2005.január.24.Hétfő.
Istentisztelet
Még tegnap este öt órakor a szentistváni templomban befejeződött az ökumenikus imahét nyolcada. Nepp Éva evangélikus lelkésznő prédikált. Mire fogunk emlékezni az eltelt egy hétből? Benyomásaink, érzéseink, élményeink. Semmi különös nem történt az elmúlt egy hétben, ami miatt emlékeznünk kellene rá a későbbiekben. Ez a hét is besorolódik majd az ökumenikus imahetek történetébe a többi közé. Mégis történt valami különös, mindennap hallgattuk Jézust. Együtt volt a négy felekezet, egymás mellett ültünk a padokban, néhány szót váltottunk, egymásra mosolyogtunk, egymással kezet fogtunk. Az év során megismerjük egymást, köszönünk egymásnak.
Volt egy olyan evangéliumi részlet, hogy sem Apollósé, sem Kéfásé, sem Pálé nem vagytok, hanem egyedül Krisztuséi vagytok. Ez már a régi gyülekezetben is elhangzott. Istenéi vagyunk, aki kíváncsi szavainkra, tetteinkre. Közös erővel mehetünk előre az úton, vigyük magunkkal az ökumené élményét az év során, merítsünk belőle erőt és adjuk át a világnak, környezetünknek továbbélve azt, ámen.
(Nagyon szép volt ez a záró Istentisztelet, több szolgálat is volt, zenés ifjúsági énekek, vers, könyörgések, ima; végül közös agapé).
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése