424. Kinek tartatok ti engem?

Üdv kedves Olvasó!
2008.augusztus.24.Vasárnap.
Szentmise
   Vasárnap reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, hogy Jézus együtt volt tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékén, beszélgettek és Jézus megkérdezte Péteréket: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? A kérdés valójában így hangozhatott, amit Jézus kicsit félénken is tehetett fel: Kinek tartatok ti engem? Jézusban is csak lassan, fokozatosan alakult ki a küldetéstudat, hogy miért is jött valójában világra.
   Péter válaszol is Neki, hogy Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia. Jézus válaszol is Péternek, hogy boldog vagy, mert nem test és vér jelentette ezt ki neked, hanem a Szent Szellem. Péter vagy te, kőszikla, az egyház alapja.

   A plébános atya a hétvégén találkozott egy volt iskolatársával, együtt ücsörögtek a Sugó-parton és eszükbe jutott egy történet, melyet az egyik tanáruk mesélt nekik és szóról szóra ugyanazt idézték mindketten, pedig nem osztálytársak, csak iskolatársak voltak. A történet így hangzik: Egyszer Budapesten az utcán sétálva hárman mentek előtte, két szülő és közöttük egy kisfiú, mindhárman fogták egymás kezét.
Egyszercsak a kisfiú felnézett anyukájára, majd apukájára, egymásra mosolyogtak minden szó nélkül, megszorították egymás kezét és a kisfiú séta közben csinált egy előreszaltót. Kis idő elteltével egy hátraszaltót is. Mindhárman bíztak egymásban és szavak nélkül is értették egymást. Jó, ha az ember kapaszkodhat valakikbe, fontosnak érezheti magát, a környezetében megbízhat, elfogadják, értékesnek tartják. Jézus is nagyon egyedül érezte magát, emlékezzünk csak vissza, az utolsó éjszakán vért is izzadt, hogy múljék el tőle ez a pohár, de legyen meg Isten akarata. Jézus egyedül érezte magát, ezért kérdezi meg Pétert: Kinek tartatok engem? (Fontos vagyok számotokra?) Később Péter ugyan háromszor is megtagadja, de végül mégiscsak felismerik nagyságát.

   Indiaiakat kérdeztek meg, hogy kit tartanak a legnagyobb embernek Indiában. A megkérdezettek nagy többsége calcuttai Teréz anyát említette, nem az államalapító Nehrut. Teréz anya a leprásban is az embert (Jézust) látta. De említhetjük a nagy szenteket is, Szent Benedeket vagy Szent Márton, aki ruháját kettéhasítva betakarja a koldust, az embert, Jézust látva benne.
   Nekünk is nagyon fontos, hogy mit mond a környezetünk rólunk. Elfogadnak, értékesnek tartanak, bizalommal lehetünk, van mibe kapaszkodnunk.
   Kinek tartatok ti engem?- kérdezi Jézus. Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia!- válaszolja Péter. Jézus már így áll Pilátus előtt, felszegett fejjel, értelmesen, nyugodtan, rezzenéstelenül, tisztán a szemébe nézve. Tudja, hogy van mibe kapaszkodnia, vannak körülötte.
   Ahogy Péter a Szentlélek által válaszol Jézusnak, Jézus is válaszol Péternek (és ez a mondat olvasható a Vatikánban is a templom mennyezetén!): Te Péter vagy, kőszikla, rád helyezem egyházamat!
   Mi is ismerjük fel embertársainkban Jézust és a másik ember értékeit, fontosságát, hogy legyen mibe kapaszkodnia, legyen bizalma! Ámen.

Viszlát!