415. Irgalmasságot akarok és nem áldozatot

Üdv kedves Olvasó!
2008.június.08.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangéliumban Jézus elhívja Mátét, a vámost. Erről beszélt először Schindler atya a prédikációjában. Kedvenc témája ez a Bibliában, mert az irgalmasságról szól. Ebben a mai világban, ahol olyan sokszor találkozunk az irgalmatlansággal, szeret beszélni az irgalmasságról, örömmel beszél róla. A mai evangélium is az irgalmasságról szól.
   Paul Jones oxfordi író Kereszténység története című művében nagyon jól kifejti a dolgokat, de egyet mindenféleképpen megállapít: "Jézus a vámosok és a bűnösök barátja." Fel akarja emelni őket.
A betegeknek van szüksége orvosra, nem az egészségeseknek.
   Multikultúrális világban élünk, sokszínű, sokoldalú világban. Egy bécsi professzor barátjától kapott egy levelet, melyben erről ír. Az email-ben leírja, hogy alkalmazkodó művésznek kell lennie az embernek ebben a világban. Nagyon fontos a sokszínűség, alkalmazkodás az egyéb közösségekhez, de ugyanakkor a hagyományos közösségek, lokális, helyi közösségek értékeinek a megőrzése is. Itt gyakorolhatjuk leginkább az irgalmasságot és esetleg kifelé is. Micsoda feladat, de méginkább micsoda lehetőség ez a multikultúrális világ! Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, mondja Jézus.

   Eszébe jutott egy történet Schindler atyának, amikor odahaza Nemesnádudvaron ültek a teraszon, szüleivel, édesanyjával és édesapjával és egy Ausztriába 47'-ben emigrált barátjával. Két négyzetméteren ült három ember, aki négy nyelven beszélt. A szülei nemesnádudvari svábot, osztrák barátja niederösterreichische dialektust, ő maga pedig hochdeutschot, no és persze mindannyian beszélték a magyart. Osztrák professzor barátja, akitől az emailt kapta, elmondta neki, hogy milyen jól illik ez a kis történet a multikultúrális világról írt dolgokhoz. Milyen jó kis történetet lehetne ebből írni Esterházy Péternek, ha elmondaná neki! Nem kell ezt elmondani neki, ezt nagyon jól tudja ő és nagyon jól tudják sokan, hogy a mai világban ez a helyzet. Két négyzetméteren három ember négy nyelven beszél!
   Két cirkuszi történettel zárja a mai prédikációt Schindler atya. Az első Garai József tollából származik, versében elmondja, hogy két artista, egy férfi és egy nő lengenek a trapézon, ég és föld között, egymásra utalva, a férfi szájában egy vas, amivel tartja a nőt, a két száj szinte összeér, így lengenek életet kockáztatva. Micsoda figyelem és fegyelem, felelősség kell, hogy nem csak én vagyok, hanem Te is. A másik történet Alfonzóról, a nagy művészről szól, aki a porondon becsukja szőke kedvesét egy bűvészládába és sorban szúrja be a kardokat. Az utolsó kettőt lassan, óvatos, nehézkes mozdulatokkal, merev arccal. Kijön az acélpenge a doboz másik oldalán. Ekkor szólítja kedvesét: Stella! Mégegyszer: Stella! Kinyitja az ajtót, benéz, majd a közönség felé fordul széttárt karokkal: Emberek vagyunk!
   Mi is figyeljünk oda életünkben a másik emberre, gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit, hogy nem csak én, hanem Te is létezel, ámen.
(Vannak emberek, akik képesek a másik ember szívével és gondolataival látni, érezni.)

Viszlát!