2007.április.03.Nagykedd.
Szentmise
Ma este fél hétkor a Barátok templomában folytatódott a lelki gyakorlat, amit még tegnap kezdett el Keresztes Pál paksi tiszteletes. Az evangélium a dúsgazdag és szegény Lázárról szólt, mármint egy gazdag emberről és a Lázárról. A tegnapi napon a tékozló fiú történetével kapcsolatban, ahol egy apáról és két fiáról van szó, jegyezte meg egyszer Csanád Béla, aki ennek a megyének a szülöttje és spirituális vezetője is volt egykoron Keresztes atyának, hogy a tékozló fiú történetében az idősebbik az ószövetséget jelképezi, a minden szabályt, törvényt betartva, sőt még bizonyos jogokat is formálva Istennel szemben, míg a kisebbik fiú az újszövetséget képviseli, a pogányokat, lázadókat.
Volt még egy professzora Keresztes atyának, aki a tékozló fiú történetével kapcsolatban jegyezte meg azt a hasonlatot, hogy olyan ez, mint amikor bemegyünk egy sűrű erdőbe és észrevévén, hogy eltévedhetünk, ha beljebb megyünk vagy már talán el is tévedtünk, veszünk egy 180 fokos fordulatot, hátra arc és megindulunk kifelé. Erről szól a keresztények élete.
Volt egy időszak a második világháború után, amikor nagyon divatosak voltak a különböző izmusok. Sokat beszéltek a marxizmusról és annak filozófiájáról is. A lét és a tudat, mi volt előbb. A létezés vagy a tudat? A lét határozza meg a tudatot vagy a tudat a létezést? Ezzel kapcsolatban kicsit viccesen említette meg Gál professzor, aki szintén Keresztes atya egyik tanára volt, hogy: tudatos lét, létező tudat, megissza a lét és elveszti a tudatot. De visszatérve a mai evangéliumi történetre, amelyben szintén megmutatkozik Lukács evangélistáról, hogy milyen nagyszerű szerkesztő, irodalmi szakértő, a többi evangélistához hasonlóan. Nagyszerűen komponálja meg ezt a történetet is. Először a bevádolt sáfárról beszél a történetben, melyből tanúságként azt szűrhetjük le, hogy: adjatok úgy, hogy megmeneküljetek és aki meg akar tartani magának valamit, hogy megmeneküljön, az elveszik. Van egy történet, melyben a gazda csűrjei megtelnek és újakat akar építeni, hogy elférjenek a termények. Sok ember van, aki egész életében keményen dolgozik és mire nyugdíjas lesz, már azt a kevéske pénzt sem tudja igazán élvezni.
A dúsgazdag ember és a szegény Lázár története arról szól, hogy kétféle habitusú emberről olvashatunk, hallhatunk. A habitus vonatkozik az öltözékre, de a tulajdonságaikra is. Az egyikük bíborba és patyolatba öltözködik és egész nap vígadozik, nagy "zabálásokat" rendeznek. A szegény Lázár pedig koldusként fekszik az ajtaja előtt és a morzsalékokkal is megelégedne, melyek a gazdag asztaláról lehullanak. Ekkoriban ugyanis szokás volt, hogy a kenyér belsejéből galacsinokat gyúrtak, hogy ezzel töröljék le ujjaikról a zsírt és az olajat. Ezeket a galacsinokat ledobálták, de még ebből sem jutott a szegény Lázárnak, ehelyett fekélyes sebekkel teli testét nyalogatták a kutyák.
Nemsokára mindketten meghaltak, a szegény Lázár Ábrahám kebelébe jutott, míg a gazdag a pokol kínjaira. Felkiáltott hát Ábrahámnak, hogy küldje el hozzá Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva enyhítse szomját, nyelvéhez érintve azt.
Sok beteghez megy látogatóba Keresztes atya, minap is volt egy kilencvennégy éves nénikénél, aki megkérdezte tőle, hogy szabad-e a halálért imádkozni. Hát persze, hogy szabad, mondta neki, de azért bízzuk magunkat az Istenre. Temetéskor is azt szokták mondani, hogy az Úr adta, az Úr vette. Azt mondják, a halála órájában még mindenki kap egy lehetőséget a döntésre, hogy Isten és Jézus mellett dönthessen.
Jézus életében Palesztínában egymillió zsidó élt, a többi mintegy négymillió diaszpórában volt, szétszóratva a világon a római birodalomban. Visszatérve a történethez, Ábrahám azt mondja a gazdagnak, hogy neki jól volt dolga életében, míg a szegény Lázár bajok közt szenvedett és amúgy is nagy szakadék van köztük, innen senki nem mehet oda és onnan sem jöhet senki sem ide. A gazdag embert halála után nagy pompával temették, míg a szegény Lázár temetésén alig voltak. Mint Offenbach temetésén, ahol a sírásókon és néhány kutyán kívül senki sem volt. Lepedőben vitték és sírját sem tudják, hol van.
Lázár nevének jelentése "Isteni irgalom". Lázár most Ábrahám kebelén nyugodott, akinek Isten ígéretet tett, hogy leszármazottainak száma annyi lesz, mint a tenger fövenyén a homok vagy óceánban a vízcsepp.
A szegény Lázár tehát nem tudja enyhíteni a gazdag ember szomját. Hogy mit is jelentett a víz az akkor élő emberek életében? Azt megállapíthatjuk, hogy kétféle gondolkodásmód létezik, mármint ami a nyugati és keleti világ embereit illeti. A Szentírás a keleti emberek gondolkodásmódja és nyelvezete szerint íródott. Már a Teremtés könyvének első fejezeteiben is olvashatjuk, hogy az Édenkert négy folyónál volt, a Tigris, Eufrátesz, Pison és Gihon. Az első kettőnél elhelyezkedő termékeny alföld a mai világban véres háborúk helyszíne. A víznek óriási jelentősége volt és van is a keleti emberek életében. "Üdvösségre szökellő víz forrása"- hangzik ebben a mondatban is.
Az igazság az, hogy Isten minden embert szeret, az ember saját magát juttatja kárhozatra azáltal, hogy elrugaszkodik az Istentől, önfejűen él és nem bánja meg bűneit, nem tart bűnbánatot. Amikor azt mondja a gazdag ember, hogy legalább bocsássa el Lázárt a házába, mert még öt testvére él és legalább ők ne jussanak gyötrelemre. De ez a kérés is inkább parancsolgatás, amit már földi életében is megszokott a gazdag és itt is magasabbrendűnek hiszi magát a szegény Lázárnál. Ezért kell vigyázni, mert helytelen életet élvén eltompul az ember látása, meghomályosul az értelme és így saját magát juttatja egy Istentől elrugaszkodott, önfejű életbe, ahol nem látja be hibáit, nincsen bűnbánata.
Ábrahám válaszol is neki, hogy van Mózesük és prófétáik és írásaik, Szentírás. Ha ezekre nem hallgatnak, úgy ha valaki a halottak közül is támad fel, az sem győzi meg őket.
Magyarul és szerbül is van egy mondás, mely jól kifejezi, hogy az ember a felelős sorsáért. "Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa." Isten minden embernek megfizet a tettei szerint, ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése