2005.január.22.Szombat.
Istentisztelet
Tegnap este hat órakor a református templomban Tajdina atya prédikált. Isten megteremtette az embert, férfivá és asszonnyá teremtette őket. Nincsen két egyforma falevél, nincsen két egyforma ember. Minden ember egyedi teremtmény a világon. Fontos, hogy imádkozzunk Istenhez, ez megvalósulhat közösségben és személyesen is. Már az ószövetségi választott nép is megépítette a Szent Sátort, ahol áldozatot mutatott be Istennek. A babiloni fogságravitel után felépítették Jeruzsálemben a Szent Templomot, Dávid és Salamon. Ez volt a helye az Istennel való találkozásnak. Később ezt teljesen lerombolták, elpusztították. A zsidó nép szétszóródott a világban, s csak 1948-ban kapott új hazát. Már Jézus is figyelmeztette őket, hogy a gyönyörű templom, amit több évtizeden keresztül építettek, leromboltatik. De Jézus három nap alatt felépíti azt, de akkor ő testének templomára gondolt. Igen, mint amikor találkozott a szamáriai úton egy asszonnyal, aki vízért ment a kútra. Beszélgetni kezdtek, s amikor az asszony megkérdezte, hol kell imádni Istent, mert ősatyáink a Szent Hegyen, míg a mostaniak Jeruzsálemben imádják. Erre Jézus azt válaszolta, hogy eljön az idő, amikor sem itt, sem ott nem imádják majd, hanem lélekben fogják imádni majd.
A test a lélek temploma, ahol Istennel személyesen is találkozhatunk. Miként a templomokat, a közösségi imádkozás helyeit feldíszíthetjük, azonképpen feldíszíthetjük testünk templomát is. Ezek a díszek a hit, remény és szeretet. A hit nem más, mint a jövőben reménylett dolgok megvalósulása. A hit alázatos és szeretettel teli. Idézett egy verset Tajdina atya, melynek a lényege az volt, hogy a hit arra is képes, hogy a sárban is észrevegye az aranyrögöt. A mi életünknek is olyan tanúságtevésnek kell lennie, hogy észrevegyük a másik emberben az aranyat, az igaz értékeket és Jézushoz vezessük őt életünkkel. A másik dísz a remény. A remény nem más, mint mécses az éjszaka sötétjében, halk harangszó a végtelennek tűnő pusztaság csendjében, jó illat álmaink összetört rózsabokrain, jó íz kenyerünk könnyel áztatott morzsáin. Prohászka Ottokár is sokszor idézte a latin mondást: "Dum szpérum, szpéró. Míg élek, remélek." A harmadik dísz a szeretet, ahogy Jézus is mondta: Szeressétek egymást! Jézus szívünk előtt áll és kopogtat rajta. Van egy különös festmény, amelyen Jézust egy ház ajtaja előtt állva ábrázolják, amint kopogtat az ajtón. Kívül azonban, ahol Jézus áll, nincsen kilincs. Csak belülről nyithatják ki az ajtót. Csak személyesen mi engedhetjük őt be a szívünkbe.
Egyszer egy pökhendi fiatalember beszélgetett egy remetével, s csak úgy félvállról odavetette a remetének, hogy nincs Isten. Erre a remete azt válaszolta, hogy érdekes, mert fél órával ezelőtt még vele beszélgetett.
Egy másik történetben egy kocsmában szólt oda egy fiatalember egy éppen evés előtt imádkozó idősebb parasztbácsinak: Maguknál mindenki imádkozik? Erre azt válaszolta nagyon találóan a parasztbácsi: a disznóink, marháink, szamaraink azok nem imádkoznak. Egy másik történetben két rab volt egy börtönben, de egymás melletti cellákban, amelyet fal választott el. Azon keresztül kommunikáltak egymással, kopogva különböző jelekkel. A fal elválasztotta testüket, de gondolataikat összekötötte. Istennel mi is kommunikálhatunk az imádságon keresztül. Tolsztoj Lejó is minden imádság helyére a "Miatyánkot" tette, mert az a legkifejezőbb. Ady Endre Ádám hol vagy című versét is felolvasta Tajdina atya, melyben a lényeg az volt, hogy "engedjük szívünkbe, öleljük át Istent." Imádkozzunk alázatos hittel és szeretettel és nyissuk meg szívünket Jézusnak, ámen.
Ma este öt órakor a Barátok templomában folytatódott az ökumenikus imahét. Bán Béla református lelkész prédikált. Egy mártírhalált halt református lelkész, Dietrich Bonhöfer történetével kezdte el prédikációját, aki egy dél-németországi koncentrációs táborban, Glossenauban raboskodott, de mindvégig kitartott az evangélium és Jézus mellett. Bölcsesség és bolondság. Isten bölcsessége és a világ bolondsága. Hűség Istenhez és elfordulás Istentől. Istenhez vezető út, régebben a próféták által, majd Jézus Krisztus által. A balga ember, aki világos nappal lámpással kereste Istent, Nietche egyik művében. Istent, aki meghalt a mai világban. Jézus hol van a mai világban? A keresztfára szegezve. Vándorló nép vagyunk, Jézust követjük, közben új felismerésekre is juthatunk a felülről jövő bölcsesség segítségével. Együtt menetelhetünk csak Jézus felé és nem egymást előzgetve; az ökumené jegyében. Dietrich Bonhöfer történetével kezdtük a mai prédikációt, egy tőle származó írás idézetével is fejezzük be: Isten kegyelme áradjon ránk, ámen.
(Egy filmet is említett még Bán Béla tiszteletes, melynek címe: Bukás, most nemrégen volt a premierje és kapcsolódott ez is prédikációjához).
(Még hétfőn, mikor Leusz atya prédikált, akkor említette, hogy fontos életünkben egyfajta jó értelemben vett feszültség, izgalmi állapot. Sokszor ezt úgy éri el az ember sajnos a mai világban, hogy kapcsolgatja a különböző TV-adókat és nézi a valóság-show-kat, sorozatokat, akciófilmeket. A másik gondolata az volt, hogy a sátán is betéve ismeri a Szentírást, ezért nem elég ismerni, hanem élni és cselekedni kell tanítását).
(Kotmájer tiszteletes mondta még kedden, hogy az ember elkövetheti a bűnt, de sorozatosan, hogy Isten úgyis megbocsájt, már nem. Biztos, hogy így is megbocsájt, ha vakmerően bízunk Isten irgalmában?) Ezért törekedjünk arra, hogy tiszta szívből jók legyünk, ámen.
(Bán Béla tiszteletes mondta még tegnap: Krisztus a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők; Jézus a peremvidékek lovagja, a periférián élőket próbálja egybegyűjteni, megszólítani). Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése