2008.augusztus.31.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, hogy Jézus elkezdi mondani tanítványainak szenvedései kezdetét, halálát és feltámadását. Már Pál apostolnál is találkozhatunk azzal a mondattal, hogy viseljétek egymás terhét, keresztjét. Jézus mintha az ellenkezőjét mondaná, elkezd panaszkodni, hogy mi minden fog történni vele, szenvedni fog és megölik, de harmadnapra feltámad. Péter erre azt mondja neki, távol legyen ez tőled, nem kell ezeknek megtörténnie, mintha azt mondaná Jézusnak, hagyjál engem békén, nem akarok osztozni veled ezekben, elég nekem a magam baja is. Azt a mondatot pedig szinte meg sem hallja, nincs füle rá, amikor Jézus azt mondja, hogy harmadnapra feltámad. Jézus azért mondja el mindezeket tanítványainak, hogy osztozzanak vele terhei elviselésében.
Manapság az emberek eléggé énközpontú világban élnek, nagy az önzés, egoizmus. Régen még moziban, közösen nézték a filmeket, ma már mindenkinek van házimozija és egyedül nézik ugyanazt. Mindenkinek megvan a maga baja, nemhogy még a másik bajával is foglalkozzunk. Péterhez hasonlóan bennünket is váratlanul ér, amikor hirtelen kiderül, hogy a másik ember is gyenge, nem tökéletes. Lehet, hogy sokszor semmiségnek tűnik nekünk a másik ember baja, de ami nekünk apróság, az a másiknak lehet, hogy az utolsó csepp volt a pohárban.
Egy orvosi konferencián hangzott el nemrégen az a mondat, hogy ne feledjék, minden lyukas fog végén egy ember áll. Kosztolányi írja egy versében, hogy önimádatom büszke heverőjén önmagammal igazolom önmagam. Minden szavam aranyként hullik alá, mint a királyé. Tehát nagy az önzés és az ego a mai világban, az énközpontúság. Kosztolányi, amikor már nagyon beteg volt, Babits látogatta őt a kórházban, s betegen azt mondta látogatójának, hogy minden szenvedésnek értelme van. A szenvedéssel is tanít bennünket valamire a Mester.
"Legyünk az apró lépések művészei, osszuk be jól az időnket, legyünk fegyelmezettek és mértékletesek. Figyeljünk oda a dolgok fontossági sorrendjére, melyik dolog az elsőrangú, melyik a másodrangú, stb. Vannak pillanatok, amikor sikertelenség, kudarc, rezignáltság, elesettség jellemez bennünket, de mindig keljünk fel, tanuljunk belőle és menjünk tovább, merítsünk erőt az örömből és a magasztos pillanatokból. Ne feledjük, hogy az igazságot nem mi mondjuk meg magunknak, hanem mások mondják meg nekünk. Legyünk türelmesek, tanuljunk meg várni, mert a dolgok sokszor maguktól is megoldódnak. Sokszor nem az történik velünk, amit kérünk, hanem az, ami leginkább a javunkra válik, ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése