2008.szeptember.28.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Máté evangéliumából olvasott fel egy részt: Farizeusok mentek oda Jézushoz, csellel megkérdezték tőle, hogy kell-e adót fizetni a császárnak, ugyanis csapdába akarták csalni őt. Jézus erre azt válaszolta, hogy mutassanak neki egy pénzdarabot és megkérdezte tőlük, kinek az arcképe van rajta. A császáré- válaszolták neki. Mire Jézus azt felelte: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. Jézus elsősorban a felebaráti szeretetről és Isten szeretetéről beszélt, prófétai tanító volt, de a politikáról is volt véleménye. A farizeusoknak ez a kérdése ugyanis politikai jellegű volt. Igazából nem is mutathattak volna fel semmilyen pénzérmét, amelyen a császár képe volt, hiszen ez súlyos bűnnek, bálványimádásnak számított a zsidók körében.
A pénz birtoklása, a hatalom birtoklása összefonódik, akárcsak a mai világunkban. Az emberek függő helyzetben vannak, amely alól nem vonhatják ki magukat. Kell a fűtés, a ruha, élelem és mindezekhez csak úgy juthatunk hozzá, ha pénzünk van, ha függő helyzetben vagyunk a hatalom birtokosaival. Ha bevezetik majd az eurót, csatlakozunk az eurós övezethez, függő helyzetbe kerülünk majd. Ha nem csatlakozunk, kikerülünk ez alól. Az ember nem tudja függetleníteni magát, nem tud kikerülni ez alól, egész életünkben függő helyzetben vagyunk. Egyedül a lelkiismeret szabadsága, a cselekvés szabadsága lehet ezalól kivétel. Kötelességünk tenni és szólni, ha kell, ha erre van szükség. Fontos a közösségek építése a mai világban, hiszen hirdetik az individualizációt, az egyén szabadságát. Szétszakadnak a közösségek. A családban is az emberek külön kis világukat élik, rabságban, börtönben, saját maguk börtönében, egymástól elhatárolódva. Ugyanazt nézik a TV-ben, csak külön szobában.
Közeledik az aradi vértanúk ünnepe, melynek kapcsán egy történelem tanárral beszélt az atya a héten. Az aradi vértanúk a haláluk előtti napon is nyugodtak voltak, levelet írtak. Megkérdezte diákjait, hogy miért volt ez? Nem tudták rá a választ. Azért voltak nyugodtak, azért volt lelki békéjük, mert összegezni tudták életüket, tudták, hogy mi a céljuk, tudták, hogy mit akarnak tenni és amit tenni akarnak, az jó. Mi is legyünk olyanok életünkben, hogy tegyük meg a dolgokat és szóljunk bátran, ha erre van szükség, építsük a közösségeinket, családunkat, mindenki azon a szinten, ahogyan erre képes, lehetőségeihez, tudásához képest és tudjuk mi is, hogy mit akarunk, ámen.
(Még egy régebbi prédikációban hangzott el: Mózes a kánaánig vezette népét, szükség van vezetőkre. Mi felnőttek, tanárok, szülők is vezessük a fiatalokat a jó úton. Másik gondolat: Mindenki tegye meg a tőle telhetőt családjában, közvetlen környezetében, építve, erősítve azt.)
Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése