407. Én kopogok és aki ajtót nyit, ahhoz bemegyek

Üdv kedves Olvasó!
2007.december.24.Hétfő. Ádám, Éva; Szenteste
Szentmise
   Ma este 11 órakor kezdődött az éjféli mise a Barátok templomában, Schindler atya prédikált. (Az apuval voltunk ketten, hóesésben, friss levegőn, ropogós hóban).
   Ádám hol vagy? Ember hol vagy? Kérdezi Isten a Biblia első lapjain. Az ember rájött mezítelenségére és elbujdosott Isten elől. A mai világban, amikor oly nagy a szabadság, amikor olyan hatalmasak a különbségek anyagiakban és lehetőségekben az emberek között, mint soha a történelem folyamán.
A mai civilizált világban. Amikor annak idején József, Mária és a kisded Jézus ott voltak a betlehemi jászolban, szegénységben, egyszerűségben, állatok között, egymást nézve, az kultúra. A mai világ lüktetése, a nyugati világ fényáradatban úszása, fogyasztói társadalma az civilizáció.

   Akinek van füle, az meghallja- mondja Jézus. Ma, amikor oly sokan kényszerülnek arra, hogy külföldön dolgozzanak a megélhetésért, családok bomlanak fel. A mai világban oly könnyedén elérhetőek a kontinensek, repülővel pár óra alatt. Mégis mennyi időt takarítunk meg? Azt hiszem, tudjuk a választ.
Ez civilizáció. (A vándor otthona gyakran leég). Amikor a Szent Család csacsiháton baktatott napokig, az kultúra.
   Gyökössy fogalmazta meg jól egyszer egy írásában, hogy valaki elmehet úgy operába, hogy várja a felvonások közti hosszú szüneteket és úgy is, hogy a kakasülőn ülve, semmit sem lát az előadásból, mégis élvezi minden egyes hangját a darabnak.
   A Biblia utolsó lapjain olvashatjuk, a jelenések könyvében, hogy: Én kopogok és aki ajtót nyit, ahhoz bemegyek, ámen.

Viszlát!