősödjünk.
Elmondta a tisztelendő úr, hogy egyszer úgy fél kettő tájban, amikor jönnek ki az iskolások az iskolából, álljunk a Bácska áruház sarkára vagy bármelyik sarokra és nézzük, figyeljük meg az arra elhaladó gyerekeket, de főleg a lányokat. Az még csak hagyján, hogy ki vannak festve, de azt a sok üres tekintetet! Közömbösen néznek, üresen a nagyvilágba. Nem érdekli őket semmi, nem keresnek semmi értékeset, igaz dolgokat. De mi felnőttek vajon mutatunk-e nekik tükröt, mutatunk-e fel nekik olyan értékeket, amelyre vissza tudnak mosolyogni? Ezután elmesélte, hogy egy héttel ezelőtt birokra kelt az influenzával és az influenza erősebbnek bizonyult, ágynak döntötte, olyannyira, hogy még egy kicsit meg is sántult, kapott ugyanis egy szurit. Egész héten bement mindennap a hittanosaihoz és elmondta nekik, hogy ma elmarad a hittan. Vasárnap azonban a Szentmisén már ott volt, s olyat mondott a gyerekeknek, hogy nagyon elszégyellték magukat. Mondta nekik, hogy szégyelljétek magatokat, mert tudtátok, hogy egész héten beteg voltam és mégsem látogattatok meg, pedig akkor lehet, hogy előbb meggyógyultam volna. Azt kívánom most ezért nektek, hogy amikor ti is ilyen betegek lesztek, ti is kapjatok szurit. A gyerekek erre a szemébe néztek, mert a gyerekek még az ember szemébe néznek, s elkezdtek nevetni. Olyan régóta ismerték ugyanis a tisztelendőt, s tudták, hogy mennyire szereti őket, hogy nem akarták elhinni neki, hogy ilyet kívánhat.
Elmondta azt is, hogy kapott ajándékba egy görbebotot, amin volt egy csöngő és be is mutatta a misén, Érsekcsanádon, még csöngetett is vele. Azt mondta, hogy ez nagyon jó és ezentúl használni is fogja, s ezzel járkál majd az utcán is, ha valami rosszat tesznek a gyerekek, mindig csöngetni fog. Reméli, hogyha véletlenül Bajára jönne és csöngetne, akkor biztos meghallanák itt is a gyerekek és a felnőttek is. Ezzel azt akarta mondani, hogy a lelkiismeretünkben is mindig megszólal Isten csengője, kegyelme és jóra hív bennünket, figyelmeztet, ha rossz úton járunk. Isten békéjét nem a tudatallattiból hívhatjuk elő, hanem az ő kegyelme által részesülünk benne. Arcunkra ő varázsolja a mosolyt, ő ad nekünk békét a szívünkbe, kegyelme által ő emel fel magához. Mindig figyeljünk mi is a csengőre és Isten kegyelmére, szüntelenül imádkozzunk és böjtöljünk. Ámen.
Viszlát!
Elmondta a tisztelendő úr, hogy egyszer úgy fél kettő tájban, amikor jönnek ki az iskolások az iskolából, álljunk a Bácska áruház sarkára vagy bármelyik sarokra és nézzük, figyeljük meg az arra elhaladó gyerekeket, de főleg a lányokat. Az még csak hagyján, hogy ki vannak festve, de azt a sok üres tekintetet! Közömbösen néznek, üresen a nagyvilágba. Nem érdekli őket semmi, nem keresnek semmi értékeset, igaz dolgokat. De mi felnőttek vajon mutatunk-e nekik tükröt, mutatunk-e fel nekik olyan értékeket, amelyre vissza tudnak mosolyogni? Ezután elmesélte, hogy egy héttel ezelőtt birokra kelt az influenzával és az influenza erősebbnek bizonyult, ágynak döntötte, olyannyira, hogy még egy kicsit meg is sántult, kapott ugyanis egy szurit. Egész héten bement mindennap a hittanosaihoz és elmondta nekik, hogy ma elmarad a hittan. Vasárnap azonban a Szentmisén már ott volt, s olyat mondott a gyerekeknek, hogy nagyon elszégyellték magukat. Mondta nekik, hogy szégyelljétek magatokat, mert tudtátok, hogy egész héten beteg voltam és mégsem látogattatok meg, pedig akkor lehet, hogy előbb meggyógyultam volna. Azt kívánom most ezért nektek, hogy amikor ti is ilyen betegek lesztek, ti is kapjatok szurit. A gyerekek erre a szemébe néztek, mert a gyerekek még az ember szemébe néznek, s elkezdtek nevetni. Olyan régóta ismerték ugyanis a tisztelendőt, s tudták, hogy mennyire szereti őket, hogy nem akarták elhinni neki, hogy ilyet kívánhat.
Elmondta azt is, hogy kapott ajándékba egy görbebotot, amin volt egy csöngő és be is mutatta a misén, Érsekcsanádon, még csöngetett is vele. Azt mondta, hogy ez nagyon jó és ezentúl használni is fogja, s ezzel járkál majd az utcán is, ha valami rosszat tesznek a gyerekek, mindig csöngetni fog. Reméli, hogyha véletlenül Bajára jönne és csöngetne, akkor biztos meghallanák itt is a gyerekek és a felnőttek is. Ezzel azt akarta mondani, hogy a lelkiismeretünkben is mindig megszólal Isten csengője, kegyelme és jóra hív bennünket, figyelmeztet, ha rossz úton járunk. Isten békéjét nem a tudatallattiból hívhatjuk elő, hanem az ő kegyelme által részesülünk benne. Arcunkra ő varázsolja a mosolyt, ő ad nekünk békét a szívünkbe, kegyelme által ő emel fel magához. Mindig figyeljünk mi is a csengőre és Isten kegyelmére, szüntelenül imádkozzunk és böjtöljünk. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése