406. A másik ember által leszünk tökéletesebbek

Üdv kedves Olvasó!
2007.december.23.Vasárnap. Ádvent 4. Aranyvasárnap
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált a diákmisén.
Visszaemlékszik, hogy régen egy napon, amikor bement nagyanyja fehérre meszelt szobájába, ahol nagyanyja fekete ruhába öltözve egy asztal fölé hajolt és olvasta a Szentírást. Egyedül volt és mégis ünnep és áhítat volt abban a szobában. Jobban mondva nem volt egyedül, mert Isten vele volt.
   Pál apostol is azt írja egyik levelében, hogy mindenekben Krisztus. Nem vagyunk egyedül, senki sincs egyedül, Krisztus mindenütt jelen van.
   A szeretet mindenki szívében megszületik egyszer, megszülethet. Valamikor lassan, hosszú várakozás után, mint ahogy Jézus születésére is több ezer évet vártak. A szeretet születése olykor lassú folyamat, olyan mint a felnőtté válás vagy mint egy betegségből való kigyógyulás. Mindenki szívében megszülethet a szeretet, aki ma nem szeret engem vagy téged, másként gondolkodik, holnap szerethet. Érdemes így tekinteni a másik emberre.

   Szabadság, halljuk oly sokszor ebben a mai világban. A világ a szabadság keresztjére van feszítve. Nem tudunk mit kezdeni ezzel a nagy szabadsággal. Ezt is megteheted, azt is megteheted. A szabadsággal jól kell tudni élni!
   Az ember egyedül nem megy semmire sem. Az ember sebzett, minden ember sebzett. Az ember csak a másik ember által lehet igazán ember. A másik ember által leszünk tökéletesebbek. Egyszer egy szobrász kapott egy kőtömböt, hogy faragjon ki belőle valami nagyszerűt. El is kezdte, de végül feladta. Ekkor odaadták a torzót egy másik szobrásznak, akit Michelangelonak hívtak, s a világ egyik legnagyszerűbb csodáját alkotta meg belőle, a Dávid szobrot. Áhítattal, irgalommal nyúlt a kőtömbhöz.
   Életünkben szükségesek az ünnepek. Az ünnep különbözőséget jelent. Megszakítani valami megszokottat és másként csinálni. Megpihenni, áhítattal eltelni, ünnepelni. A naptár tele van piros betűs ünnepekkel. De vegyük észre a láthatatlan ünnepeket is és tudjuk megünnepelni a szívünkben, ámen.

Viszlát!