2008.július.13.Vasárnap.
Szentmise
A vasárnapi fél kilences misén a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium a magvetőről szólt. Hallhattunk egy történetet, melyben gyerekkori emlékeket idézett fel az atya. Emlékszik, amikor fekete kendős nagyanyja mindig azt mondta, addig jó, amíg dolgozni tud az ember. Mindig ment a földre, s jött vissza sáros kapával, hajlott derékkal, mely a gazolásban gémberedett meg. Soha nem értette akkor, miért mondja ezt a nagyanyja, miért addig jó, amíg dolgozni lehet. Ő játszani szeretett a legjobban, a többi gyerekkel. És ez így is van rendjén. Dolgozni vagy játszani jobb-e? Mindkettő jó. Ahogy a latin mondja: Homo Faber, az alkotó ember és Homo Ludens, a játszó ember.
Sokat volt látogatóban egy idős néninél, aki pléddel letakarva ült egy karosszékben, mellette kis kosár tele stoppolni való zoknikkal, melyet hozzátartozói adtak neki. Értéktelen zoknik, melyek már senkinek sem kellettek volna, de ő szorgalmasan foltozta őket. Hasznosnak érezte magát, fontosnak a munkája által. Még tehet valamit. Megváltoztathatja a világot, mert bizony egy megstoppolt zoknival is változik a világ. Sok ember, férfi szinte belebetegszik abba, ha elveszti a munkáját, szinte megsemmisülnek. A hasznosság érzése az egészség biztosítéka. Hogy el tudjuk majd mondani: én kenyeret sütöttem; én cipőt javítottam; én egy turistaház gondnoka voltam; én betegeket ápoltam és még folytathatnánk a sort. Ne legyünk középszerűek. Egy bencés mondás: sajtárt tejjel fej tele, gyantát és gallyat gyűjt; ki kosarat fon vesszőből, kemény kalászok között válogat, stb. Társteremtők vagyunk a teremtő Isten oldalán, ámen.
(Legyünk társteremtők! A magvető és a játszó gyermek. Engedjétek hozzám a gyermekeket; amíg olyanok nem lesztek, mint a gyermekek; a magvető: az elvetett mag százszoros termést hoz, ámen).
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése