423. Jézus tükre a valóságot mutatja meg nekünk

Üdv kedves Olvasó!
2008.augusztus.17.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium az volt, amikor Jézus találkozik egy pogány kánaáni asszonnyal, akinek beteg a lánya és kérésére Jézus meggyógyítja őt, de nagyon nehezen teljesítette csak kérését, de végül teljesítette.
   Először Jézus tanítványai arra kérték mesterüket, hogy zavarja el a kiáltozó és onnan nem tágító pogány kánaáni asszonyt. Mondta is Jézus, hogy a kenyeret a gyermekeknek és nem az ebeknek szánja, ugyanis Jézus Izrael elveszett juhaihoz jött. Az asszony erre azt mondta, hogy az ebeknek is jut az asztalról lehullott morzsákból, mire Jézus azt mondta neki: Asszony, nagy a te hited, menj és lányod még ebben az órában meggyógyul. Ez a kis evangéliumi novella nagyon sokáig vita tárgya volt és értelmezhetetlen is egyben. Krisztust követő III. évszázadban élt Szent Jeromostól egészen a XVI. századi tridenti zsinatig évszázadokon, mitöbb évezredeken át elmélkedtek és magyarázták a hittel foglalkozó teológusok, Biblia magyarázók.

   Jézus valóban csak Izrael elveszett juhaihoz jött, hogy megújítsa a zsidóság hitét. Talán Jézus is ebben a történetben döbben rá, hogy kilépjen, a pogányok felé is közelítsen vagy csak próbára akarta tenni a kánaáni asszony hitét. Az őskeresztények, közvetlenül Jézus tanításait követően zsidók voltak és csak Pál radikális fellépését követően terjedt el a kereszténység a pogányság körében, tehát tulajdonképpen az egyház is ennek köszönheti létét.
   Isten már az Ószövetségben parancsot ad Jónásnak, hogy prédikáljon a pogányoknak. Először nem akar, de végülis teljesíti Isten parancsát. Ez a momentum az Ószövetségben és Jézus története a kánaáni asszonnyal, jelzi, hogy Isten szava az egész emberiséghez szól.
   Az ember hajlamos arra, hogy sztereotípiákban gondolkodjon. Az orvosban csak a gyógyítót látja, de nem látja a küszködő családapát. A fogyasztóban egyszerű vásárlót, a vállalkozóban pénznyerő automatát, a hajléktalanban egy szerencsétlen senkiházit lát. A plébános atya is átélte, amikor gyermekkorában egyszer kövérnek, egyszer soványnak, olykor okosnak és butának, stb. nevezték. Egész életünkben tükrök között járunk. Ezek a tükrök homorúak, domborúak, repedtek, mindig torzítanak valamennyire. Jézus a valóságot mutatja meg nekünk, az Ő tükrén nincs repedés. Mi is vegyük észre a másik emberben a jót, a szépet és az értékeset. Ámen.

Viszlát!