404. Valami szépet azért mindig tehetünk!

Üdv kedves Olvasó!
2007.április.08.Vasárnap. Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, amikor Mária Magdaléna és a tanítványok az üres sírhoz mentek, Jézus feltámadt!
   A prédikációban elhangzott, hogy a héten vetítették a televízióban a Barabás című filmet, melynek kapcsán egy Rónai György vers jutott eszébe a plébános atyának, amit már 2004 tavaszán egyszer felolvasott itt a templomban. A vers szerint aznap éjjel, amikor Jézust keresztre feszítették, nem hunyta le szemét Annás, Pilátus és Kajafás sem. Barabás is bolyongott az utcákon és hangosan üvöltözött, hogy engem feszítsetek meg.

   Mária, Jézus anyja sem hunyta le szemét, Mária Magdalából sem aludt és Lázár, a betániai sem. Lázár, legjobb barátja, akit feltámasztott, összehunyorította szemét, de még a kis szentjánosbogár fényét sem fedezte fel az éjszaka sötétjében. Mintha Jézus lépteinek közeledtét hallotta volna. Minden ajtó be volt zárva akkor, a kutyák sem ugattak. Péter az ajtó küszöbén ült és zokogott, János Mária kezét simogatta, Mária Magdaléna gyolcsokat hajtogatott. Nem aludt aznap cirénei Simon sem. Jakab felemelte fejét, mintha Jézus közeledett volna. Sokan voltak és sokféleképpen látták a dolgokat, mindenki másként élte meg a történéseket.
   Mi is így vagyunk ezzel, bármely dolgot szemlélve. Minden ember egyedi módon látja a dolgokat. Saját adottságainak, lehetőségeinek, fantáziájának, elszenvedett sorsának, jó szerencséjének, neveltetésének, az adott lelkiállapotának megfelelően. Ezért nem jó egy szóban megítélni, összefoglalni más embereket. Különbözőképpen látjuk a dolgokat, mégis amikor itt van az ünnep, mindig egy hullámhosszra kerülünk, van valami közös bennünk. Az ünnepet várni kell, készülni kell rá, akkor lesz életünk feltámadás. A szkeptikus, kudarcváró, minden mmindegy hozzáállás az egyszavú embereké.

   Egy asztali beszélgetés alkalmával, egy közös ebédnél hangzottak el szkeptikus kijelentések, kézlegyintések hazánkkal, Magyarországgal kapcsolatosan. A plébános atya is ott volt és a művész, Tolcsvay László mondta halkan, sejtetve: Valami szépet azért mindig tehetünk!
   Barabásra visszatérve, a férfiak az agresszorok a vers elején, míg Mária és Mária Magdaléna a lágyságot, nőiességet, gyengédséget képviseli. A plébános atya Biblia tanára Kerekes Károly, aki Andornaktáján született mesélte azt a történetet, hogy amikor ment hazafelé gyerekkorában az iskolából, az egyik ház ablakába piros almák voltak kitéve és egy mondat volt kiírva: Még szöbbek is vannak bent! Mint az embereknél.
   Az ünnep, főleg ha fel is készülünk rá, tisztára mossa lelkünket. Volt egy népi szokás, hogy ilyenkor húsvétkor elindultak az emberek Jézus keresésére. Szétszaladtak a mezőkre, patakokhoz és a friss harmattal, amit a füvön találtak és a patak friss vizében felfrissítették magukat. Jakab is fölemelte a fejét, mintha Jézus közeledett volna, érezte és hittel felemelkedett, föltekintett. Mi is tisztuljunk meg az ünnepekben, hittel tekintsünk a jövőbe, a feltámadott Jézusra, ámen.

   Az előző napokban, Nagycsütörtökön, Nagypénteken, Nagyszombaton is volt prédikáció. A szentáldozásról, az utolsó vacsoráról volt szó először. Jézus megmosta tanítványainak lábait. Megtörte a kenyeret, ittak a borból, ettek a kenyérből. Ez az én testem, ez az én vérem, ezt cselekedjétek minden nap az én emlékezetemre. A szentáldozáshoz lehet járulni, ha nincsen nagy bűnünk és megvan bennünk a szándék a változásra, jóra. A szentáldozás felemeli a lelkünket, táplál bennünket.
   Nagypénteken a keresztről volt szó. Sok helyen láthatjuk manapság a keresztet, templomtornyokon, szobrokon, nyakláncokon megmerevedve. A keresztút, a passió, Jézus szenvedéstörténete, melyből erőt meríthetünk.
   Miért van a sok szenvedés a világon?  Igazán kielégítő választ, magyarázatot nem tudunk adni. Ez egy olyan titok, amelyre Isten tudja csak a választ. Isten iskolájának a járása a keresztények művészete. Jézus szenvedéséből és keresztjéből erőt meríthetünk.

   Nagyszombaton elhangzott, hogy meggyújtjuk a húsvéti gyertyát. A fény, a feltámadás öröme tükröződik a szemekben, ahonnan minden kiolvasható. A Szent László Gimnázium igazgatójával beszélgetett a plébános atya és van remény. A gyerekeket nevelni, növelni és felemelni, megtartani.
   Éljünk úgy, hogy apró kis fényként világítsunk a világon és mutassunk utat az embereknek, ámen.
(Egyszer egy idős ember mondta Schindler atyának, látom már az alagút végét. Ez nagyon jó, ha látja már. Aki úgy él, hogy mindig tanul, felfedez valamit a világból, az ráérez arra, amire Jakab is, amikor felemelte a fejét és Jézust hallotta közeledni. A napokban még az is elhangzott, hogy a kozmikus Krisztus. Az örök életben nem lesz unalom, mindig új és új felfedezni valók várnak majd az emberre.)
   Feltámadott, feltámadott, feltámadott alleluja.
   Húsvéthétfőn is volt szentmise, este a fél 7-kor kezdődőre mentem el, Schindler atya prédikált. Elmondta, hogy abban a korban is, amikor Jézus élt, különbözőképpen látták őt a feltámadása után. Csak az ismerte fel őt, aki lélekben hittel és szeretettel volt iránta. Ámen.

 Viszlát!