23. Tudjunk bólintani avagy Ábrahám és József hite

Üdv kedves Olvasó!

1998. december.20. Vasárnap.  Ádvent negyedik vasárnapja

   Az evangélium arról szólt, hogy Szűz Mária a Szentlélektől méhében megfogant és József először titokban el akarta bocsájtani, de álmot látott és feleségül vette végül Máriát.

   A mai emberek hit szempontjából két csoportra oszthatóak. Az egyik csoport hiszi és vallja Istent, míg a másik csoport hitetlen, nem hívő. Valójában, akik hisznek, mennyire hisznek?

Az igazán hívő ember prototípusa Ábrahám, aki hitt Isten szavának és otthagyta földjét, mindenét és útra kelt az Ígéret földjére. Józsefnél az ácsnál is nagy hittel találkozunk, mert hitt álmának és nőül vette Máriát.

   Vajon ha a mai világban történne meg ez a dolog, a mai kor nője illetve férfia mennyire tudná ezt feldolgozni. A mai kor emberének felületes a hite. Nem konkrét valóságot, hanem meseszerű valamit lát a Bibliában. Egyszer egy idős asszonnyal beszélgetett a plébános és megkérdezte tőle, hogy hisz-e Istenben? Mire az asszony azt válaszolta, hogy mit tudom én. Sokan mondják, hogy ők meggyőződéses katolikusok. Megkeresztelték őket, hitben nőttek fel és katolikusként is halnak meg. De amikor elkezdik kapirgálni a felszínt és egyre mélyebbre hatolni, akkor mint ez az asszony is, aki ugyan minden szentmisén ott van, kiderül, hogy nem igazán hisz, vagy nem tudja miben.

   Egy másik eset, hogy volt egy ministráns fiú, aki minden hittan órán ott volt és szentmiséken is ministrált, felnőve már elhagyta mindezt. Amikor a tisztelendő rákérdezett, azt felelte, hogy kinőtt már a gyerekkorból. Sok esetben előfordul ez. Felnőve megfogyatkozik hitünk, mesének tekintjük a Bibliát.

   Volt egy nagyon rossz, szélsőséges magatartású gyerek, aki ugyan járt hittanra, de rémségesen rossz volt. Amikor eljött a gyónás ideje, az egyik barátja mondta a tisztelendőnek, hogy ez a rossz gyerek is akar gyónni. A tisztelendő rákérdezett, s ő csak bólintott. Tehát, amikor dönteni kellett, Isten mellett döntött. Nagyon fontos, hogy mi felnőttek is tudjunk bólintani, ha döntenünk kell Isten mellett. Az igazán hívő ember nem fél, nem remeg, nem aggódik. Ha taccsra helyezzük magunkat, vonalon kívülre, azaz marginális helyzetben vagyunk, tudjunk bólintani és Isten mellett dönteni. Hitünk legyen olyan, mint egykor Ábrahámé és Józsefé. Valljuk meg hitünket, de nem elég csak szóban, hanem mindezt tettekben kell megtennünk. Ámen.

„Az Isten gondolatai nem a mi gondolataink.“

1998. december.19. Szombat.

   Este karácsonyi koncert volt a Barátok templomában, amelyen sok neves művész vett részt.

(Eperjes Károly, Mécs Károly, Pitti Katalin, stb.) Szép verseket és énekeket hallottunk, zenét is.
 A nyitóbeszédben Bíró István püspök szólt. Nagyon fontos a mai világban az eggyéválás.

Mindenkire jellemző az önzés és a birtoklási vágy, nem tudjuk kiüresíteni magunkat mások számára, nem tudunk eggyéválni Jézussal és a többi emberrel. Fontos a személyesség is, hogy egy kapcsolatban ne csak felszínes önmagunkat, hanem egész lényünket adjuk oda. Az ajándékozásban karácsonykor is váljunk eggyé az ajándékkal, amit adunk és önmagunkat adjuk oda. Ne féljetek, mondja Jézus. Nem szabad félnünk sosem, mert a betlehemi jászolban megszületett értünk a Megváltónk. Beszélt még a püspök a szeretetenergiáról, ami minden emberben benne van, s a legkisebb szikra is legyőzi a legnagyobb sötétséget és gonosz erőt. Beszélt még az örök karácsonyról, a szeretet ünnepéről, amely örökké tart.
Viszlát!