2004.december.19.Vasárnap. Ádvent 4.
Szentmise
Ma este fél hatkor a Barátok templomában voltunk, Schindler atya prédikált. Ádvent negyedik vasárnapja van, közeledik a karácsony. Az evangélium a Szent Családról szólt, a kis Jézus születéséről Betlehemben.
A mi szívünkben is legyen egy Betlehem, amely minden évben újra és újra megszületik karácsonykor.
A délelőtti misén gregorián kórus énekelt. A középkorban voltak elterjedve azok az énekek, ahol volt egy központi dallam. Ma már a több dallam van elterjedve, több hangot és ütemet is hallunk. Az a jó, amikor csak egy központi dallamra, hangra tudunk figyelni, mint a középkor embere, aki még nem volt körbevéve a huszadik századra jellemző reklámtáblákkal. Schindler atyáék tavaly ősszel Székelyföldön voltak és elmentek Bukarestbe is, ahol megkérdezte az ottani egyházfőt, hogy a keleti egyházak mit tudnak adni Európának?
A válasz az volt, hogy talán a spiritualitás az, amit adni tudnak, amit megőriztek hosszú időn át. Cserhalmi györgyöt egyszer megkérdezték, hogyan neveli a gyermekeit. Azt válaszolta, nem tudja, hogy báránynak vagy farkasnak nevelje-e őket. Sokat gondolkodott ezen Schindler atya is, hogy a mai világban hogyan is kellene nevelni a gyerekeket. Se nem báránynak, se nem farkasnak. A központi dallamra kellene őket nevelni, arra az egy szólamra, amely zsinórmérték lehet egész életünkben, amelyet Jézus énekel a szívünkben. Berögzött gondolkodás, cselekvés és magatartásformáinkat el kell hagynunk, amelyek tévútra visznek és lehúznak bennünket. Meg kell újulnunk a központi dallamra figyelve, hangolva szívünket, hiszen mindegyikünk szívében van egy kis Betlehem, amely minden évben karácsonykor buzgó forrásként újjászületik szívünkben, ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése