2008.szeptember.14.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Ma volt a hittanos tanévnyitó. A gyerekek már két hete iskolába járnak, mindenki örül ilyenkor év elején, tele van jókedvvel, optimizmussal. A nyári kalandok után, a hosszú szünidő elteltével jó újra találkozni a rég nem látott barátokkal, osztálytársakkal. Jó tudni, hogy nem vagyunk magányos szigetek, hanem összetartozunk és vannak társaink. Az evangélium egyébként arról szólt, hogy Péter megkérdezi Jézust, hányszor kell megbocsájtani felebarátjának. Jézus erre azt válaszolja, hogy nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer. Ez azt jelenti, hogy mindig meg kell tudnunk bocsájtani egymásnak.
Visszatérve a prédikációra, a gyerekek második otthona az iskola, fontos, hogy jól érezzék magukat ott. Éreztessék velük, hogy szépek, okosak és ügyesek. Értékesek és szeretetre méltóak. A jó tanár nagy kincs és kincset ad. Amikor a gyerek elhiszi, hogy ő is jó valamiben, értékes és szeretetre méltó, ez a legnagyobb dolog, amit elérhetünk. A jó tanár, tanító nem csak tanít és nevel, hanem növel. A gyereknek legyen önbizalma, pozitív énképe, önbecsülése. Az igazi nevelő olyan, mint egy mécses. Amíg él, világít másoknak és végül kialszik. Schindler atya a pannonhalmi piaristáknál járt iskolába és emlékszik, amikor annak idején együtt ebédeltek tanáraikkal. Az volt a szokás, hogy mindig volt a papok között két "napos", aki felszolgált a többieknek. Egyszer az osztályfőnöke, Elemér atya volt a "napos". Még mindig emlékszik az óráira, annyira jól tanította a magyart, teljes erejével azon volt, hogy minél többet és jobban át tudjon adni tanítványainak, akik tátott szájjal itták szavait. Csak most 34 év elteltével merte ezt elmondani neki Schindler atya, hogy köszönöm, ahogy tanítottál. Köszönöm az Iliászt és Odüsszeusz történeteit, ahogy elmondtad.
A Sugó-parton sétált egyik volt iskolatársával, aki szóról szóra tudta idézni Elemér atya érettségi búcsúbeszédét. A megszólítás így hangzott: Férfiak, testvéreim! A lényege az volt a beszédnek, hogy az emberek keresik az igazságot. Ha valamit nagyon sokan gondolnak igazságnak és egyre hangosabban mondják, arra oda kell figyelni. A másik lényeges gondolat: Van gazdája az életünknek!
Beszélt még Schindler atya Szókratészről, akit ha megkérdeztek a tanítványai, mindig azt mondta nekik, a válasz bennetek van. Minden kérdésre tudjátok a választ és talán már a kisgyermek is tudja. És még egy indián történet, bölcsesség a "Sólymok útjáról. Egyszer két sólyom ült egy faágon és a fejük felett vadlibák csapata szállt el. Mindketten észrevették őket, de nem szálltak utánuk. "Mi sólymok vagyunk és a sólymok útját járjuk." Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése