1998. december. 26. Szombat.
A mai evangélium arról szólt, hogy megjelent az angyal Mária előtt, s mondta neki, hogy fiút fog szülni, a világ megváltóját. És az Ige testté lőn és köztünk lakozék, hangzott el újból a mondat a tegnapi miséhez hasonlóan. Áldottak azok, akik hisznek. Milyen kis különbség van a két szó között, igaz és gaz, de az a kis i betű milyen nagyon megváltoztatja a jelentését a szavaknak.
Ábrahám is ígéretet kapott, hogy elvezeti őket az Úr Kánaánba, s ők is hittek ebben. A paradicsomban az Úr ígéretet tett Évának, hogy jön majd egy asszony, aki széttapossa a kígyó fejét, s eljött Mária, méhében Jézussal. Áldottak azok, akik hisznek. Manapság az emberek úgy élnek, hogy nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az ígéreteknek. Ígérgetnek fűt és fát, de a következő percben már el is felejtik.
Egy kisgyermek a jövő ígérete. Ha egy mosolygós kisgyermeket látunk, még a legkomorabb felnőtt szíve is megváltozik, megenyhül egy picit, s az esetlen nagy férfitenyér is féltve őrzi, fogja a piciny gyermeket, a jövő ígéretét. Így van értelme a létnek, az életnek, ha másért nem is, hát ezért a csöppségért élni és dolgozni. A jelen pillanatból épül fel a jövő. Kell, hogy higgyünk a jelenben és a jövőben. Áldottak azok, akik hisznek.
Azt hirdeti a mai világ, hogy valósítsd meg önmagad. Jézus feláldozta magát értünk a kereszten. Mi is inkább próbáljuk meg kiüresíteni magunkat, hogy legyen más számára hely. Áldozzuk fel életünket másokért. A búzaszem is elhal, hogy bő termést hozzon. Jézus is meghalt értünk a kereszten, minden bűnünket és szenvedésünket magára véve. Legyünk a világosság fiai. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése