2009.március.01.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. Máté evangéliumából volt a részlet, amikor Jézus negyven napig böjtölt a pusztában. Tarjányi Béla a Hittudományi Akadémia professzora egy egész könyvet írt Máté evangéliumának első tizennégy részéről, amit most nehéz lenne egy prédikációba besűríteni. A negyvenes számnak különleges szerepe, jelentése van a Szentírásban. Noé idejében negyven napig esett az eső az özönvizet megelőzően, hogy egy új világ szülessen, hangzott el az olvasmányban is. Mózes negyven évig vándorolt a pusztában, mielőtt a kiválasztott néppel a Kánaán határába, a tejjel és mézzel folyó földig ért. Jézus negyven napig böjtölt, mielőtt elkezdte működését, a pusztában kísértetvén.
Németh Dezső írja, hogy az embernek tudnia kell a helyét, hivatását, küldetését, csak akkor tud hasznára lenni a világnak. Jézus tudta, hogy mi a feladata, tudta, hogy hol a helye, mi a küldetése és tette a dolgát. Kosztolányi írja: az irgalom evangéliuma gyönyörűséges, de veszedelmes. Jót cselekedni veszélyes dolog, sokszor még szólni is. Lao Ce szerint az ember, aki igazán okos és bölcs, akkor teszi jól, ha közönyös és néma marad, ha rátalál önmagára, tiszta és csendes lesz. Nagyon kell vigyázni a jó cselekedetekkel, még a szavakkal is, melyek sokszor zűrzavart teremtenek. Enzsöl Ellák írja, hogy egyszer egy asztaltársaságban egy csinos, ifjú hölgy az utolsó szendvicsért nyúlva, hangosan megjegyezte a többieknek, hogy ez az utolsó szendvicse a Nagyböjt előtt, utána fogyózni fog. Tudta, hogy egy cseppet sincs szüksége fogyókúrára, mert csinos és vékony volt, megjegyzését csak azért tette, hogy a többiek dícsérjék őt külleméért. Ezt nevezte egyszer valaki kampós alázatnak. De a várva várt hatás elmaradt, a társaságból egész más választ kapott dícséret helyett.
A Nagyböjt többet jelent, mint fogyózás vagy mint a szépségszalonok listáján hirdetett szépítő, karcsúsító kúra. A Nagyböjt idején az ember önmagába néz, Jézus felé közeledik. Erősíti, tisztítja lelkét. Egyszer egy házasság előkészítő tanfolyamon történt, hogy jött egy fiatalember és azt mondta, hogy aznap mégsem ér rá, mert neki edzése lesz. Már kezdte nézni az új időpontot a naptárában a pap, amikor eszébe jutott Pál apostol, hogy akkor most mi is a fontos valójában. Csak úgy elbeszélni a nagyvilágba vagy helyére tenni a dolgokat. Mi mindent megtesz egy sportoló vagy egy színésznő a sikerért. A gyűjtögető ember, akinek tele a magtár és a csűr, de közben lelke üres csigaház. Amikor eljön hozzá éjjel az Úr és számadásra kéri, mit tud felmutatni? Az emberek elporladó dolgokat hajszolnak sokszor, felcserélik a fontossági sorrendet. Még ma számonkérik a lelkedet! Sokan vallásuk toronyházába zárkózva ostromolják az egeket, néha nagyvonalúan adakoznak a feleslegükből, nem veszik észre a körülöttük lévő világ nyomorát. Miben különbözik akkor a vallásos ember az ateistától? Ugyanazokat a dolgokat hajszolja mindkettő, csak a nagy pogány nyüzsgés mellé az egyik odacsap némi vallásosságot is.
Bezárkózva, befelé fordulva nem lehet üdvözülni. Az üdvösséghez szükségünk van a másik emberre. Csak ha másokat közelebb viszünk Jézushoz, juthatunk mi is közelebb hozzá. Minden embernek vinnie kell magával még egy embert az üdvösségre. Valakinek mi vagyunk a Jézusa, de általa mi is közelebb kerülünk Jézushoz. Kosztolányi szavaival élve: az irgalom evangéliuma gyönyörűséges, de ugyanakkor veszedelmes is. Jót cselekedni, sokszor szólni is veszélyes dolog. Ahogy Lao Ce keleti filozófus mondja, "az ember inkább maradjon közönyös és néma, legyen tiszta és csendes." Aki tiszta és csendes, aki magára talált, aki a helyén van, aki tudja, hogy mit akar, az tud csak segíteni a másik embernek. A Nagyböjt nekünk is legyen egy lelki edzés, állítsuk fontossági sorrendbe a dolgainkat, nézzünk önmagunkba és vegyük észre a körülöttünk lévő világ nyomorát. Mert nem csak gazdasági, pénzügyi válság van, hanem nagy az emberek lelki szegénysége is. Forduljunk a másik ember felé, találjuk meg a helyünket, önmagunkat a világban, legyünk tiszták és csendesek, vigyük a másik embert közelebb Jézushoz és ezáltal mi is közelebb kerülünk hozzá, ámen. (Szentmise végén hamvazkodás volt.)
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése