372. Merjünk áldozatokat hozni

Üdv kedves Olvasó!
2005.január.16.Vasárnap. 35 éves vagyok
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. "Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit." Háromszor is elhangzik ez a mondat a szentmisék alkalmával. "Agnus Dei"- Isten Báránya. Az Egyiptomból való kivonulás emlékére a zsidók a mai napig megünneplik a páskát. Az utolsó éjszakán bekenték az áldozati bárány vérével a szemöldökfát az ajtókon, s utána elfogyasztották a bárányt. Ennek már három és félezer éve és a mai napig megünneplik. A bárány a szabadulás jelképe. Jézus, "Jehosua" a szabadító. A mai világban nincsenek áldozatok. Szükségtelen áldozatokat hozunk csak sokszor. A szükséges áldozatokat nem merjük meghozni. Szükségtelen áldozatok meghozatala, igazi áldozatra sincsen szükség. Jézus feláldozta magát bűneinkért. Az igazi boldogság, szépség csak úgy valósulhat meg, ha áldozatot hozunk.

 Egy nagy politikus Klebersberg Kuno is azt mondta, életünknek csak úgy van értelme, valódi távlata, ha áldozatot hozunk. Ilyen lehet a szülők áldozata a gyermeknevelésben, a gyerekek áldozata a tanulásban, egy anya áldozata a gyermekvállalásban. Olyan áldozatot hozzunk, amellyel boldogítani tudunk. Ne legyünk szűklátókörűek, negatív hitűek, hogy nekünk úgysem sikerül, örök vesztesek vagyunk. Jézus meghozta az áldozatot és "a tanítvány nem különb mesterénél"- nekünk is meg kell hoznunk az áldozatot életünkben. A kényelem sokszor hitetlenséghez vezet, elerőtlenedéshez a változtatáshoz, áldozathozatalhoz. Merjünk áldozatokat hozni, szükséges áldozatokat, mint ahogy Jehosua a szabadító. Tekintsünk Jézusra és arra, amit mondott: Ne félj, higgy! Ámen.

   Ma kezdődött el az ökumenikus imahét nyolc napból álló sorozata. Először a belvárosi templomban mondott prédikációt este öt órakor az evangélikus lelkésznő, Nepp Éva. Beszélt arról, hogy akárcsak manapság, kétezer évvel ezelőtt is nehéz dolga volt Pál apostolnak a keresztény egység megteremtésében. Miként ma is, akkor is színes volt a közösség. Van egy kis történet, melyben egy jámbor asszony bekerül a mennyországba, ahol Péter apostol körbevezeti, s azt tapasztalja, hogy az evangélikusok, reformátusok, baptisták, katolikusok is ott vannak, de közösségeik körül magas betonfalak vannak. Megkérdezte a jámbor asszony, hogy miért van ez, mire Péter apostol azt válaszolta, hogy azt higyjék, egyedül csak az ő hitük üdvözítő. Így van ez, azt hisszük, hogy tudásunk tökéletes és nem figyelünk oda másokra, pedig tökéletesednünk kellene egész életünkben mindenkor.
   Jézus a forrás, a szőlőtő, az alap, aki összetart bennünket mindenkor, ámen.

Viszlát!