401. Vígadnod és örülnöd kellene hát

Üdv kedves Olvasó!
2007.április.02.Hétfő. Nagyhétfő
Szentmise
   Ma este fél hétkor a Barátok templomában lelki gyakorlatot tartott egy paksi plébános, Keresztes Pál. Az evangélium a tékkozló fiúról szólt. Lukács evangélista nagyszerű szerkesztő, először beszél az elveszett juhról, majd az elveszett drachmáról és a történet csúcsaként a tékozló fiú történetéről.
   A pásztor kilencvenkilenc juhát otthagyván az egyetlen elveszett juh keresésére indul és együtt örvendezik barátaival, mikor megtalálja azt. Ugyanígy az asszony, aki elveszíti drachmáját, kisepri a házát és együtt örvendezik asszony barátaival, mikor megtalálja azt. Jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak.

   A tékozló fiú történetében is erről olvashatunk. Egyik fontos mondat, ami elhangzik: elveszett, de megkerült; meghalt, de feltámadt. Jézus felhívja a figyelmünket erre, hogy mekkora öröm egy megtérő bűnös, amikor az igaz útra tér. Tudunk vele együtt örülni ennek? A tékozló fiú történetében a kisebbik fiú apja elé áll és kikéri örökségét. El tudjuk képzelni, mit jelent ez? Az örökség nagyobbik része amúgy is az elsőszülöttet illeti. Ha valahol születik öt lány és a hatodik fiú lesz, övé lesz az örökség. Szóval ez a kisebbik fiú, akinek Arany János Toldijában szavaival élve még csak legénytoll pelyhedzik állán, apja elé áll és kikéri örökségét, mert ő önálló akar lenni, világot akar látni, tapasztalni.
   Apja nem figyelmezteti, hogy majd meglátod, mi lesz ennek a vége, nem is vonja kérdőre, hogy mire kell a pénz, hová mégy. Pénzzé teszi vagyonának egy részét és kiadja örökségét a kisebbik fiúnak. Az összeszedte mindenét, amije volt, elment távoli vidékre és eltékozolta vagyonát. Ivócimborákra, parázna nőkre és a végén üres lett a zsebe, semmije sem maradt. Mit keres ez itt? Mondhatták cimborái neki.

   Jézus gyakran beszélt példabeszédekben, parabolákban az embereknek. Ezek a rövid kis történetek, melyeket az életből ragadott ki, nagyon izgalmasak és lényegretörőek, elgondolkodtatóak voltak. Sokkal inkább, mint a manapság másfél órában vetített filmek.
   Abban az időben egészen bizonyosan mezőgazdasággal foglalkozó területen volt a tékozló fiú, ipar nem nagyon volt. Amikor a fiúnak semmije sem maradt, igen nehéz helyzetbe került. A csapadék mennyisége 150 mm volt azon a területen, az is csak februárban esett. Nem jutott az embereknek sok alamizsna osztogatására Jézus Palesztínájában.
   Elszegődött béresnek egy faluszéli házba egy gazdához, aki sertéseket tartott. Ez akkor elég megvetett dolog volt, hiszen a sertés tisztátalannak számított, ez maga volt a bűn és fertő. Aki ezzel foglalkozott, az kitaszított volt, teljesen elszigetelten élt a zsidók között. Már annyira éhes volt, hogy a disznók eledeléből, a moslékból akart enni a fiú, de még abból sem kapott. Ekkor a lét és a nemlét határmezsgyéjére jutott. Rádöbbent sorsára, helyzetére és arra, hogy apja házában a legutolsó béres is dúskál a jóban.

   Ekkor arra az elhatározásra, döntésre jutott, hogy lesz ami lesz, felkerekedik és visszamegy apjához béresnek, ott jobb sora lesz. Útközben hazafelé valószínűleg bogyókon és gyökereken élt. Apjának jelentették közeledtét, aki fia elé szaladt, aki már le akart térdelni bocsánatkérően, de apja magához ölelte őt, semmit sem kérdezvén tőle. Abban a korban ez rangon alulinak számított, hogy egy gazdag, főrangú ember szalad. Van egy történet, amikor Moszkvában az egyik busz véletlenül a megálló után 10 méterrel állt meg fékezve, egy tiszt a tányérsapkáját levetve szaladt utána, furcsa volt látni ezt az akkori Szovjetunióban.
   Az apa magához ölelte örvendezve fiát, ujjára gyűrűt, lábaira sarut, vállára színes köntöst adott és hizlalt borjút vágatott a lakomára, visszatérésének örömére. A gyűrű, köpeny és a saru jelképnek számított. A gyűrű pecsétgyűrű volt, amellyel apja helyett tudta most már a fontos szerződéseket lepecsételni, a színes köpeny rangot jelzett és a saru is az apjától visszakapott szabadságot. Annak idején József Egyiptomban a fáraó gyűrűjét kapta meg, színes köpenyt, mely rangját jelezte, de ő még nyakláncot is kapott.

   A hizlalt borjút is levágják, örvendeznek, vígadnak, az egész háznép. Az idősebb fiú ezt megtudván haragra gerjed,  és szóvá teszi apjának, hogy ő évek óta hűen szolgálja és még egy godolyét sem kapott lakomára. Apja erre azt válaszolja, hogy ő is örüljön megkerült testvérének.
   Nem az egészségeseknek, a betegeknek van szükségük orvosra, mondja Jézus. Akkoriban ugyanis sokan megszólták érte, amikor bűnösökkel beszélgetett, sőt egy asztalnál ült velük. A betlehemi csillag is először a pásztoroknak jelent meg, akik elszigetelten éltek az írástudó farizeusoktól.
   "Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadt; és elveszett, és megtaláltatott." (Lk.15, 32.) Ámen.
Viszlát!