399. Újat cselekszem

Üdv kedves Olvasó!
2007.március.25.Vasárnap. Nagyböjt 5. vasárnapja
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. "A régi dolgokat ne emlegessétek, mert én újat cselekszem." (Szent Izsák).
   Az evangéliumi történet a házasságtörő asszonyról szólt, akit bűnéért meg akartak kövezni. Az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való-mondja Jézus. Erre szép lassan eloldalogtak az asszony vádlói. Asszony, hol vannak a te vádlóid? Megbocsájtattak bűneid, menj békével és többet ne vétkezzél!
   A középkorban, a barokk idején a freskófestészetben sokszor ábrázolták Jézust, mint ítélőt. A sükösdi templomban is van egy freskó, amely így ábrázolja, a vatikáni sixtusi kápolnában pedig Michelangelo festményén láthatjuk az ítélő Krisztust, aki jobb kezével felfelé mutat az üdvözültek táborára, míg bal kezével lefelé mutat a kárhozottak felé. Jézus tanításának középpontjában azonban egészen más állt és a mai evangéliumi történet is másról szól.

   János evangéliumának nyolcadik fejezetében olvashatjuk ezt a szép történetet,  amely rávilágít Jézus tanításának a lényegére. Ez a felebaráti szeretet. A szeretet himnusza, mely Pál apostol leveleiben található, talán éppen Pálnak íródott. Kilencvenkilenc bárány megvan, Jézus az egyetlen elveszett bárány nyomába indul. Nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra. Assisi Szent Ferenc mondja, hogy testvérem Nap, Hold, Tűz és Víz, ez a mindenség szeretete. Sokszor az ember már saját maga ellen is agresszíven viselkedik, nem tudjuk jól megélni indulatainkat. A családunkkal szembeni agresszió ellen természetes módon védekezünk, hiszen ők a legkedvesebbek számunkra, ez felment bennünket, de ezen túlmutatva fontos a felebaráti szeretet, a mindenség szeretete.
   Amikor Jézus elé viszik a házasságtörő asszonyt, sunyi és alamuszi módon kérdeznek a farizeusok és írástudók. Kíváncsiak, hogy ugyan most mit mond erre Jézus. Hogyan felel arra a kérdésre, hogy Te hogyan ítéled meg őt? Jézus csendben van. Nem ítélkezik sem a kérdező farizeusok felől, de nem mond ítéletet az asszonyról sem. Csendben van és ír valamit ujjával a porba. Máig is fennmaradt a rejtély, hogy mit is írhatott ekkor a porba.

   Egy lelki gyakorlaton hangzott el egyszer egy egyszerű népi igazság, mely azt mondja, hogy Isten két fület adott és egy szájat. Először hallgassuk meg a másik embert és utána beszéljünk. Jól fontoljuk meg, hogy mit mondunk. A szavaknak óriási ereje van. Szavakkal el lehet pusztítani egy életet, a sok szó összeadódik és pusztíthat. Jól meg kell gondolnunk, amit kimondunk, de mindenekelőtt hallgassuk meg a másik embert, mit is akar mondani. Egy pap vallomása, hogy sokszor csak mondta a magáét és oda sem figyelt arra igazán, amit a gyónáskor mondtak neki. Nyírő János Isten igájában című művében ír szépen ezekről a dolgokról. Meg kell fontolnunk, hogy mikor és mennyit mondjunk.
   Jézus is csendben van és a csendből pengeélesen válaszol a farizeusoknak. Az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való közületek. Ez a pengeéles válasz, amely célba is talál, csak a csendből születhetett meg. Szép lassan el is oldalognak az asszony vádlói. Utána önbizalmat öntve az asszonyba, akivel kettesben maradt, ezt kérdezi: Asszony, hol vannak a te vádlóid? Nekünk is úgy kell beszélnünk, szólnunk a másik emberhez, hogy azzal építeni, felmenteni, felemelni, növelni, nevelni tudjunk. Jézus kérdése a csendből jön és megint célba talál. Az asszony saját magát menti fel bűnei alól, amikor észreveszi, hogy nincsenek vádlói. Én sem ítéllek el. Menj és többet ne vétkezzél! Ez a történet akkkor arról szól, hogy minden úgy jó, ahogy van? Nem erről szól. Ez a történet arról szól, hogy Jézus az elveszett bárány után indul, hiszen nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra.

   "Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már magamhoz ragadtam, de egyet igen: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van. Így futok a cél felé, annak a hivatásnak a jutalmáért, amelyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban. (Fil 3, 8-14) A Zsoltáros szavaival búcsúzunk: Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: "Nagy dolgokat művelt velünk az Úr!" Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezzünk. Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat! Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket." (Zsolt. 125) Ámen.
Viszlát!